„Mi lesz belőled?” – a Tízig aludni antológia e mottó mentén huszonöt, a felnövés és az identitáskeresés témakörét feldolgozó kortárs és „kortalan” novellát gyűjtött csokorba. A válogatás koncepciójában ugyan meg volt a potenciál arra, hogy korokon átívelő és univerzális megközelítési módokat és értékeket képviseljen, azonban míg ez egyes szövegeknek sikerült, a kötet összességében nem tudott működni.
A Péczely Dóra által szerkesztett Tízig aludni antológia (Tilos az Á Könyvek, 2022) a tavalyi év egyik nagy elvárásokkal kísért megjelenése volt – főleg, miután „előzménye”, a Szevasz elnyerte a HUBBY Év Gyerekkönyve díj diákzsűrije által kiosztott Év Ifjúsági Könyve díjat. A Szevasz és a népszerű Szívlapát, Lehetnék bárki és Budapest OFF válogatások után kíváncsian várta a kortárs irodalmat kedvelő, fiatal közönség, mit tud még Péczely Dóra és a Tilos az Á kihozni a sorozatból.
A feladat ugyanis nem is olyan egyszerű, ha tudjuk a játékszabályokat: a válogatásba – a Lehetnék bárki koncepciójához hasonlóan – csak kortárs és klasszikus szerzők 35 éves koruk előtt írt művei kerülhettek be. Jelen kötet öt ciklusra van bontva, amelyekben nagyobb arányban kortárs és kisebb számban klasszikus szerzők szövegei egymás mellett foglalnak helyet. A tematikus fejezetek az anya, az apa, a párkapcsolat, az ember-állat viszony és „az élet nem igazságos”-gondolat köré szerveződnek.
A fejezeti tematika számomra laza volt és kissé indokolatlan. Úgy tűnt, mintha jobb ötlet híján a novellákban megjelenő személyek, motívumok alapján született volna meg a koncepció gondolata, amit én ez esetben kevésnek érzek. A ciklusok tematikus elrendezése irányítja a figyelmet, keretez és értelmezési lehetőségeket vet fel az olvasóban, a reflektorfény azonban sok esetben máshova esett, mint kellett volna, ezzel is megzavarva a kötet egységességét.
A huszonöt novella széleskörűen mutatja be a különböző életszakaszokat, az érzelmek tág spektrumát – egy csöppet talán túl széleskörűen is. Érdemes lenne arról (is) értekezni, vajon a Tízig aludninak van-e bármi célja, amit az előző kötetek ne tudtak volna megvalósítani, szeretne-e többet vagy mást adni. A novellaválogatásba ráadásul több olyan történet is bekerült, ami véleményem szerint kevésbé támogatandó, és fiatalokhoz szólva talán kissé veszélyes is.
Ádám Szilamér Elszakad című művében például a már közismert, kissé elcsépelt el-kell-veszítened-a-szüzességed téma megjelenítése kérdéseket hagy maga után. Az esemény körüli gondolkodásról ugyanis ebből a perspektívából nagyon nehéz újat mondani, és talán kevésbé hiteles is. Az ábrázolásmód könnyen válik felszínessé, a probléma pedig leegyszerűsítetté. Ezt a társadalmi jelenséget – már, ha valóban létezik ilyen sablonos formájában – főleg fiatalokhoz szólva érdemesebb lenne sokkal mélyebben megvizsgálni, sokkal árnyaltabban megfogalmazni.
A kötetben a szex és a párkapcsolat témáinak kissé túlzásba vitt megjelenítése is egysíkúnak érezteti a fiatalok gondjait. Kemény Zsófi A lányoknak folyton pisilni kell című novellája sok szempontból problémás. Az erős nőket reprezentálni kívánó karaktere ugyanis teljesen indokolatlan cselekedeteket hajt végre, disszonáns értékeket képvisel, és valljuk be, épp annyira igazi, mint bármelyik Disney hercegnő. Pedig a szöveg erősen megteremt egy vibe-ot, egy hangulatot, amivel sok tini tud azonosulni, ezért megvolt benne a potenciál arra, hogy kiemelkedő legyen, ehelyett azonban elment a túl fiatalos próbálok lenni-irányba. Ez semmiképp sem jó reklámja egy ifjúsági kötetnek – a szöveg ugyanis igen hangsúlyos helyen, az antológia legelején foglal helyet.
