Corneliu Zelea Codreanu alapításával 1927-ben létrejött a Mihály Arkangyal Légiója, a későbbi Vasgárda, amit a 20. századi Kelet-Európa legnagyobb fasiszta szervezetének tartanak. 1941-es a fennállásáig a paramilitáris mozgalom számos pogromot, illetve politikai gyilkosságot tervezett meg, majd hajtott végre. A Vasgárda sikere többek között egyértelműen a vezetőjének, Codreanunak köszönhető.
Codreanu 1899-ben született, a pontos helyszín mind a mai napig bizonytalan, a legvalószínűbb Huși vagy Iași. Tizenhárom évesen kerül katonai líceumba, 1923-ban pedig szerepet vállalt a Nemzeti Keresztény Liga diákszervezet megalapításában. Miután Iași-ban befejezte a tanulmányait, Grenoble-ban doktorált, majd 1927-ben megalapította a Mihály Arkangyal Légióját. Ezzel kezdődött az a folyamat, ami még Codreanu meggyilkolása után, a negyvenes évekig is hatással volt a román társadalomra. Az alábbi írás annak a feltárására tesz kísérletet, hogy megismerje, milyen társadalmi, politikai és gazdasági okok vezethettek a Vasgárda létrejöttéhez, illetve hogyan válhatott Codreanu „Kapitány” azzá a mitikus, mártíri alakká, ami még a halála után is képes volt mozgásban tartani a vezérét vesztett Légiót.
Történelmi kontextus
Az I. világháború rég nem látott demográfiai és egzisztenciális pusztítást követelt az európai kontinensen. A háborús megrázkódtatások a veteránok hazatérésével a frontról az államokon belülre költöztek, ezzel társadalmi sokkot vonva maguk után. Az egykori hadviselő nemzetek igyekeztek a leszerelt katonák, illetve a köréjük szerveződő veterán szervezetek egzisztenciális és mentálhigiénés támogatásával újból normatív keretek közé terelni a traumatizált társadalmakat. Míg az olyan országokban, mint az Egyesült Királyság vagy Franciaország, ahol a háborús emlékezetet sikerült társadalmilag elérhető formában megjeleníteni, például az ismeretlen katona sírjával, a kommunizmustól való félelem nem gyakorolt akkora hatást a lakosságra és nem sújtotta őket a vereség traumája, kivitelezhetőbb volt szabályozhatóbb keretek közé terelni a társadalmat.
Ezzel szemben a két pólusra szakadt Olaszországban a háborús emlékezet hőskultusz formájában jelent meg, az egykori rohamosztagos arditik pedig puha-polgárháborús helyzetig sodródó utcai harcokat vívtak a szocialista mozgalmakkal és gyárfoglaló munkásokkal. Az óriási veszteségeket szenvedő, számtalan belső konfliktustól sújtott Németországban ugyanezt a feladatot látta el az SA, majd fejlesztette tovább az SS. Romániában pedig, ahol Kelet-Európa legnagyobb fasiszta mozgalma épült ki, a Mihály Arkangyal Légiója, majd pár évre rá a Vasgárda érkezett immunreakcióként a társadalmi kilátástalanságra és a kommunizmustól való félelemre.
1823-as alapításával Románia viszonylag fiatal, ám annál erősebb aktornak számított az Észak-Balkáni térségben és az európai politikában. A századfordulóra már bőven tisztában volt az önnön erejével, és Maria Bucor szerint ezt a magabiztosságot az 1912/13-ban lezajló két Balkáni-háború csak még tovább növelte. Ennek ellenére Románia 1914–1916 között kimaradt az Európában zajló konfliktusból. Egyrészt azért, mert korábbi uralkodója, a német származású I. Károly nem akart konfrontálódni Németországgal, illetve mert területi garanciákat akartak kapni az antant részéről, ha csatlakoznak az oldalukon a háborúhoz. A csatlakozás után a kezdeti sikereket követően Románia hamar komoly vereségekbe futott bele. A katonai veszteségek mellett a polgári lakosságot tífuszjárvány tizedelte, később pedig súlyos gazdasági válság sújtotta az országot.
