Pusztító erejű szellemkirály, elgurult rizsgombóc, sellőkirálylány és varázslatos datolyafácska – napestig sorolhatnám, mennyi furcsa, felfedezésre váró és mégis ismerős mesevilágot tár az olvasó elé dr. Zalka Csenge Virág A kalóz királylány – nemzetközi népmesék mai gyerekeknek című kötete. A Móra Könyvkiadó gondozásában megjelent könyv harmincnyolc története közeli és távoli országok varázsvilágába kalauzol minket: a Skandináv-félsziget hideg, opálos partjai, Skócia smaragzöld erdői, Japán szellemjárta hegyei, az óceánok apró, színpompás szigetei mind új, izgalmas kalandra hívják az olvasót.
A szerzőnek ez a második mesegyűjteménye, a könyv elődje, a HUBBY által a 2020-as év legjobb gyerekkönyvének választott Ribizli a világ végén egy talpraesett kislány nem mindennapi kalandozását meséli el a magyar népmesék megunhatatlan világában, míg a világjáró mesekönyv, a Széltestvér és Napkelte a szokványos – édesanyából, édesapából és gyerek(ek)ből álló – családmodelltől eltérő családok történeteit, a szeretet társadalmi normáktól való függetlenségét mutatja be. A kalóz királylány időben és témájában is a két kötet között foglal helyet: a Széltestvér és Napkeltéhez hasonlóan a világ minden tájáról találhatunk benne meséket, és ahogy a Ribizlivel, a szerző célja ezzel a „nemzetközi Ribizlivel” is az, hogy a mesék ne csak fiúknak vagy csak lányoknak szóljanak. Miért ne lehetne egy fiú is odaadó, egy lány is talpraesett és bátor, sőt, miért ne lehetnének a legkisebb királyfival együtt bátrak, miért ne húzhatnák ki egymást a csávából és tisztelhetnék egymást kölcsönösen? Mert igenis előfordul, hogy a királyfit kell megmenteni.
A kötet meséiben a férfi és női karakterek kölcsönösen támogatják egymást barátként (A bográcsos lány), bajtársként (Óriásölő Margaret, A halász és a sellő), testvérként (A sárkány és az elátkozott paripa, A strasbourgi katedrális építése) és házastársként (Anait királyné) egyaránt. Ez utóbbira remek példa A pasa okos lánya című arab mese: miután a csodaszép, bámulatosan okos és művelt Unsz-Ul-Dzsúlusz sorra utasítja vissza kérőit, az édesapja, Kemál pasa megharagszik, és mérgében hozzáadja „a világ legutolsó, legpiszkosabb senkiházijához”. A nem túl megtisztelő cím birtokosát, Siháb ad-Dínt, a nyilvános fürdő koszos, részeges tűzrakóját a pasa a palotába hozatja és ott helyben összeházasítja a lányával. Azonban ahelyett, hogy a két fiatal meggyűlölné egymást és saját sorsa mostohaságán keseregne, megsajnálja és boldoggá akarja tenni a másikat. A lány ékszereiért kapott pénzből a sötét pincéből együttes erővel tiszta, barátságos otthont varázsolnak, Siháb ad-Dín többé nem iszik, nem csavarog, tisztességes munkát talál, és a két fiatal hamarosan egymásba szeret. Ez még csak a mese eleje, a rájuk váró kalandok végigizgulásától nem fosztanám meg az olvasót, mindössze azért vázoltam fel a történetet, mert ma, amikor egyre több házasság fut zátonyra és végződik válással, ezek a mesék különösen fontosak: nem érnek véget a sok küzdelem árán kivívott házassággal, hanem bemutatják azt is, hogy egy kapcsolatba munkát kell fektetni, és a boldogan éltek, amíg beteljesüléséhez nemcsak szépségre és szerelemre, hanem egymás iránti odaadása, türelemre, odafigyelésre, tiszteletre és kitartásra is szükség van.
A kötet meséiben a társas kapcsolatok fontossága nemcsak a hősök és hősnők közötti együttműködés és a szerelem összefüggésében jelenik meg, hanem a család, a közösség és a természet iránti odaadásban is. A hős kész áldozatot hozni, például évekig dolgozni egy istenségnek vagy napokig vacogni egy hegy tetején, hogy elérje a célját, ahogy azt a koreai legenda hőse, Pari hercegnő is tette. A legnagyobb, közösségért vállalt áldozatot a csuang (kínai kisebbségi) mese hőse, Malei vállalta, aki a messzi Nyugatra indult, hogy elhozza sötétségben élő népének a Napot, mindezt áldott állapotban, hogy halála után gyermeke be tudja fejezni a küldetést. A természet és az egyén kapcsolata jelenik meg a legkevésbé a válogatásban, mégis számomra a könyv egyik legkedvesebb meséje a Ramitoviamandrenini. A madagaszkári történet címe egyben annak a híres szépségű lánynak is a neve, akinek a kezét hét testvér közül mindegyik el akarja nyerni. Ez azonban csak a legkisebbnek, Faralahinak sikerül: hosszú útja során csak ő ad enni az őt megszólító állatoknak, így amikor a lány apja próbatételek elé állítja őt, a légy, a darázs, a pacsirta, a vaddisznó és a vöcsök a segítségére sietnek. Egyébként érdemes összeolvasni a szöveget az ugyanerre a szüzsére épülő A kiskondás című magyar népmesével, akár szülőként a kisgyerekekkel együtt, és megkeresni a két kultúra különbözőségéből eredő eltéréseket.
