Bukta Imre festményeiből és installációiból nyílt nagyszabású kiállítás vasárnap a Godot Kortárs Művészeti Intézetben. A Műveljük kertjeinket! című tárlat kivételes képzőművészeti eseménynek ígérkezik. A tematikus tárlat, melynek vezérfonala a vidéken alkotó ember esztétikai, szociális és erkölcsi viszonyulása, hat különálló egységből épül fel.
Ahogy Földényi F. László írja Bukta Imre Nálunk, vidéken című kiállításához készült könyvben, a festő alkotói viszonyai mindig kettős képet mutatnak. Az azonosulás és a távolságtartás közötti feszültség Bukta művészetére jellemzően a természetábrázolásában is fontos szerepet kap. Ugyanúgy a kettősség másik vonatkozására mutat rá Jerger Krisztina. A festőt személyesen is jól ismerő művészettörténész a naivitás és az ősi bölcsesség szembenállását hangsúlyozza az alkotó művei kapcsán, amelyek mégis egymás mellé kerülnek.
Az ilyen szembenállások kísérik végig a nézőt a mostani kiállításon is. A vidék jellemző tárgyait – a sparheltet, vájlingot, drótkerítést – Bukta átemeli eredeti közegükből, és egy új helyszínen, újfajta kontextusban jeleníti meg. Ezzel jól láthatóvá válik mindaz, amit az alkotó a vidékről, illetve az ő falujáról, Mezőszemeréről gondol és érez. Egy – ki tudja miért – pusztulásra ítélt, elhagyott, senkinek sem kellő világot érzékeltet ezzel, pedig ez a világ egykor fontos értékek hordozója volt. Ezek az értékek persze nem tűntek el teljesen, de a tendencia jól láthatóvá válik az installációkon, festményeken.
Ez az általános lerontottság azonban nem csak az épített környezet ábrázolásánál jelenik meg. Bukta képein a növények, a fák, az állatok, de az ember is ennek az áldozata. Ami így láthatóvá válik, egyfajta mementója lesz egy régen más fényben álló vidéknek. Ez a gondolat igen nyomasztóan hathat, ám ez a művész interpretációjában mégis szépséget kap. Sajátos szépség ez, kimondottan a föntebbi tényezőket ismerve, ám ennél többről szól Bukta művészete.
Bukta Imre és jegenyefák
A kiállítás egyik első, s egyben legszembetűnőbb terében plafon felé állított láncfűrészek kerültek. Ezeket elölről, a néző felől hideg színű autófényszórók világítják meg, így a láncfűrészek árnyéka a falra vetül. Ezek az egymás mellé állított árnyak egy jegenyesor képét rajzolják ki, ami Bukta egyik igen kedvelt képi eleme. A vékony szárú, felfelé törő fák a különböző festmények kompozíciójában meghatározó szereppel bírnak, s szinte az alkotó védjegyévé váltak. Számos képen eltérő módon helyezkednek el ezek a fák. Van, ahol az előtér része, máshol a látóhatár utolsó eleme, így a közelség és távolság két dimenziójának is fontos tárgyai lehetnek.
A véges és határtalan érzete a kiállított festmények elidegeníthetetlen sajátja. Ez az érzület Bukta egy korábbi, Másik Magyarország címmel megjelent kiállításában is erősen jelen volt. Egyfajta művészetszervező erő ez, ami áthatja az alkotó műveit, a kompozíciók, a színek, az installációk mindegyike e felé az erő felé gravitál. Ezen keresztül válnak megfoghatóvá az alkotó problémacsoportjai, a kereszténység, a Krisztus-keresés, amelyeket vallási motívumok – Szűz Máriát ábrázoló szobor, vagy a Biblia – artikulálnak mind az installációk, mind a festmények esetében.
Élet a periférián
Egy másik problémakört mutatnak be a tárlatnak egyik termében látható képek. A romantika a legjobb üzlet? címet kapta az a tematika, amely középpontjában a periférikussá váló értékrendszerek legfontosabb elemei állnak. A vidékiség átalakulása, a hagyományos falusi élet lassú, de mégis megállíthatatlan elsilányosodása olyan veszteséget jelentenek, amelyek felett nem lehet szó nélkül elmenni. Ez azonban itt keserédes képi humorral kerülnek elő, s talán éppen ez a fajta leképzés mutatja meg legpontosabban a folyamat valódi természetét.
