A showmusicalnek egy olyan kiforrott verziójával találkozunk a Jonathan Larson életéről szóló darabban, amely messze meghaladja a netflixes kínálat átlagszínvonalát.
Szerző: Szabó Réka
Műfaji kitekintés
A musical az egyik legnagyobb múlttal rendelkező hollywoodi műfaj. A kezdetben nagy népszerűségnek örvendő klasszikus amerikai musical az 1950-es évekig húzóágazat volt a filmgyártásban, ám az azt követő évtizedekben a musicalkészítés tendenciája megváltozott.
A ’70-es és ’80-as években a műfaj darabjai tömegek helyett speciális közönséget kezdenek megszólítani: politikai és társadalomkritikus témákról beszélnek (Kabaré, Hair); illetve megjelennek a tinimusicalek (Grease, High School Musical-széria).
Napjainkban a musicalkészítés rizikós vállalkozásnak számít, így a filmeknek előre bizonyítaniuk kell: vagy nagy hírnevű szerzői filmes rendezők vállalkoznak musicalre, akik alapvetően nem mozognak ebben a műfajban, viszont a nevük közönségtoborzó erővel bír (ilyen Woody Allen A varázsige: I Love You, illetve Lars von Trier Táncos a sötétben című filmje), vagy a Broadwayen sikeres darabokból készítenek filmeket (például a Chicago, valamint a Mamma Mia!).
Chris Columbus Rent című alkotása az utóbbi kategóriába illeszthető, amelyet Jonathan Larson szerzett.
Jonathan Larson története
A tick, tick… BOOM! című film főhőse a zenés színházi szerző, Jonathan Larson, aki munkásságával megújította / felfrissítette a musical műfajról alkotott elképzeléseinket. Három nagy musicalt szerzett, mielőtt elragadta a korai halál: a Superbiát, mely egy utópisztikus társadalomban játszódik; a tick, tick… Boom!-ot, mely önéletrajzi ihletésű, és a Puccini Bohéméletén alapuló Rentet, melyet 12 évig játszottak a Broadwayen, nem mellesleg elnyerte a Tony- és a Pulitzer-díjat.
A tick, tick… BOOM!-ban Larson a saját életének azt a szakaszát meséli el, amikor pályakezdőként a Superbia című musicalét írta, és megpróbálta elfogadtatni a producerekkel annak érdekében, hogy színpadra állíthassák. Ugyan a zártkörű bemutatón a darab sikert aratott, azt a javaslatot kapta, hogy legközelebb olyan témáról írjon, amelyet ismer. Larson a tanácsot megfogadva írta meg a tick, tick… Boom!-ot, amelyből Off-Broadway produkció készült, s amelyben maga Jonathan Larson lépett fel.
Larson musicaljei nemcsak zenei hangzásuk miatt számítottak újító jellegűnek, hanem a témáik miatt is. A Rent című musical karakterei majdhogynem hajléktalanok és munkanélküliek – ezekkel a körülményekkel még meg tudnak birkózni, de az AIDS-cel nem. A tick, tick… Boom! némely szereplője (így Larson legjobb barátja is) a Renthez hasonlóan HIV-pozitív. Larson a személyes tragédiáinak állít örök emléket musicaljeivel, Lin-Manuel Miranda pedig ezt a gesztust gyakorolja Larson felé a 2021-es tick, tick… BOOM! filmváltozattal.
Lin-Manuel Miranda (muníciója)
Lin-Manuel Miranda nevét egy ideje már nemcsak a Broadway szerelmesei ismerhetik. Ő a szerzője az alapító atyák történetét hip hop és rap műfajú dalokkal bemutató Hamilton című musicalnek, amelyből 2020-ban élőszereplős Disney-filmet készítettek, ezenkívül ő írta a Vaiana (eredeti címén Moana) és az Encanto című animációs Disney-filmek dalait, mindezeken túl szerepelt a Mary Poppins visszatér című 2018-as musicalben is, melyben Emily Blunt alakította a varázsdada szerepét.