Ahogy ezt már a magyar népmeséktől is megszoktuk, a boldogság és a siker kulcsa a furfangos gondolkodásban, a találékonyságban, illetve a mások iránti önfeláldozásban és odaadásban van. Habár a tanulság változatlan, érdemes megfigyelni, hogy más, tőlünk távoli kultúrákban mindez hogyan jelenik meg. Vegyük például a Loktanur találmánya című legendát a Marshall-szigetekről, amelyben a legkisebb fiú sikerének a kulcsa az édesanyjával való kedvessége: Jebro úgy válik Keleti Törzsfőnökké, hogy a Napkelte Szigetig tartó verseny során ő az egyetlen, aki vállalja, hogy kenujában plusz súlyként édesanyját, Loktanurt is elviszi magával. Loktanur ezt meg is hálálja: új találmányát, egy vitorlát szerel a fiú hajójára, melynek segítségével könnyedén megnyerik a versenyt. Mellesleg nem Loktanur a kötet egyetlen női feltalálója: a kongói Ngomba légballonja című mesében a címszereplő társaival együtt egy pálmalevélből készült hőlégballon segítségével szökik meg a borzasztó szörnyeteg, Mpunia fogságából.
A kötet nemcsak szórakoztat és tanulságo(ka)t fogalmaz meg, hanem a világ megismerésének a lehetőségét is a gyermek kezébe adja. Ez a felfedezés azonban nem megy egyedül, szükség van hozzá egy idegenvezetőre: szülőre, testvérre, nagyszülőre vagy vállalkozó szellemű nagytestvérre, aki válaszol a kérdésekre, amelyek a kötetben megjelenő népek és a mi szokásaink különbözőségéből fakadnak. Aki mesél a gyerekeknek a távoli országokról, sőt akár előveszi a legközelebbi okostelefont vagy laptopot, és megmutatja, hol van Hawaii, megmutatja a tengert, a pálmafát és a kókuszdiót, a vulkánokat és a szigeten élő embereket, hogy a gyermek el tudja képzelni, hogy a hawaii-szigeteki Haiika, a vulkánistennő húga, hatalmas szoknyájában villámmal és mennydörgéssel hogyan kelt egymaga birokra Pana-ewával, a félelmetes gyíkemberrel és szellemhadseregével. Azonban a mesék olvasása közben nemcsak a gyerekeknek lesznek kérdéseik. Én is kutakodni kezdtem, hogy pontosan hol lehet a görög Naxos szigete, milyen lehet Kambodzsa, hogy nézhet ki a strasbourgi katedrális, hol található a Man-sziget, kik azok a frízek és milyen ételeket esznek az emberek Puerto Ricóban.
Miközben a világ meséinek varázslatos és sokszor rémisztő tájain kalandozunk, arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy egy igényes mesegyűjtemény összeállítása hatalmas szakmai tudást igényel, a történetek kötetbe rendezését komoly kutatómunka előzi meg: a meséket (és azok változatait) fel kell kutatni, át kell ültetni magyar nyelvre, formálni, dédelgeti kell – és most nagyon leegyszerűsítettem azt a folyamatot, amely egy ilyen nagyszabású munka elkészüléséhez vezet. Dr. Zalka Csenge Virág kötete mind a szövegek nyelvi minőségében, mind azok elrendezésében tudatos és igényes munka, és ez az igényesség Herbszt László lélegzetelállító és autentikus illusztrációinak köszönhetően a könyv vizualitásában is megjelenik.
A szerző – a tőle megszokott módon – A kalóz királylányban is újraírja, felülbírálja a hagyományosnak tartott értékeket és társadalmi szerepeket, felismerve azok korlátait – mindezt pedig az ősi, értékes hagyományanyag tiszteletben és életben tartásával teszi. Miközben a gyerekeket elvarázsolja a mesék egzotikus, színes és izgalmas világa, a szövegekkel való találkozás élménye a felnőtt olvasóban olyan problémákat vet fel, mint a mai nemi és társadalmi szerepek érvényessége, a(z emberi) közösségekben való szerepvállalás, vagy a személyes és egyetemes identitás kapcsolatának kérdése.
Zalka Csenge Virág mesegyűjteménye nem szorítja bele a gyerekeket a megmentő és megmentésre váró karakter szerepébe, hanem fogódzót kínál nekik ahhoz, hogy saját meséjük hőseivé váljanak. Lehetnek harcosok és feltalálók, furfangos kalandorok és rettenthetetlen társak, harcos lányok és érzelmes fiúk, a lényeg, hogy szeretettel és odaadással forduljanak egymás felé. Úgy gondolom, ez az az üzenet, amire ma mindannyiunknak szüksége van, és ez az, amiért Zalka Csenge Virág mesegyűjteményeinek minden család könyvespolcán kiemelt helye kell, hogy legyen.
Kiemelt kép: Könyv és más blog