Bár Románia a győztesek oldalán vett részt a háborúban, és jelentős területi gyarapodásra is tett szert, a bolsevizmustól való félelem, a gazdasági kiszolgáltatottság, a harcok és a járvány során elhunytak tömegei miatt a társadalmi elégedetlenség az egekbe szökött. A helyzeten tovább rontott, hogy bár a gazdasági recesszió érdekében radikális földreformot vezettek, a lakosság jelentős részét kitevő parasztság egyszerűen képtelen volt megfizetni a mezőgazdasági gépek vásárlásához fölvett kölcsönöket. Ezen problémáknak mellékterméke volt a Szent Mihály Arkangyal Légiója, majd a későbbi Vasgárda.
Mihály Arkangyal Légiója, Vasgárda és Codreanu alakja
Mind Dennis Deletant a Constantin Iordachi-ról írt recenziójában, mind pedig Miskolczy Ambrus egyetért abban, hogy az általános vélekedéssel ellentétben a légionárius mozgalom nem az olasz és német fasizmus másolata, hanem ezektől függetlenül jött létre. Az egyetlen tömeges fasiszta mozgalomnak számított Romániában, és a legnagyobbnak tekinthető egész Közép-Európában. A Légiót, illetve a későbbi Vasgárdát elkülönítette a párhuzamosan működő fasiszta szervezetektől az erős vallásossága is. Codreanu célja az volt, hogy felkészítse a románokat a keresztény üdvösségre. Olyan követőket gyűjtött maga mellé, akik erős ortodox hittel rendelkeztek. Ennek következtében elutasította a politikai élet minden formáját. Azt állította, hogy a Légió inkább iskola és hadsereg, mint politikai párt. Nem volt meglepő tehát az sem, hogy a Franco oldalán harcoló gárdisták jelmondata: „Harcoljatok a bolsevizmus ellen, Krisztus keresztjéért”. Vallásos, nemzeti, idealista hitvallás, egy olyan légkörben működött, amely távol állt az ipartól, pénzügyektől és profittól. A légionáriusok egyáltalán nem tettek különbséget a pénzügyi és termelői kapitalizmus között. Codreanu meggyilkolása után a légió célpontja a burzsoázia volt. A paraszti értékeket és paraszti gazdaságot tartotta a legideálisabbnak, ahogy azt a „For My Legionaries” című írásában meg is fogalmazta, és kritizálta a kapitalista gazdaságelméletet.
A modernizációt gyarmatosításnak tekintette, meglátása szerint a zsidó érdekek azonosultak a kapitalizmussal, ami felelős volt a hagyományos paraszti élet lerombolásáért. Két civilizációt különített el Romániában, amik szemben álltak és viaskodtak egymással. Az egyik a francia, zsidó, amerikai kapitalista, imperialista oldal volt bukaresti központtal, ami gyarmatosítani és kizsákmányolni akarta Romániát, ezáltal megfosztva az ősi kulturális értékeitől. A másik oldalra a megalázott, kisemmizett vidéki parasztságot tette. Az egyetlen megoldást az elidegenítő erők kiűzésében látta. Ezt követően lehetett volna orvosolni a román nép szociális gyengeségeit és kulturális stagnálását, megerősíteni a parasztságot, megteremteni egy egészséges középosztályt mint vezető osztályt és minden intézményt a népi hagyományokra alapozni.
