„Az eddigi hat helyett már tíz szerző életműve lesz kötelező tétel a megújuló magyar nyelv és irodalom érettségin. […] A Népszava birtokába került tervezetet február 24-éig véleményezhetik azok a szervezetek, akik megkapták – mások mellett a Nemzeti Pedagógus Kar vagy a Nagycsaládosok Országos Egyesülete” – olvasható a Népszava honlapján 2021. február 22-én közzétett bejegyzésben. A Magyar Közlönyben 2021. február 15-én jelent meg az a kormányrendelet, amelynek 2. melléklete tartalmazza a kötelező érettségi vizsgatárgyak általános követelményeit. (A Magyar Közlöny 2021/22. száma itt és itt érhető el, az említett mellékletnek a magyarérettségire vonatkozó része – az általános követelmények és a vizsgaleírás – a kiadvány 762–763. oldalán, illetve a letölthető dokumentum 12–13. oldalán olvasható.) A részletes vizsgakövetelményeket – mint a Népszava cikkében is olvasható – február 24-ig véleményezheti néhány szervezet. A Magyartanárok Egyesülete erre nem kapott lehetőséget. Az alábbiakban az egyesület választmányának állásfoglalását olvashatják (változtatás nélkül idézve a Magyartanárok Egyesületének honlapjáról – a szerk.) a készülő követelményrendszerről és az új vizsgamodellről.
A Magyartanárok Egyesületének állásfoglalása az új érettségi vizsgamodellről és a készülő követelményrendszerről
Tavaly, 2020 februárjában és márciusában élénk és széles körű tiltakozást váltott ki a magyar nyelv és irodalomból a korábbi tervezettől alapvetően különböző – az egyetemekkel, a Magyar Tudományos Akadémiával és a magyartanári szervezetekkel nem egyeztetett – NAT 2020, az új Nemzeti alaptanterv. A tervezetet mind az állami egyetemek oktatói, mind az MTA illetékes osztályai, mind Egyesületünk a magyartanítás számára kártékony, bevezetésre nem alkalmas dokumentumként ítélte meg. Több mint 26 ezren írták alá Egyesületünk tiltakozó petícióját, valamint több tucatnyi középiskola és majd kétezer egyházi iskolában tanító tanár is kifejezte, hogy ez a Nemzeti alaptanterv szakmai szempontból elfogadhatatlan, s csak árthat a magyartanításnak. A szakmai tiltakozásokat az oktatási kormányzat politikai hangulatkeltésnek minősítette, a járványhelyzet pedig mintegy elfeledtette a magyartanítást katasztrófával fenyegető rendeletet.
Most pedig 2021. február 17-i dátummal megjelent a NAT-ot megkoronázó, a kimenet felől bebetonozó kormányrendelet az érettségi vizsgamodellről, és elkészült az ehhez illeszkedő ún. részletes követelményrendszer is.
Az új dokumentumok első látásra letisztultabbak, kevésbé provokatívak – a NAT rombolását mégis véglegesítik, hiszen a kimeneti követelmények még kérlelhetetlenebbül befolyásolják a szaktanári munkát, mint a tantervek. Mi az újdonságuk? Az írásbeliből kiiktatják a gyakorlati szövegalkotási feladatot, helyette úgynevezett műveltségi teszt szerepel, a válaszható két műelemzési feladat egyikét pedig lecserélik „témakifejtő esszé”-re.
A rendelet szerint tehát felszámolandó a gyakorlati-hétköznapi szövegalkotási feladat, amely vagy rövid érvelést kért, vagy olyan hétköznapi szövegművek írását, mint a kérvény vagy a vitaindító. Ez a feladattípus a 2005-ben bevezetett kétszintű érettségi korszerű szellemének felelt meg: a hétköznapi, életszerű kommunikációt hozta be a középszintű vizsgába. A rövid, gyakorlati szövegalkotási feladattípusnak a kiiktatásával másfél évtizedet lép vissza az új tervezet.
Ennél is nagyobb baj a magyar nyelv és irodalom érettségi történetében páratlan, előzmény nélküli műveltségi teszt beiktatása. Ez a vizsgaelem a magyartanítás korszerű, 21. századi koncepciójától való radikális eltávolodást, mintegy 80 éves visszalépést jelent.