A Tízig aludninak a kevés sablonos novella mellett több újatmondó és tanulságos művet is sikerült felsorakoztatnia. Ilyen például György Alida Az első bál című alkotása, amiben a külföldön élő apa karaktere is megjelenik, ami még mindig rengeteg dimenziót tartogat magában. Harag Anita Ásványvíz című műve pedig az idősebb generáció mint teher tabuját boncolgatja, ami rendkívül izgalmas párbeszédek elindítására alkalmas. Moskát Anita Hattyú című novellája szintén fontos szöveg, amely a modern ember számára egyfajta emlékeztető lehet a természet folyamatos és néhol fenyegető közelségére, amit Moskát napjaink technológiával átitatott szellemiségében rendhagyó képekben jelenít meg.
Gubis Éva Dodekaéder című novellája a kötet egyik fénypontja. A szülő-gyerek viszony egyik legaktuálisabb kérdését, a politikai polarizációt mutatta be. Az első generációs értelmiség hányattatásait, gyökértelenségét és családi meg nem értettségét feldolgozó történet mankót jelenthet sok fiatal életében.
A kortársaktól elvonatkoztatva, a kötet nagy erősségei közé tartozik a klasszikusoktól választott írások relevanciája is, kérdéseik mai napig tartó aktualitása. Móricz Zsigmond Csata című novellája például két lány szerelmi konfliktusa kapcsán a különböző társadalmi osztályok kapcsolatát boncolgatja, az ember-ember közti különbségeket vizsgálja. Napjainkban is elgondolkodtató, milyen értékek alapján választunk társat, és létezhet-e igazi összetartás nagy háttérbeli eltérésekkel.
A novellák boncolgatása egyesével is külön cikket érdemelne, viszont pont ez a szétdaraboltság, pont ez a kiemelkedő elhatároltság volt az, ami bennem megkérdőjelezte a kötet szerkesztettségét. Egy antológia legyen sokrétű és vizsgáljon sok szempontot, de ne érezzük csak egymás mellé pakolt történetek gyűjteményének! A Tízig aludni ugyanis ilyen; völgyes, dombos vidék, ahol bizony kevésbé jó alkotások kimagaslók mellé kerültek.
A kiadó Jásdi Juli rajzaival tette egésszé a novellaválogatást. Jásdi illusztrációi elérték azt, amit sem a célközönség meghatározása, sem a ciklusok tematikája, sem a cím nem tudott: egységessé tették a kötetet. Alkotásai önmagukban is játékosak és érdekesek, de a novellákhoz kapcsolva egyfajta szakadatlanságot képviselnek. Rajzai jól illettek a történetekhez, és újabb értelmezési lehetőségeket kínáltak fel.
A Tízig aludni egyik tanulsága lehet, hogy legkönnyebben, legaktuálisabban és legőszintébben csak fiatalok tudnak a mai fiatalokról beszélni. Például Bíró Zsombor Aurél Szalámi, sajt, üdítő című novellájában az útkeresésről, saját döntések elfogadtatásának érzelmi hátteréről írt őszintén, Mécs Anna Lorenzó bejut a várba című története pedig a technológiával helyettesített intimitásról, manapság nagyon gyakori távkapcsolati dinamikáról szól. Ez a friss, teljesen 21. századi, a világot magáénak tudó látásmód az, ami képes időben reagálni a változásokra, és azokat teljes valójukban bemutatni és értékelni.
A kötet egyik erőssége éppen ez: helyenként képes rávilágítani olyan érzésekre és élményekre, amik rendkívül frissek, teljesen üres területek és éppen csak kezdjük megfogalmazni őket. Amikor egy ilyen novellával találkozunk a válogatásban, akkor az igazán nagyot üt. Ezeket a történeteket olvasva azt érezhetjük, hogy kitisztul a kép, és végre tisztán látunk olyan dolgokat is, amiket akár naponta tapasztalunk.
Van-e az irodalomnak relevanciája 2023-ban? Tud-e még újat mutatni, és tudnak-e még újat alkotni a művészek? A Tízig aludni ezekre a kérdésekre is megpróbált választ adni. Úgy vélem, csak egyre nehezebb lesz a különböző korosztályok számára a másik megértése, minden generációnak szüksége lesz a „saját” alkotóira ahhoz, hogy egy lépést tegyen a többi szerző művei felé. A Tízig aludni lehetett volna ez a fontos lépés, ahogyan Péczely hasonló koncepciójú, előző kötete, a Lehetnék bárki című versválogatás az is volt, azonban most nem sikerült megugrani a szintet. A kötet néhány novellájának igen, de mint antológia, mi olvasók többet vártunk. Viszünk magunkkal belőle sok mindent, csak épp a keretezés nem lesz emlékezetes.
