A költészet napján induló programsorozat, a Magvető Napok keretein belül könyvbemutatók sora várta az érdeklődőket a Magvető Caféban. Április 11-én Kellerwessel Klaus Hátam mögött a hulló porcelán című verseskötetének és Pál Sándor Attila Daloskönyvének páros bemutatója Turi Tímea szerkesztő, író, újságíró moderálásában zajlott.
Az esemény kezdetén Dávid Anna, a Magvető Könyvkiadó igazgatója üdvözölte a közönséget, majd ismertette a Magvető Napok további programját. A szót rövidesen Turi Tímea vette át; elsőként a költők versesköteteiben megjelenő imposztorszindrómáról érdeklődött, valamint azt a kérdést tette fel, lehetséges-e úgy verset írni, hogy ne kísértené a művészt az önmaga, illetve a mások előtti lelepleződéstől való irreális félelem.
Pál Sándor Attila Vojtina irodalomszociológiája című versének felolvasását követően úgy fogalmazott, jobban szereti a „kulturális migráns” szókapcsolatot, ugyanis habár szenved az imposztorszindrómától, azt mégis folyamatos, termékeny küzdelemként éli meg. Kellerwessel Klaustól Becsapódás című versét hallhatta a közönség, melyben bár szintén tetten érhetők a moderátor által említett jelenség nyomai, ő is jobban tudott azonosulni a Pál Sándor Attila által használt kifejezéssel. Elmondása szerint pszichológushallgatóként az élet több területén jellemző rá a közösségköztiség, melyet jobb napokon hídszerepként él meg, azonban nehezebb időszakokban a sehová sem tartozás érzését kelti ugyanez.
A világok köztiség témájához kapcsolódva Turi Tímea a Pál Sándor Attila kötete mellé kapható „Szülői felügyelettel” matricát említette, mely a régi rap-albumokat idézi. Arról kérdezte a szerzőt, hogyan játszik szerepet a rap és a hip-hop műfajának kultúrája a műveiben, és miért találja fontosnak az ezekre való rájátszást. A költő kifejtette, életének igencsak meghatározó periódusa volt a kamaszkora. Így mindenképp domesztikálni szerette volna azt az életszakaszt, melyre az ember felnőttként nem feltétlenül büszkén tekint vissza, esetleg azt is gondolhatja, „mekkora hülye voltam!”.
A „Szülői felügyelettel” matricával a szerző az egyet nem értését is szeretné kifejezni az általános rosszallással kapcsolatban, mely a szépirodalmi művekben megjelenő káromkodást övezi. Úgy gondolja, a szitokszavaknak van és kell is, hogy legyen helye a versekben. Ehhez kapcsolódóan röviden beszélt a Balladáskönyv című művének szigorúbb rendszerével kontrasztot mutató Daloskönyv lazább, kötetlenebb felépítéséről, amely nagyobb teret tud adni a rap-jegyek megjelenésének.
A moderátor szerint Kellerwessel Klaus műveiben a slam poetry műfaji sajátosságai fedezhetők fel. A költő úgy véli, ez nem tudatos, bár verseiben utólagosan sok, erre a műfajra jellemző jegyet találhat az olvasó. Kiderült, hogy korábban maga is gyakran vett részt slam poetry eseményeken, és a mai napig kap ilyen jellegű felkéréseket. Felolvasta A végső kétségbeesésről című versét, melyet eredetileg slamnek írt. Ezzel párhuzamosan Pál Sándor Attila szövegeivel kapcsolatban is felmerültek a műfaji sajátosságok és azok szándékoltsága; a szerző elmondása szerint törekszik arra, hogy a rímek és a ritmus ne szorítsa korlátok közé az írásait.
A következő érintett témakört a Kellerwessel Klaus által gyakran használt idézetek alkották. A fiatal művész érdekes történetet elevenített fel: a karantén idején más szerzők köteteinek verseiből írt mesterszonetteket. Például a Závada Péter Gondoskodás című könyvében található versek zárósorait összeollózva született a Gondtalankodás – ezt Kellerwessel egy valódi Závada-verssel együtt megmutatta ismerőseinek, és kérte, döntsék el, melyik vers az eredeti Závada, és melyik a mesterszonett. Azt tapasztalta, sokak számára ez nem volt egyértelmű.
Turi Tímea arról érdeklődött, hol van az a pont, amikor a felhasznált idézetekből saját termék születik, illetve Kellerwessel vajon hódító vagy szemlélődő ezen „idézetversek” világában. A szerző hamar felfedte, hogy a célja a hasonló versekkel a jelentés fogalmának a feje tetejére állítása – ez pedig inkább a hódítói szerepkörhöz tartozik. Olyan verse is született, amely a saját kötetének műveiből idéz egy-egy sort.
Az a fajta felismerés is szóba került, amikor az ember tudatosítja, ő maga is a történelem része. Míg Pál Sándor Attila elmondása szerint inkább arra szokott rádöbbenni, hogy a történelemnek még nincs vége, hogy a passzivitás és kívülállóság érzetével szemben a részei és aktív befolyásolói vagyunk, addig Kellerwessel Klaust az szokta sokkolni, hogy hiába a küzdés, bízva-bízás és a sok bábeli munka, végül, az utolsó pillanatban mégsem változik semmi. Példaként a Színház- és Filmművészeti Egyetem autonómiájáért 2020 őszén lezajlott tüntetéseket említette, melyek következtében a rendszer közel került az átbillenési ponthoz, végül azonban mégsem történt változás.
Lezárásként elhangzottak a Konfliktuskerülő magatartás és a Nem kérünk szórólapot című versek Pál Sándor Attilától, majd pedig Kellerwessel Klaus olvasta fel Virrasztóversét és a Szodoma színei című szövegét. A két kötet már a Libri és a Líra könyvesboltokban is megvásárolható.
A cikk lapunk gyakornoki programjának keretein belül készült.
Kiemelt képek: Magvető Kiadó
