A mikroműanyag-szennyezés az egész Földet érinti; a Himalája tetejétől az Atlanti-óceán mélyéig mindenütt jelen van. Az sem új információ, hogy az emberek a táplálékon és a vízen keresztül elfogyaszthatják, illetve belélegezhetik őket. A szervezetre gyakorolt hatásuk azonban még nem teljesen ismert, de a tudósok szerint muszáj lenne foglalkozni a kérdéssel – különösen a csecsemők esetében. Ezért is aggasztó a hír, hogy olasz kutatók elsőként bizonyították be, hogy a mikroműanyag-részecskék a születendő csecsemők méhlepényébe is bejuthatnak, illetve az anyatejben is kimutatható már.
Néhány szó a mikroműanyagról
A folyamatosan növekvő globális termelés eredményeként egészen elképesztő mennyiségű műanyagot halmoztunk fel a bolygón. A környezetbe kikerült műanyaghulladékok döntő többsége nem bomlik le, hanem nagyon apró részekre esik szét. Viszont ugyanúgy műanyag marad, csupán emberi szemmel szinte láthatatlanná válik, így még veszélyesebb, mint előtte.
Mikroműanyagnak az 5 mm-nél kisebb, a környezetbe kerülő műanyagdarabokat nevezik. Természetes vizeinkbe két fő úton kerülhetnek be: a szintetikus szövetből készült ruhák mosásából és a kozmetikai szerekből, valamint a környezetben jelen lévő műanyaghulladékok, például az autógumi, szigetelések fizikai-kémiai aprózódása útján.
A műanyaghulladékok aprózódásából keletkező mikrorészecskéket az 1970-es években figyelték meg először, de csak a 2000-es évektől kezdődően kerültek fokozottabban a figyelem középpontjába. Előfordulásuk kutatása az utóbbi 5–10 évben a tudományos érdeklődés középpontjában áll, azonban eddig elsősorban tengeri környezetben hajtottak végre vizsgálatokat, de napjainkban már az emberi szervezetben való előfordulása is felkeltette a tudósok figyelmét.
A mikroműanyag hatása az állatokra, az emberekre és az élelmiszerekre
A nagyméretű PET-palackok ugyan nem képesek bekerülni a táplálékláncba, a fizikai-kémiai hatások során aprózódó műanyagok azonban igen.
A mikroműanyagok már anyagukban is kémiai veszélyt hordoznak, ám mivel képesek a vizekben jelen lévő szerves szennyezők megkötésére, így azokat koncentráltabb formában juttatják az élőlények szervezetébe. Ezt igazolják az európai édesvizeken végzett vizsgálatok eredményei, illetve a Duna ausztriai szakaszán nemrég mért értékek, amelyek jól mutatják, hogy a szennyezés Magyarországot is érinti.
Az utóbbi években Németországban többször vizsgáltak különböző élelmiszereket. Palackozott sörökben kimutatták előfordulásukat, a szennyezés feltételezett forrása a gyártási folyamatokban alkalmazott szűrők, vagy a gyártó soron dolgozók szintetikus ruházatából származó műanyag szálak.
Alapvető élelmiszerünkben, az ivóvízben is előfordulhatnak ezek az új szennyezőanyagok. Átlagosan 1 m³ ivóvízben 7 mikroműanyag darabot azonosítottak német vízművekben. Valószínűsíthető, hogy ezek a vízkezelési technológia során kerültek bele, nem pedig a vízadóból származnak.
Külföldi vizsgálatok szerint akár 5–110 µm-es részecskék is átjuthatnak a bélfalon, és kimutathatók a kutya vénákban, és legutóbb az anyatejben, illetve a születendő csecsemők méhlepényében is, viszont csak a legkisebb, 1,5 mikrométernél kisebb részecskék hatolhatnak be a szervekbe.
A kutatók szerint a méhlepénybe kerülő részecskéket az anyák fogyasztották el vagy lélegezték be. Négy egészséges nő méhlepényéből is kimutatták a mikroműanyag-darabkákat; nekik mind a terhességük, mind a szülésük normális módon zajlott.
A kutatók csak a vizsgált méhlepények a 4 százalékát elemezték alaposabban, vagyis feltételezhető, hogy az anyák szervezetében található mikroműanyagból jóval több lehet az eddig felfedezett, nagyjából tucatnyi műanyagrészecskénél.
Kiborg csecsemők a jövő gyermekei
Olyan, mintha kiborg csecsemőt szülnél: nem kizárólag emberi sejtek alkotják, hanem biológiai és szervetlen entitások keveréke. Az anyákat sokkolta a hír.”
