Új helyszínen, rengeteg új arccal és egészen egyedülálló hangulattal kezdte meg a 2018-as őszi félévét szerdán este a Savaria Slam Poetry az AGORA-Művelődési és Sportházban.
Bár év végén önakaratukon kívül búcsút kellett venniük a szombathelyi slammereknek több évig hűen szolgáló otthonuktól, a váltás a félelmek ellenére nem hogy kifejezetten, de elképesztően jól sült el. A tökéletes évadkezdés érdekében sok újítással készültek a szervezők, ami megfelelő mennyiségű izgalomfaktort csempészett a kora esti levegőbe. Hogy milyen volt az új helyszín? „Belépsz, hanyatt vágod magad!” – szól egy hang kifele tartva, majd szólt ez a mondat vagy még hetven alkalommal az este folyamán cifrábbnál cifrább jelzőkkel. Roppant szerencsésnek mondhatom magam, hogy én még a kezdés előtt bő egy órával érkezhettem a friss és ropogós slammerkuckóba, amiben akkor még mindössze három ember foglalt helyet. De így, még üresen és már-már frissen mosott pizsama illatú hangulatában volt lehetőségem felmérni a nagy változásokat és a tér „magával-ragadóságát”. Vörös vászon szűkíti az aula közepén felállított színpadhoz a látóteret. A vásznon csodálatos pillanatképek, a színek végtelenig fokozását pedig lámpák rengetege biztosítja. A nézőtér már sokkal modernebb, babzsák fotelek, heverőpárnák és az ideiglenesen theatronná alakított lépcső igazán olyan hatást keltett, mintha egy színházat mostak volna össze egy kellemes romkocsma és egy modern kiállítótér kombinációjával.
Az ember pedig akkor érzi igazán, hogy valami nagy van készülőben, amikor olyan főszereplőkön látja az izgalmat, akik talán számát sem tudják már hányszor álltak színpadon és vezényeltek le nyelvbotlás nélkül esteket. „Ezt a babzsákot még kicsit arrébb, Jenőkét, a slamnövényt a színpad közepére, a zsűrinek pontozó tábla, és még akkor legyen négy Staropramen, aztán meg is vannak az előkészületek”. Tömeg érkezik: nem fokozatosan, nem szállingózva, egybe, mint a hadsereg. Ötösével, tízesével, aztán a végén meg azon kapod magad, hogy míg te elszívtad azt a jó szál izgaloműző cigarettádat, már csak a földön van helyed a színpad előtt (az is lopva). Aztán valami kezdődik, aztán egyszer csend lesz és az SSP mindenkiapukája, Paukovics Gergely (Pogi) és mindenkikedvencfrizurája, Székely Zoárd (Zozi), az est már jól megszokott és megszeretett házigazdái először slamszűzes meglepődöttséggel és boldogsággal mérik fel az új helyszínt a színpad közepéről. Üdvözölnek minden újat és jól ismertet, Pogi elsüti a legfontosabb és hangulatkeltő információit. Ezekből többek között megtudhattuk, hogy Oroszország bevételeinek 10%-a a vodkából van, és hogy Jackie Chant 12 hónapig hordta édesanyja. De nem ragadhattunk le nyugodtan ezen kielégítő információknál, kezdődik az Open Mic, aminek a tiszteletbeli déli vendége, a zalaegerszegi slamek harcos Jason Momoája, Varga Vencel ahogyan kell, megadja a hangulatot. Aztán hallhattunk bőségesen slamszűzeket is, volt is duplataps, és hogy el ne felejtsük melyik városban vagyunk, az igazi klasszikusok is megcsillogtatták egy-egy ikonikussá vált szövegüket a lelkes közönségnek.
Ahogy az előző szezonban már megszokhattuk, a verseny végső dobogósai nagyszerű könyvekkel gazdagodhatnak a Libri felajánlásából, viszont ezen alkalommal egy könyvet, mégpedig Simon Mártontól a pár hete a piacra bocsájtott Rókák esküvőjét a közönség egyik tagja vihette haza. A verseskötetért négy olyan ember versenghetett, akik még soha nem vettek részt szombathelyi slamen. Az SSP történelméből összeállított kvízt végül csak egy versengőnek sikerült tökéletesen kitöltenie, a lelkes újonc Csendes Máté volt, aki ezzel be is zsebelhette a kortárs magyar líra egyik új, alap olvasmányát.
A kis vetélkedőt követően pedig elindulhatott a verseny, ami most nyolc főből állt össze, a téma pedig mi más is lehetett volna, mint a költözés. Nem is gondolná hirtelen az ember, hogy mit ki nem lehet hozni egy ilyen egyjelentésűnek ható kifejezésből. Megismerhettük a fogkefék titkos életét Lutor Katalin előadásából, majd a mély erotika barlangjait is jó alaposan bejártuk Angyal Gyula tárlatvezetésével, de a szövegek bőven érintettek aktuálpolitikai jelenségeket is. Zárásként egy igazán interaktív lélekjáró slamet hallhattunk és láthattunk Varga Mátyás (Wok) és a matrjoska babák közlésében.
A korábbi évadokban jellemző lazaság mind az esemény kezdése, mind a rendszer tekintetében kicsit visszafogásra került, a szervezők igyekeztek odafigyelni arra, hogy tökéletesen alakuljon az esemény. Ez volt az első alkalom, amikor a versenyzők nem helyben, hanem előre jelentkezéssel írathatták fel magukat a listára, és maga a programidő is határozott, meg lett kötve, ami véleményem szerint kifejezetten jót tett az estének, ahogy a költözés is. A retinákba a színek beleégtek, a fülekbe a slamek beleragadtak, és talán nem leszek nyálas, de a szervezők nevében is mondhatom, hogy az újak számára pedig a társaság költözött be a szívekbe.
A verseny eredménye:
I. helyezett: Székely Zoárd
II. helyezett: Paukovics Gergely
III. helyezett: Lutor Katalin