Bár Codreanu nem egy fasiszta állam, hanem egy fasiszta mozgalom vezetője volt, befolyása és lenyomata a román társadalomra megkérdőjelezhetetlen. Ezt legjobban Dr. Dimitrie Gazaru For My Legionariesben írt előszava példázza. Gazaru megemlíti Nae Ionescu bukaresti professzor tárgyalásán elhangzott vallomását, amiben a tanár azt állítja, hogy „ha Codreanu azt kérné, boxoljak cipőket a királyi palota előtt, megtenném, mert teljesen megvagyok győződve róla, hogy oka lenne a parancsának”. Gazaru szerint Codreanu sokkal nagyobb hatással volt a romániai diákokra, mint az összes egyetemi professzor együttvéve. Egészen odáig merészkedett, hogy Codreanut Románia nemzeti pedagógusaként emlegette a két világháború között. Bár a diákokra gyakorolt befolyása megkérdőjelezhetetlen volt, ugyanis a Mihály Arkangyal gerincét egyértelműen diákok alkották, Gazaru félreérthetetlen túlzásokba és mítoszalkotásokba bocsátkozott. Kijelentette, hogy mikor bejöttek a szovjetek 1944. augusztus 23-án, csak ezer kommunistát találtak. Ezt arra vezette vissza, miszerint Codreanu egyedül szállt szembe ötezer munkással, akik elfoglalták a Nicolina vasművet, és kitűzte a román trikolórt a vörös zászló helyére.
A mozgalma melletti elhivatottsága ellenére mégis elutasította a párhuzamot a nácizmussal és fasizmussal. Gazaru a hasonlóság hiányát a különböző nemzetek sajátos nemzetalkotására vezette vissza. Az olasz fasizmus az ókori római minták, azon belül is a római magisztrátus kialakulása mentén jött létre. A német mozgalom indogermán faji, származtatási és vérségi kapcsolat nyomán alakult ki. Ezzel szemben, bár a románok egy trák törzsbe oltott latin nemzet, a történelem megakadályozta a korai államalkotást, ezért a jogalkotás fogalma a vallási előírásokra korlátozódott. A keresztény erkölcs törvényei az állam nélküli nemzet törvényeit alkották, így a románok a lelket „ápolták”. Ezen a ponton idézett Codreanutól, miszerint a nemzet célja nem a puszta lét, hanem a szellemi és keresztényi erkölcs kiteljesítése.
Lezárásképpen Gazaru Codreanu meggyilkolását Krisztus Golgota hegyen történő megfeszítéséhez hasonlította. Úgy látta, hogy Codreanu tanítása nemzeteken átívelő, és minden jövő nemzedék számára érvényes az eszmei tanítása. Csak az ő hagyatékát követve fékezhető meg a marxista tűzvész. A békés élet csak az általa kijelölt úton érhető el, az Istenhez való visszatéréssel. Ennek igazolására megemlítette, hogy Chilében az antikommunista párt győzelmét posztumusz díjként ajánlották a „Kapitánynak”.
Kiemelt kép: Wikimedia Commons
Bibliográfia:
- Stéphane François, Ariel Godwin, The Euro-Pagan Scene: Between Paganism and Radical Right, Michigan State University Press, 2007
- Corneliu Zelea Codreanu, For My Legionaries (the Iron Guard), Liberty Bell Publications, 2003
- Dennis Deletant, Charisma, Politics and Violence: The Legion of the ‘Archangel Michael’ in Inter-War Romania by Constantin Iordachi, Modern Humanities Research Association and University College London, School of Slavonic and East European Studies, 2006
- Ernst Weisenfeld, Corneliu Zelea Codreanu, Osteuropa, 1939
- George L. Mosse, Fallen Soldiers: Reshaping the Memory of the World Wars, Oxford University Press, 1991
- Maria Bucur, Heroes and Victims: Remembering War in Twentieth-Century Romania, Indiana University Press, 2009
- Miskolczy Ambrus, A Vasgárda (1927–1937) Antiszemitizmus, mitológia, vallás, Gondolat Kiadó Kft., 2015
- Rebecca Ann Haynes, Reluctant Allies? Iuliu Maniu and Corneliu Zelea Codreanu against King Carol II of Romania, the Modern Humanities Research Association and University College London, School of Slavonic and East European Studies, 2007
- Robert Gerwath, John Horne, War in Peace: Paramilitary Violence in Europe after the Great War, Oxford University Press, 2012
- Stephen M. Cullen, Leaders and Martyrs: Codreanu, Mosley and José Antonio, Wiley, 1986
- Zvi Yavetz, An Eyewitness Note: Reflections on the Rumanian Iron Guard, Sage Publications, Ltd., 1991