– mondta a Guardiannek Antonio Ragusa, a római San Giovanni Calibaba Fatebenefratelli kórház szülész-nőgyógyászati osztályának igazgatója.
A kérdést vizsgáló kutatócsoport szerint azok a csecsemők, akik műanyag palackból fogyasztják a tápszert, naponta milliónyi mikroműanyag-részecskét nyelnek le. Egy 2019-es tanulmány pedig megállapította, hogy a légszennyezésből származó részecskék a méhlepény magzati oldalán is kimutathatók voltak. Vagyis a születendő csecsemők sincsenek biztonságban a gépjárműforgalom és a fosszilis üzemanyagok okozta légszennyezés káros hatásaitól.
A témával foglalkozó írás, amely az Environment International szaklapban jelent meg, az alábbi konklúzióval zárult:
„A méhlepény döntő szerepet játszik a magzat fejlődésének támogatásában és a külvilággal való összekapcsolásában, így a potenciálisan káros műanyagrészecskék jelenléte aggodalomra ad okot. Hogy a mikroműanyagok jelenléte kiválthat-e immunválaszt, és hogy felszabadulhatnak-e belőlük mérgező, egészségre káros szennyeződések, annak a megállapításához további vizsgálatokra van szükség.”
Egy ettől eltérő, szintén olasz kutatás során pedig 34 egészséges, frissen anyává lett nő anyatejét elemezték Rómában, a levett minták háromnegyedéből tudtak kimutatni mikroműanyag-szennyezést. Hogy a keresztszennyeződést kiszűrjék, minden mintánál elvégezték a kontrollvizsgálatot is, ezeket műanyagmentes eszközökkel elemezték, de ugyanazt az eredményt kapták.
Az eredményeikről a Polymers nevű folyóiratban számoltak be. Az anyatejben polietilén, PVC, illetve polipropilén nyomait mutatták ki, ezek mind különböző csomagolóanyagokban felhasznált műanyagtípusok, és így is csak a két mikronnál nagyobb mikroműanyagok kimutatására voltak képesek Raman-spektoszkópiai eljárással.
Hogy megpróbálják megfejteni a mikroműanyag-szennyezés okát, a vizsgálatba bevont kismamákat kikérdezték táplálkozási és vásárlási szokásaikról, illetve arról, mennyi tengeri eredetű élelmiszert vásárolnak, illetve, vásárolnak-e mikroműanyagokat tartalmazó esztétikai szereket.
A kutatók arra jutottak, hogy nincs összefüggés az általuk vásárolt termékek és a műanyag-szennyezés jelenléte között. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberi szervezet mikroműanyagokkal való szennyeződése „tulajdonképpen elkerülhetetlen”, a táplálékkal, folyadékkal, sőt, a levegővétellel együtt jár már.
Hatása az emberi szervezetre
Korábbi vizsgálatok már kimutatták a mikroműanyagok mérgező hatását laboratóriumi állatokban, tengeri élőlényekben, de az emberekre gyakorolt hatásuk egyelőre még ismeretlen. A legfőbb probléma, hogy a műanyagok gyakran tartalmaznak káros vegyi anyagokat, például ftalátokat, amelyeket már korábban is találtak az anyatejben.
A ftalátok szerves vegyületek, melyek nem képeznek erős kémiai kötéseket, és lassú, de hosszú ideig tartó párolgással szabadulnak fel a különböző termékekből. A PVC lágyítására használják ezeket az anyagokat, hogy rugalmasak legyenek a termékek.
Több olyan ftalát ismert, amely megzavarhatja a hormonrendszer összetett élettani működéseit, különösen magzati, kisdedkori és fiatalkori fejlődés idején. Emellett befolyásolhatják a nemi fejlődést és a nemi működéseket (pl.: termékenység csökkenése, spermiumszám csökkenés, korai pubertás, policisztás petefészek, endometriózis). Káros hatásúak lehetnek az idegrendszer fejlődésére (pl.: figyelemzavar, hiperaktivitás, autizmus spektrumzavar, tanulási nehézségek) és megzavarhatják az anyagcsere-folyamatokat, valamint elhízást okozhatnak.
A kutatókat emiatt nagy aggodalommal tölti el a műanyag csecsemők egészségére gyakorolt lehetséges hatásai, mivel ők különösen érzékenyek a kémiai szennyeződésekre. Azonban nem szeretnék, ha az eredmények eltántorítanák el az anyákat a szoptatástól, és azt javasolják, hogy a kismamák inkább tegyenek meg mindent, hogy lehetőség szerint elkerüljék a műanyagokat és más szintetikus anyagokat.
Felhasznált források: qubit.hu, nnk.gov.hu, researchgate.net
