Január 20-án jelent meg Len Rix fordításában Szabó Magda legsikeresebb regénye, az Abigél. Nem kellett sokat várni, hogy a sajtó felkapja rá a fejét, és gyorsan utat is tört magának az Egyesült Államokban, ahol a szakma jeles képviselői sorra jelentetik meg magasztaló kritikáikat a mű kapcsán, egyesek 2019 legjobb fordításai között emlegetik.
Többek között a New York Times kritikusa, Becca Rothfeld is foglalkozott a regénnyel, és a hivatalos megjelenés előtt három nappal egy összetett kritikával harangozta be az angol fordítást. A Fidelio magyarra fordítva közölte a következő részletet a kritikából:
Az először 1970-ben megjelent Abigél Szabó legnépszerűbb könyve hazájában, Magyarországon, ahol tévésorozat és musical is készült belőle. Közkedveltebb még az 1987-ben megjelent Az ajtónál is, ami a szerző külföldön legismertebb alkotása. Az Abigél angol kiadása már régen esedékes volt. Len Rix fordítása ügyes, de Szabó őszinte, párbeszédes prózáját háttérbe szorítja a kanyargós cselekmény. A regény hosszú oldalakon keresztül tartogatja a titkait, ennek a bűvészmutatványnak az eredménye pedig egy feszes suspense”
Becca Rothfeld szerint az Abigél összetettségét az adja, ahogy egyszerre tud elbűvölő és félelmetes lenni, az olvasóját pedig megmozgatja, hiszen azt a fajta misztikumot, ami körüllengi és ragasztóanyagként összetartja a regényt, nem elég csak befogadni, a rejtélyt nekünk is meg kell oldanunk ahhoz, hogy megértsük a történetet. Ez a komplexitás csak még bonyolultabb attól a technikától, ahogy a szerző Gina (a főszereplő) szemszögén keresztül enged rálátást a cselekményre, amit a fiatalkori naivitás szűrője igencsak átértelmez a maga módján.
Szabó Magda egyik legnagyobb bravúrjának nemzetközi és hazai viszonylatban is legtöbbször az elbeszélői technikát említik. Egyedisége abban rejlik, ahogy a karakterek személyes szubjektumával torzított, az ő szemszögükön keresztül bemutatott cselekményt eljuttatja a szöveg az olvasóhoz. Ezek a regények nagyon erős azonosítási hatást érnek el, amikor a szereplő gondolatvilága, véleménye, látásmódja a befogadóéval akarata ellenére is összeolvad. Az Abigél esetében a misztikumot, egyéb műveknél jellemzően – mint például az Őznél, vagy Az ajtónál – a cselekvői szándékokat, érzéseket és a végletekig feszített megfejtést, konklúziót ezen keresztül tudja hitelesen átadni. Ezért sem véletlen, hogy a filmes szaknyelvben használt suspense technika vagy stílusbeli megnevezés ennyiszer előkerül a könyv kapcsán, aminek szó szerinti fordítása a bizonytalanság, a kétség, ám művészeti szempontból egy hatásos dramaturgiai fogás a néző – ez esetben olvasó – figyelmének fenntartására és érzelmeinek feszes irányítására. Az angol nyelvű könyv kiadója is kitér erre ajánlójában, ahol egyebek mellett Jane Austen és J. K. Rowling munkásságával hasonlítja össze Szabó Magdáét, előbbinél a megtévesztéstechnika, utóbbinál pedig a karakterfestés, bemutatás adja az összevetés alapját.
“Igazi felszabadító öröm ez a regény, ami egy magával ragadó fejlődéstörténet Szabó tollából. Az 1970-ben kiadott kötet most először jelenik meg angolul. […] Szabó Az ajtó című regényéből ismerős pszichológiai betekintést olyan cselekménnyel kombinálja, amely inkább a Harry Potter-kötetekkel rokon. Gina Szabó Magda egyik legfinomabb teremtménye” – Írja a Publishers Weekly (fordítás: Fidelio)
Len Rix az Abigél fordításával egyébként nem először hívja fel magára és a magyar irodalomra a figyelmet nemzetközi szinten. 2001 óta hét Szerb Antal művet, köztük az Utas és holdvilágot és A Pendragon legendát fordította magyarra. Szabó Magdától pedig kettőt, a 2005-ben, Londonban kiadott Az ajtót, 2017-ben pedig a Katalin utcát ültette át angol nyelvre. Az ajtó 2015-ben újra megjelent (a Len Rix féle fordításban) a New York Review klasszikus könyvek sorozatban, és ugyanebben az évben a New York Times 10-es listájára is felkerült, ahol 2015. legjobb könyveit gyűjtötték össze.
Az Abigél 1970-es megjelenése óta az angol a nyolcadik nyelv, amire lefordították. Négy évvel a magyar nyelvű megjelenést követően csehül, 1977-ben lengyelül, 1986-ban németül, 1996-ban lettül, 2003-ban románul, 2007-ben olaszul, 2017-ben pedig franciául jelent meg. A történet viszont nem csak nyomtatásban volt nagy sikerű, a regényből 1978-ban rendezett négy részes tévéjátékot Zsurzs Éva (a szerző által írt forgatókönyvet használva), 2008-ban pedig Kocsák Tibor, Somogyi Szilárd és Miklós Tibor készített azonos címmel musicalt a Budapesti Operettszínházban.
Kiemelt kép: Papageno