A dalszerzés ugyan Miranda vérében van, ám most először ült rendezői székbe, ez pedig egy olyan remek döntésnek bizonyult, amelyre reményeink szerint még lesz precedens. A tick, tick… BOOM! többek között a rendezés miatt válik zseniálissá. Larson történetét több szinten mutatja be a film: egyrészt látjuk magát a tick, tick… Boom! című Off-Broadway előadást, ahol Larson egy szál zongoránál ülve, néhány színész közreműködésével adja elő a szerzeményét, illetve szemtanúi vagyunk Larson életének, amely eddig az előadásig vezetett, és amely életszakaszról szól maga a produkció is. Hogy az önéletrajzi vonatkozást felerősítsék, némely jelenetet dokumentarista jelleggel vettek fel, így például az Off-Broadway előadás elejét – kézikamerával, s a házi videohasználatra jellemző hirtelen közelítésekkel, remegő kézzel. Az előadáson lévő Larson folyamatosan narrálja a történéseket, így nemcsak a saját közönségéhez, de hozzánk, filmnézőkhöz is szól.
Számvetés a számokról
A musicalekkel kapcsolatos állandó kifogás, hogy „felnőtt ember miért fakadna indokolatlanul dalra, ráadásul mindenki szeme láttára”. Számos musical ezt úgy védi ki, hogy főszereplőjéül olyan hőst választ, aki valahogyan kapcsolatban áll a popkultúrával, és éppen egy előadásra készülnek. Nem mondom, hogy a tick, tick… BOOM! ezt a stratégiát működteti, viszont az vitán felül áll, hogy egy színházi zeneszerző / zenés színházi író természetes módon kezdhet énekelni. Jonathan Larson élete szó szerint a zene körül forgott.
A dalok egyrészt Larsonról, másrészt arról a procedúráról szólnak, hogyan ír meg egy dalt. Két csúcspontja is van a filmnek, ahol a dalok által a különböző történeti rétegek összeérnek, és áthallások vannak közöttük. Az egyik Larson és a barátnője közötti szakítás jelenete: a Therapy című számot éneklik az előadáson, miközben a történet szerint (mely ezt a dalt ihlette) Larson és Susan veszekednek egymással.
A másik jelenet szintén Susanhez köthető: Larsonnak sikerül megírnia a Superbia bemutatójára azt a dalt, amelyet barátnőjéről mintázott (Come to Your Sense). A bemutatón játszó statiszta (Vanessa Hudgens) alakításában halljuk a dal elejét, majd váltunk a Susant alakító Alexandra Shippre, aki Larson lelki szemei előtt énekli a számot. A két színésznő így kvázi duettben énekel.
Musicalek esetén nem hátrány, ha a szereplőknek van affinitásuk az énekléshez. A Larson legjobb barátját alakító Robin de Jesús több Broadway-előadásban szerepelt, Vanessa Hudgens pedig, aki a High School Musical-széria után leginkább B-kategóriás játékfilmekben játszott, szintén szerepelt számos színházi musicalelőadásban, köztük éppen Larson leghíresebb darabjában, a Rentben.
A legnagyobb meglepetést persze a Jonathan Larsont alakító Andrew Garfield okozza, aki a tőle elvárt és mindig nyújtott színészi játéka mellett remek énekesnek is bizonyul. Garfield már számos műfajban bizonyított: játszott háborús filmben (A fegyvertelen katona), akciófilmben (Pókember-franchise), sőt melodrámában is (Lélegzet) – ebbe a sorba tökéletesen beleillik egy musicalfőszerep. Remekül hozza a mindent az utolsó pillanatig halogató, kapcsolatait és mesébe illő álláslehetőségeit ignoráló fiatal művészt, aki egész életét a tehetsége kibontakoztatásának szenteli, miközben azon őrlődik, megéri-e mindent feláldozni egy álomért, amelyet talán sosem ér el.
A tick, tick… BOOM! nagyszerű film a fiatalságról, a bizonytalanságról, mindezt pedig egy letisztult, jórészt magára a zenére koncentráló musical köntösébe bújtatva teszi. Ékes példája annak, hogy a musicalnek nem kell egyenlőnek lennie a nagy költségvetéssel és a látványos szuperprodukciókkal – önmagában is érvényes műfaj, mely, ha hozzáértő és jó érzékű rendező kezébe kerül, igazi gyöngyszemként kápráztathat el bennünket.
