“A színház bölcsője nem kőtermek, hanem szabad terek” – Pillantás a Karneválszínház kulisszái közé

Kocsis Marcell 2018. Júl. 18. 0 1

­A szombathelyi Weöres Sándor Színház számos apró különlegessége között előkelő helyet foglal el az igazgatói iroda, amely jobb híján viseli ezt a nevet: olykor színtérré, máskor reprezentatív interjúszobává, július 17-én pedig próbateremmé avanzsált: Valló Péter és játszói gyűltek össze, hogy augusztusra izgalmas és szórakoztatónak szánt Karneválszínházat csináljanak a vasi publikumnak.

Talán kevesen gondolnák, hogy mennyi praktikus megbeszélni- és elintéznivalóval kezdődik egy próbafolyamat: a találkozások időpontjától és beosztásától kezdve, a darabban viselt női fehérneműkön át, egészen az ételrendelés helyéig és az asszisztensek nevének memorizálásig millió megválaszolandó kérdés előzi meg a tényleges munkát: a színész is ember, és mint ilyen, gyakran éhes is, fáradt is.

Fotó: Szabados Petra

Az Alain-René Le Sage francia drámaíró által írt Szerelmi üzletek című komédia olvasópróbája is a kötelező háttérmegbeszélésekkel kezdődött, majd Jordán Tamás „ősi szokás szerint” köszöntötte a sajtó képviselőit, bemutatta a stáb új tagjait: Antal D. Csaba színészt, aki az új évadra már Szombathelyre szerződött, illetve Zsohár Amáliát, aki életében először lesz súgó. Ha ezt a felelősségteljes beosztást még tapasztalatlan kolléga tölti be, az inspirálja legeslegjobban a színészt, ettől lesz igazán jó egy előadás! – utalt humoros túlzással a szövegtanulás nehézségeire a direktor. Jordán Tamás azt is elárulta, hogy nyaranta az izgatott kisdiákhoz hasonlóan érzi magát, várja a szeptemberben érkező új feladatokat, az „első leckét”; a Karneválszínház erre kiváló felkészülés, amely teljesen beépült a város életébe.

Valló Péter a próba kezdetén arról beszélt, hogy ugyan rendszeresen rendez Szombathelyen, de nyári darabot és Karneválszínházat még sosem készített, így ez külsőségeiben neki is új feladat. Az 1709-ben írt Szerelmi üzletek című vígjáték pedig tökéletes alapanyagnak tűnt, hiszen könnyed és csípős, ugyanakkor olyan emberi gyengeségeket és aljasságokat ábrázol, amelyek időtlenek, és a nézőknek is van lehetőségük, hogy magukra ismerjenek a simlis, de szerethető „csirkefogókban”. Valló Péter látványos és meggyőző darabot tervez, amelyben sok élet van: „Ne a kelléktár induljon el magától a színpad felé!”

Fotó: Szabados Petra

Az egyeztetések és a két köszöntő után szinte jel nélkül kezdenek bele a játszók a szövegbe; kezdetben szárazan és kissé üresen koppannak a szavak, majd egyre élőbbé válnak a hangok, a lábak olykor dobbannak az asztal alatt, valaki belecsíp a szomszédja combjába, gyakran összegabalyodik az olvasó nyelve: egyszóval a mű feltámad a halott lapok közül és az emberek élvezik.

Bezerédi Zoltán Trezor ura drága ajándékokkal és pénzzel ostromolja a Bárónőt, akinek bőrébe Nagy Cili bújik, és aki egyáltalán nem az, akinek látszik; az idősödő üzletember elapadhatatlan szerelmi pénzcsapját igyekszik megfejni mindenki más is, a kérdés csak az, hogy éppen kinek a markán folyik át először az offshore-zsetonhalom. A Jordán Tamás-féle Szipoly úr diktál, a szürke eminenciás? Vagy Kálmánchelyi Zoltán és Antal D. Csaba szertelen Lovag-Inas kettőse? Esetleg Orosz Róbert, a helyezkedő Márki, vagy Németh Judit, a két lábon járó széf felesége? Vagy Lizett, a szobalány, akit Alberti Zsófi játszik, mindenki mást átejtett? Adott minden, amely megteremti a klasszikus komédiák körcsalásait, a kiszámítható viszonyrendszert és bonyodalmat, de a modern és áthallásokkal bátran dobálózó átdolgozás már az olvasópróbán egy értve-nevettető réteget épített a számtalanszor látott konfliktusra.

Fotó: Szabados Petra

A karneváli darabválasztásról Valló Péter kérdésünkre elmondta, hogy az eredetileg Turcaret című darab Franciaországban közkedvelt mű. „A francia színházak állandóan műsoron tartják. Azt tapasztaljuk, hogy az a csibészségözön, ami a darabban van, az örök és állandó, így különösebb aktualizálást nem igényel, nem kell rajta sokat faragni. Századok óta éli sikeres életét a mű, furcsa módon Magyarországon ritkán kerül színre. Én már régóta szerettem volna megrendezni, azt gondolom, hogy ez rá a legkiválóbb alkalom.” A nyári és az évközi kőszínházas megvalósítás különbségeiről is beszélt a rendező: „Igyekszünk, hogy semmilyen különbség ne legyen! Minőségi darabot szeretnénk, amely igényessége szezon közben is megállná a helyét. Nem teszünk a nyár miatt engedményt, hiszen nyáron is ugyanazért megy színházban az ember, mint máskor. A színház bölcsője nem a kőtermek, hanem a szabad terek.”

Fotó: Szabados Petra

Tags: Alain-René Le Sage, Alberti Zsófi, Antal D. Csaba, Bezerédi Zoltán, Jordán Tamás, Kálmánchelyi Zoltán, Karneválszínház, Nagy Cili, Németh Juli, olvasópróba, Orosz Róbert, próba, Savaria Karnevál, Szerelmi üzletek, Színház, Szombathely, Valló Péter, Weöres Sándor Színház Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts