A PesText világirodalmi és kulturális fesztivál szeptember 24-ei napján olyan téma került terítékre, amely hiánypotlónak számít, ugyanis a Petőfi Irodalmi Múzeum dísztermében megrendezett kerekasztalok a képregényekről szóltak. A három egymást követő beszélgetésen szó esett a magyar képregényrajzolókról, a hazai kiadás tendenciáiról, a piac jellegéről, valamint a záróbeszélgetés során a nők helyzetéről a képregénykultúrában.
A Nők a magyar képregényművészetben című esemény moderátora Szekeres Nikoletta kritikus, szerkesztő és kulturális szervező volt, beszélgetőtársai pedig Kleinheincz Csilla, a Ciceró Könyvstúdió szerkesztője és fordító, Szép Eszter képregénykutató, kritikus és tanár, valamint Tondora Judit illusztrátor és képregényalkotó. A dinamikus beszélgetés során többek között felmerültek olyan fontos témák, mint a nők ábrázolása és ezek befogadhatósága, valamint a női alkotók helyzetei és lehetőségei.
A beszélgetés első kérdése már egy jelentős problematikát érintett. A moderátor a gyerekkori képregényolvasási élményeiből kiindulva a nők ábrázolását említette, miszerint leginkább szexuális tárgyként vannak megjelenítve. Az ábrázolásmódot felvillantva beszélgetőpartnereihez intézte azt a kérdést, hogy számukra mit jelent és hol kezdődött a női képregény. Elsőként Tondora reflektált és az Egyesült Államokban szerzett tapasztalataira támaszkodva elmondta, hogy szerinte eredményesebb realisztikusan ábrázolni egy adott karaktert, mivel a valóban jelen lévő túlszexualizált ábrázolásmód kizökkenti a befogadót. Szép is problematikusnak tartja a karakterek túlszexualizáltságát, viszont kiemelte Trina Robbins személyét és munkásságát, akinél már megjelenik a tabudöntögetés, ugyanis ő az amerikai alternatív képregény feminista vonulatának megalapozója. Az új regiszterekben nemcsak az lesz fontos, hogy a nő hogyan van ábrázolva, hanem az is, hogy milyen kontextusokban történik az ábrázolás, milyen problematikák kerülnek előtérbe az ábrázolás során. Kleinheincz a nem csak képregényekben, hanem más művészetekben is jelen lévő férfitekintet felől közelített a kérdésre reflektálva, miszerint hiányos a csak nők közötti és női témákkal kapcsolatos interakciók ábrázolása. Ennek kapcsán ajánlotta Alison Bechdel Fun Home című alkotását, amely életrajzi és feminista szempontokat jelenít meg.
A következő kérdés a női képregények tematikus jelöltségére vonatkozott. Szekeres arra volt kíváncsi, hogy az életrajzi szemponton túl – ami nyilván más problematikákat kapcsol be női vagy férfi perspektívák szerint – milyen más tematikus jelöltsége lehet egy női képregénynek. Tondora úgy érzékeli, hogy a női barátság és a testvéri kapcsolatok azok, amik aktuálisan tematizáltak és nem csak ebben a műfajban, hanem más művészetekben is. Fontosnak tartja ezt az irányvonalat, mivel szerinte ezek a témák valóban érdeklik a nőket, valamint segítenek a női önkép fejlődésében is. Ezt egészítette ki Kleinheincz, aki a Ciceró kiadásaival példázva elmondta, egyre inkább előtérbe kerülnek a felnövekedéstörténetek, így a kamasz lányok történetei is. Itt megemlítette többek között Raina Telgemeier Mosolyogj! című művét. Megfigyelése szerint az önéletrajzi történetek mellett leginkább a kisebbségi nők személyes történetei kerülnek előtérbe. Példának okáért egy vietnami háborút feldolgozó művet említett, melynek címe The Best We Could Do. Szép a női témák megjelenési okára reflektált és olyan történeti szempontokat hozott be, mint az amerikai piac szerinti fetisizált piac szerkezete, amely kizárta a nőket. A piac szűkülése és szétesése miatt szükséges volt behozni ezeket a témákat, hogy növekedjen az olvasóközönség. A képregény könyvként való terjesztése szintén felülírja a fetisizált szerepet, valamint a webcomic is hozzájárul a nagyobb olvasói közeg eléréséhez. A magyarul is elérhető képregények kapcsán Szép Anne Frank naplóját ajánlotta.
Rátérve a magyar szcénában jelen lévő női képregényekre ugyancsak Szép reflektált elsőként, miszerint ez még egy feltörekvő irány, példázva ezt egy általa készített képregény-katalógussal is, ahol csak két kortárs magyar női alkotó szerepel. Hozzátette, hogy lát lehetőséget az alkotói folyamat fejlődésére, viszont a művek hozzáférhetőségét elsősorban a felsőoktatási tendenciákba kellene beszivárogtatni. Tondora az alkotások főszereplői felől közelítette meg ezt a szempontot, ugyanis azt érzékeli, hogy a lányok kezdik átvenni az eddig fiúkat ábrázoló főszereplők helyét, mivel a lányok is képesek olyan dolgokra, problémamegoldásokra, amiket eddig a fiúkhoz rendeltünk, de hozzátette azt is, hogy eredményesebb lenne a nemek közötti együttműködés a szétválasztás helyett. Kleinheincz folytatva Tondora gondolatát elmondta, hogy a kötelező olvasmányok arra kondicionáljak a lányokat, hogy azonosuljanak egy fiú szereplővel, viszont ez fordított esetben nehezen tud megvalósulni. Szerinte a női képregények mindként nemhez szólnak, és nem kizáró jellegűek a befogadóra nézve.
A női alkotók kapcsán felmerült a Ms. Marvel című alkotás, amely paradigmaváltó szándékkal jött létre, és ebből kiindulva a moderátor a Magyar Képregény Szövetség tendenciáira kérdezett rá, pontosabban arra, hogy ezek a tendenciák mennyire és hogyan tartják szem előtt a női alkotókat. Szép elsődlegesen a díjat kiosztó zsűri összetételére tért ki, hiszen szem előtt tartják a női tagok jelenlétét, de ez a szakmai beszélgetéseknél is szintén fontos.
Zárókérdésként Szekeres felelevenítette Szép Hol vannak a női alkotók a kortárs magyar képregényes közegben? című írását. Az írás alapkérdéséből kiindulva Tondora hosszan reflektál a magyar női alkotók lehetőségeire, valamint a rajzolás időigényességére, mindezt sajátos tapasztalatból megközelítve. A művek terjesztésével kapcsolatosan Szép a BookTube-on tapasztalt tendenciát emelte ki, mivel úgy érzékeli, hogy a booktuberekhez is kezdenek eljutni a képregények és reméli, hogy minőségi beszélgetések és viták is kialakulnak a képregényeket olvasó booktuberek között.
A moderátor kérdései után megnyílt a lehetőség a közönség kérdéseire is, de a további beszélgetésre az esemény után is volt lehetőség, ahogyan a dedikálásra is. A PesText eseménye – különösen a záróbeszélgetés – megnyitott és tovább gondolásra indított számos szempontot és felvetést. A felszabadult hangulatban zajló esemény során a szervezők ajánlották a fogékony közönség számára a Pintér Galériában meglátogatható kép-regény-KOCKÁK című kiállítást, mely október 8-ig lesz megtekinthető.
