Idén is nagyot szólt a Bánkitó Fesztivál. A pár éve egy eldugott helyszínekkel operáló, meglehetősen alsó hangon vett eseménysorozat mára már a pestiek egyik legfelkapottabb fesztiválja lett. A Bánkitó alatt kiürül a körút, kihal a Vittula és az Auróra, mert az összes hipszter egy tó mellett vereti végig a hétvégét.

Persze volt mire bulizni: a hazai underground szcéna olyan jeles tagjai képviselték magukat Bánkon, mint a Fran Palermo, a Middlemist Red, vagy a Szabó Benedek és a Galaxisok. A koncertélményeket csak az rontotta, hogy a helyszínek egy szolidabb fesztiválhoz képest meglehetősen messze találhatóak egymástól.

Akár tizenöt-húsz percre is szükség van, hogy átérjünk egyik színpadról a másikra, ha pedig biciklivel vagyunk, az éjszakába belemenvén egyre kockázatosabb felkapaszkodni a bringára. Szerencsére tudtunkkal senki sem sérült meg komolyabban a Bánkitón, de a közúton vonuló illuminált gyalogosok és bringások tömege bármekkora rendőri felügyelet mellett is balesethez vezethetett volna.

Azonban ha végül eljutunk oda, ahol éppen történik is valami, biztos nem ér minket csalódás. A koncertek mellett napközben színes színházprogramok, újszerű meditációs foglalkozások és önismereti tréningek várták a látogatókat. Éjszaka pedig öröm volt felfedezni a rejtett DJ-pultok és eldugott kisszínpadok világait, ahol aztán gyakran hajnalig megrekedtünk.

Szóval ha túljutunk az apró kellemetleségeken, szépen bele lehet szokni a tóban fürdőzés, a bulizás és a túlárazott streetfood rendjébe, olyannyira, hogy a végére már csak akkor alszunk, amikor épp nem megy semmi zene, és csak akkor jönnénk haza, ha már minden pénzünk elfogyott. De hiába, hiszen a fesztiválidő is véges: vasárnap reggel pakolni kell, és visszatérni a valóságba.


Szoták Gergő galériája