„A bátyámnak van egy öccse, aki sajnos pont én vagyok” – Kiss Ottó könyve ennek az elsőre tragikusnak és kilátástalannak tűnő problémának a megfogalmazásával kezdődik. Vajon hogyan élheti túl egy tízéves a bátyjával vívott otthoni összetűzéseket, egyáltalán lehetséges-e áthidalni a közöttük lévő korkülönbséget? A báty és az öcs vajon képes mégis megbékélni, és elfogadni a másikat? A bátyám öccse ezekre a kérdésekre kínál választ.
A HUBBY, azaz a Magyar Gyermekkönyv Fórum 2021-es díjátadóján Kiss Ottó A bátyám öccse című könyve nyerte el az Év Gyerekkönyve Díjat a 6–12 éves korosztálynak szóló gyerekkönyvek kategóriájában. A díjazott könyv a Pagony gondozásában, 2020-ban jelent meg. Vajon milyen összetevői vannak A bátyám öccse sikerének? Az egyik ilyen elem mindenbizonnyal az öcsi szemszögén keresztül bemutatott világ, illetve élethelyzetek ábrázolása. A testvéri viszony hányattatott pillanatai az olykor elnyomott testvér nézőpontjából a legtöbb esetben nem komikusak, az öcsi mégis megpróbálja ezeket a helyzeteket humorral – és olykor önkritikával – kezelni.
Kiváló írói fogás a kötetben az, hogy miközben a könyv elbeszélője az öcsi – így kezdetben az azonosulás értelemszerűen az ő pártján lesz –, közvetve a báty nézőpontjával is megismerkedhetünk. Például az egyik szituációban a báty azt taglalja, hogy az öcsi hogyan „akadályozta őt” a fejlődésében: „…elkezdte sorolni a sérelmeit, hogy ő évekig hegyezte a ceruzáimat, nehogy elfáradjon a kis kezecském. (…) A sor pedig folytatódik: „hogy ő évekig ágyazgatott nekem, nehogy megcsússzon a kis lábacskám menés közben – nehogy elvágjam a kis kezecskémet az ollóval.”
A báty panaszáradatát talán mi, olvasók is nehezen hallgatnánk végig, egyúttal a fiatalabb testvérrel való azonosulás is jogos. Kiderül az is, hogy a báty számára is meglepetés volt az öcsi, mivel neki teljesen mást ígértek:
Neki ugyanis régen azt ígérték, hogy lesz majd egy testvére, akivel legózhat, focizhat, meg ilyesmi, ehelyett viszont én évekig csak ordítottam.”
A báty nézőpontját megismerve már teljesen más véleményünk alakulhat ki róla, a kötet vége fele pedig a gondoskodó tulajdonságai is felszínre kerülnek.
Az öcsi fiatal kora miatt még sokkal inkább szófogadóbb és naivabb bizonyos helyzetekben. A báty ezeket a helyzeteket a legtöbb esetben ki is használja – ezzel megmosolyogtatva az idősebb olvasókat is. A báty lépéselőnyét például a kóla című fejezetben is végig lehet követni, ahol a fiú barátnője is megpróbálja lefoglalni az öcsit egy kis időre, hogy kettesben maradhasson a fiúval: „így aztán harmadszorra is el kellett mennem a boltba, de ő még akkor is kedves volt velem, mosolyogva számolta ki a pénzt, úgyhogy nagyon jó benyomást szereztem róla”.
Persze ahogyan az lenni szokott, az öcsit sem kell félteni: „Először anya jött haza. A barátnőt persze nem volt szabad elárulni. Rendben vagytok? (…) Persze, mondtam, aztán bevágtam a morcost. A bátyám csak nézett, nem tudta, mi lesz. Élveztem.” Sőt a szöveg nemcsak a szituációkban épít a felnőtt olvasó ismereteire:
De én hiába is növök, mert ha figyelembe vesszük, hogy a világegyetem gyorsabban tágul, mint ahogy én növök, akkor teljesen fölöslegesen növök, mert a világegyetemhez képest úgyis csak egyre kisebb leszek.”
A könyv sikerének második fontos összetevője a humor, a helyzetkomikum. A legtöbb szituáció egyáltalán nem komolyan, hanem viccesen jelenik meg, a testvérek egymást is inkább csak humorosan figurázzák ki. A konfliktusok többsége a könyvben általában a köztük lévő korkülönbségből adódik, ezek leginkább csak szócsaták vagy a másik ugratása. A könyv olvasása már a biztosan olvasó gyerekek számára lehet élvezetes, így mindenképpen hét éves kor fölött ajánlom.
A kötet szerkesztése is segítheti az olvasással ismerkedőket: nagy betűmérettel szerkesztették, és jól követhetőek az egyes fejezetek. Ami még segítheti az olvasást, az a verses forma. A szöveg nem hagyományos strófákból áll, hanem az öcsi gondolatait követi szabadvers-szerűen, a kötet nagy részében az összefüggő, mégis strófikus szöveg nem rímel.
A könyv szerves részét képezik a színes illusztrációk, amelyeket Baranyai (b) András készített. A képi megjelenítés a fiatal olvasók számára a kisiskolás időszakban kiemelten fontos: a segítségégükkel jobban átérezhetik az adott szövegrészt, illetve kiegészítik az olvasásélményt is. A könyvben megjelenő rajzok által még humorosabbá válhatnak az egyes szituációk, és a szereplőkkel való azonosulás is könnyebb lehet. Az illusztrációk a kötet egyes mozzanatait emelik ki, és arra reflektálva ábrázolják a vicces részeket.
Úgy vélem, hogy A bátyám öccse egy kiváló könyv, ajánlom minden kisiskolás számára. A kötet vége pedig nem valamilyen heccel vagy egymás ugratásával végződik, hanem kiderül, hogy a testvérek mégis tudnak együtt játszani, vannak közös pontjaik. Mert bár lehetnek viták és nézeteltérések, egymásra mindig számíthatnak: „Azért jó érzés, hogy az embernek ilyen bátyja van. Meg az is jó, hogy pont én vagyok az öccse. De az a legjobb, hogy ez már örökre így marad.”