Az új vizsgamodell megalkotói a műveltségi teszttel vélhetően az irreálisan túlméretezett, megtaníthatatlan NAT 2020 előírásainak betartását akarják kikényszeríteni. A tanár – diákjai vizsgaeredményeinek érdekében – arra kényszerül, hogy mindent megtanítson, amit a Nemzeti alaptanterv előír, mivel a tesztben bármit kérdezhetnek az előírt tananyagból. És kevesebb időt szentel a szövegértés, a műértés gyakorlására, az olvasás megszerettetésére, a kommunikációs és gondolkodási képességek fejlesztésére, és jóval többet a listák bemagoltatására és a vizsgára felkészítő tesztek íratására. Szerzőkön és műveken való átrohanás nem ápolása a nemzeti hagyománynak, nevek és műcímek ismerete pedig nem műveltség. A mélységelv helyett a felszínesség, az üres adatismeret nagyra értékelésének régen elavult és diákellenes elve érvényesül.
A harmadik újdonság – a „témakifejtő esszé”-nek nevezett feladattípus – átfogó téma kifejtését kéri úgy, hogy a vizsgázónak nem állnak rendelkezésére azok a szövegek, amelyekre építi a dolgozatát. Ez a feladattípus könnyen generál (különösen az átlagos vagy gyenge felkészültségű diákok esetében) üres leckefelmondást, igazolatlan állításokat és közkeletű féligazságokat, hiszen a vizsgázó csak az emlékezetére támaszkodhat, nem tudja ellenőrizni magát. Az átfogó téma kifejtését mint korszerűtlen feladattípust az érettségi modernizálása, a készségek fejlettségének mérését célzó átalakítása során joggal iktatták ki – évtizedekkel ezelőtt.
A részletes követelményrendszer az eddigi hat helyett tíz szerzőt tesz kötelező szóbeli érettségi tétellé. Ráadásul újra használja erre a szerzői csoportra az „Életművek a magyar irodalomból” címkét, hibásan sugallva ezzel, hogy a legfontosabbakként besorolt magyar írók és költők teljes életművét kell ismernie a középszinten érettségiző diáknak. (A követelményekben – helyesen – csak főbb művek ismeretét írják elő.) Új ebben a „kötelezők” csoportban Jókai, Mikszáth, Vörösmarty – és Herczeg Ferenc.
Az iskolai tananyagban eddig egyáltalán nem szereplő Herczeg „fölfedezését”, Babitscsal, Petőfivel vagy József Attilával egy szintre emelését semmiféle komoly irodalomtudományi vizsgálat, egyetlenegy mértékadó irodalomtörténeti összefoglalás sem alapozza meg, vagyis pusztán ideológiai gesztus.
A Fiatal Írók Szövetsége is reagált Facebook-oldalán a helyzetre:
Ideológiai természetű az a változtatás is, hogy a tervezet a nyelvtörténet ismeretköreiben nem beszél a magyar nyelv finnugor származásáról – ami pedig szaktudományos evidencia –, hanem ehelyett „a magyar nyelv rokonságának hipotézisei”-t jelöli meg.
A vizsgamodell és a követelményrendszer önmagának is ellentmond: sokat átvesz a korábbi követelményrendszer korszerű elemeiből, de ez csupán hamis máz a tíz életmű, a műveltségi teszt és a „témakifejtő esszé” korszerűtlen együttesén. Kirívó példa az új oktatási dokumentumok ön-ellentmondásosságára az is, hogy mind a vizsgamodell, mind a részletes követelményrendszer „érvelő típusú szövegek létrehozásáról” és „gyakorlati írásművek szerkezeti, tartalmi, nyelvi normáinak alkalmazásáról” beszél – csak éppen kihagyja az ilyesféle feladatokat a vizsgaleírásból.
A Magyartanárok Egyesülete hibásnak és károsnak tartja a tervezett változtatásokat. Széles körű szakmai vitát, majd ennek alapján kialakított, szakmai konszenzusra épülő szabályozást követelünk.
A Magyartanárok Egyesületének választmánya
Budapest, 2021. február 22.
