„Minden édesanya különleges, akár írónő, akár varrónő, akár háziasszony.”
Nem sokszor gondolkozunk el azon, hogy milyen is az anyukánk. Mert hát… ő az anyukánk. Olyan, amilyen, és mi pont úgy szeretjük. Pedig minden anyuka más és más: vannak, akik imádnak sütni-főzni, mások inkább boltban vesznek ételt. Vannak, akik csak a háztartással és a gyerekekkel foglalkoznak, és vannak olyanok, akik emellett dolgoznak is. Vagy legalábbis szeretnének. Ugyanis az, hogy nők munkába áll(hat)nak, korántsem volt mindig egyértelmű. Ezt a témakört is érinti Wéber Anikó új mesekönyve, a Luca és Máté régi körhintája, mely a Pagony kiadó gondozásában jelent meg 2021-ben, Keszeg Ágnes illusztrációival.
Wéber Anikó neve 2016-ban, Az osztály vesztese című, első könyvével robbant be az ifjúsági irodalmi köztudatba, amely az iskolai zaklatás témáját igyekszik a gyerekeknek is befogadható módon, mély pszichológiai érzékenységgel feldolgozni. A megjelenített témák fontosságát és a könyv sikerét mutatja az is, hogy 2022-ben a Budaörsi Latinovits Színház Kolozsi Angéla rendezésében színpadra vitte a regényt, és az előadásokra az érdeklődés máig töretlen. Azóta a szerző több könyvvel, könyvsorozattal jelentkezett, műveit a Pagony kiadó gondozza.
Wéber Anikó Luca és Máté régi körhintája című mesekönyvének homlokterében a különböző nemi szerepek kulturális beágyazottsága áll. A történet szerint Luca iskolájában versenyt hirdetnek, melynek célja, hogy a gyerekek leírják vagy lerajzolják, az ő anyukájuk miért különleges. Luca édesanyja azonban nem átlagos anyuka, hiszen rendőr. A kislány osztálytársai szerint „[n]em is szép. Olyan nagydarab. Mint egy óriásnő. És ijesztő is.”
Amikor Luca azzal szembesül, hogy osztálytársai szerint az ő édesanyja a hagyományosan férfias foglalkozása miatt nem rendes anyuka, megfogadja, hogy a versenyre írt fogalmazásban bebizonyítja, hogy az ő anyukája a legjobb. A kislány azonban egyedül nem képes kiküszöbölni a saját- és a mások nézőpontja közötti különbséget. Ekkor siet a segítségére Máté, a szélfiú, aki varázslatos körhintáján a múltba repíti a kislányt.
Utazásuk során Luca és Máté megismerkedik a magyar művelődés- és kultúrtörténet három fontos nőalakjával, akik történetesen írók vagy szerkesztők voltak, és akiknek – Luca anyukájához hasonlóan – keservesen meg kellett küzdeniük a kor társadalmi konvencióival. Ahogy ma a rendőri munka, úgy korábban az írás is kifejezetten férfias foglalkozásnak számított – ami mostanra talán megváltozni látszik. Máté a varázslatos utazás során megmutatja Lucának, hogy az, hogy egy nőnek az adott korban inkább férfiak által űzött foglalkozása van, egyáltalán nem jelenti, hogy ne lehetne jó anyuka, vagy hogy ő maga férfias lenne.
Először Szendrey Júliával ismerkednek meg, akit hagyományosan mindenki csak Petőfi özvegyeként ismer. Írói munkásságáról, későbbi házasságáról és gyerekeiről azonban kevesen tudnak. A szöveg nem titkolt célja, hogy Júliát anyaként, magánemberként és első sorban írónőként mutassa be:
„Hiába vannak verseim és meséim. A férfiak azt mondják, hogy egyetlen nő sem tud igazán jó könyvet írni. Szerintük a nőknek otthon kell maradni, és csak jó háziasszonyok lehetnek. Kicsúfolnak minket, ha verset vagy regényt írunk.”
Ezután Bezerédj Amáliához látogatnak, akinek a nevéhez a Flóri könyve, az első magyar olvasókönyv fűződik.
„De a szegény gyerekeknek nincs nevelőjük, nincsenek könyveik, és a szüleik sem tudják őket tanítani. Ezért kellenek az óvodák és iskolák. Mi is nyitottunk egy óvoda-iskolát a férjemmel, és most könyveket írok a diákoknak.”
Legvégül pedig az első magyar női szerkesztőt, a Családi Kör című szépirodalmi és divatlap alapítóját, Kánya Emíliát ismerhetjük meg:
„A nőknek írok benne mindenről, ami szórakoztatja és tanítja őket. Szeretném biztatni a lányokat és az asszonyokat, hogy bátran tanuljanak, és segítsék a szegényeket.”
Az időutazás remek lehetőséget teremt arra, hogy az olvasó megismerkedjen a 19. század egy-egy korszakával. A gyerekneveléstől kezdve a társadalmi rétegződésen keresztül az egyes foglalkozások megítéléséig rengeteg dologról bővíthetjük tudásunkat. Bepillantást nyerhetünk például a korabeli lakhatási viszonyokba, szobabelsőkbe (Mennyire más volt egy akkori lakás!), de összehasonlíthatjuk a Városliget akkori és mostani formáját is.
Végül azonban mégis azt látjuk, hogy az akkor és a most nem is áll olyan távol egymástól: hasonló emberek hasonló, univerzális problémákkal küzdöttek akkor, és küzdenek ma is. A könyv üzenete mégsem az, hogy mivel napjainkban is néha falakba ütköznek a nők, nem ment végbe valós társadalmi fejlődés. A szöveg éppen a társadalmi nemi szerepek változékonyságának bemutatásával oldja fel ezt a konfliktust: néhány generáció alatt gyökeresen megváltozhat, hogy mi számít férfiasnak vagy nőiesnek, éppen ezért értelmetlen egy-egy szakmát felcímkézni.
A varázslatos utazás eredménye Luca szemléletváltása, amely abban csúcsosodik ki, hogy már nem a többieknek szeretné bebizonyítani, hogy az ő anyukája a legjobb – egyszerűen csak leírja, mit jelent számára az édesanyja. A versenyen nem az ő műve nyeri el a díjat, de ez végül már nem is számít, hiszen az anyukájának nagyon tetszik az írás.
A Luca és Máté régi körhintája nagyon nagy erénye az igényes kivitelezés. Élmény kézbe venni a könyvet, nézegetni Keszeg Ágnes részletgazdag illusztrációit, és hagyni, hogy magával ragadjon a történet. A 6–10 éves korosztálynak ajánlott kötet nagyalakú, betűmérete vizuálisan is segíti a kezdő olvasókat. Wéber Anikó könnyed nyelvezettel és élvezetes stílusban, megfelelő arányban vegyíti a mesés cselekményt és az ismeretterjesztő részeket, így a könyv különböző korú olvasók számára is élvezetes olvasmány lehet.
A történetbe ide kattintva, a Pagony weboldalán lehet beleolvasni.