Az öreg művész
Ezeken az általános problematikákon felül – amelyeket Bukta már régóta keres és alkot meg – megjelenik egy egészen személyes vonal is. A kiállítás egyik emeleti termében egy vidéki nyugdíjasklub bálterme látható. A Megöregszünk mind? című tematikus egység egyfajta installációs elem, a falon diszkófények futnak és autógumiból készült díszek lógnak – amelyek azonban nem a művész alkotásai, egy mezőszemerei nyugdíjasklubból valók. A faasztalok üres vizespoharai előtt bábuk – az ünneplők – ülnek, ezek jelenítik meg azt, hogy az alkotó világában mi vár a vidéki emberre nyugdíjas korában.
A Nyugdíjasklub – Imi 70 című önreflexív installáció a tradicionális vidéki kultúra teljes eltűnését mutatja meg, azonban itt sem a tragédia lesz a legfőbb vonal. Az abszurd helyzet humora ugyanis más megvilágításban mutatja meg a vidék sajátos helyzetét, mint amiben az ilyen súlyú jelenségek általában láthatók. Ezzel az elsőre meghökkentőnek látszó, mégis lényegre törő megfogalmazással pontos képet fest egy nagyobb figyelmet igénylő problémáról.
Otthon, édes otthon?
Az otthon kérdésköre hasonlóan személyes indíttatásból kerülhetett Bukta témái közé. Az otthon természete – ahogy a művész misztikus világa is – párhuzamosan álló jelenségekből építkezik. Egy otthonhoz ugyanis kétféle módon lehet kötődni. Adott a fizikai világhoz, mint otthonhoz való kötődés, amikor földhöz, kerthez, tárgyakhoz alakítunk ki személyes viszonyt. Kötődhetünk ugyanakkor a kultúránkhoz, szokásainkhoz, hagyományainkhoz is. Ha a két, egymás mellett működő otthon egyszerre lehet sajátunk, kivételes helyzetben vagyunk, ám ez sokszor csak áhított állapot. A Hogyan válik emberekké az otthon? című egység ezt a témakört öleli fel, és mutatja be egy személyes alkotói világon keresztül.
Elveszett értékek Bukta Imre vidékén
A kiállítás egyik fő vezérvonala a vidéki élet esztétikai, szociális, s másik aspektusban vallási, etikai vonzata, a tematikus egységek ezeket tárják a néző elé. Egészen sokféle alkotások, festmények és installációk dolgozzák fel ezt a kérdéskört, így rendkívül sokszínű megvilágítást is láthatunk. A fő téma sokszor mégis az értékvesztettség állapota lesz és annak további vonzatai, a környezet romlása, az erkölcsök hanyatlása, s mindezek mellett az egyik legfontosabb közlésréteg, a szakrális jelenségekhez való ősi viszony elvesztése.
Az egész tárlat egy heterogén művészeti élményt ad, ám az alkotó világa következetesen végigkíséri a nézőt a legkülönbözőbb egységeken és installációkon. A nagyobb részeket több helyen apróbb videóboxok tagolják, amelyek néhány perces, állva is kényelmesen megnézhető felvételeket vetítenek. A felvételeken olyan alkotók szólalnak meg, mint a Kossuth-díjas író, Krasznahorkai László, vagy a Széchenyi-díjas művészettörténész, Keserü Katalin. A videókban előkerül a művészi univerzum működési szabályrendszereinek témája, illetve a hit alapvető fontossága – amely nem csak a vidéki élet meghatározója. Korniss Péter, a Nemzet Művésze díjjal kitüntetett fotóművész a művészet és az időskor kapcsolatáról beszél, ami nála is olyan személyes hangnemet kap, mint Bukta művészetében.
Az elmúlt tíz év legnagyobb volumenű s nagy érdeklődésre számot tartó kiállításának egyik legfigyelemreméltóbb eleme a Kifordított ház. Ez az installáció a Műcsarnokban 2012. novemberében felállított eredeti újragondolt verziója, amely szintén egy házat formált. Ennek a háznak négy homlokzata volt, amely négy vidéki ház-archetípust rajzolt ki. Így kerülhetett egymás mellé – pontosabban egyazon épületbe – a vidéki vállalkozó, aki kétes ízlésről tanúskodó otthonából néz ki, és a szegényes putri lakója, aki a házát mindenféle hulladékból tákolhatta össze.
A mostani kiállítás háza bizonyos szempontból ennek az alkotásnak az ellenkezője. Itt egy házba leshetünk be, amelynek ablakain át mégis az udvart láthatjuk, ahol gyerekek játszanak, kutya jár körbe, vagy a kiállítás alkotója tevékenykedik valamit. A kifordított házból kívülre kerültek a bútorok, a konyha berendezései, az asztalok, vagy a szoba szekrényei – amelyek önálló installációként is működnek. Az átformált világ egy új szabályrendszerben mutatja meg a nagyon is létező, de az installációban mégis idegenné váló világot.
Bukta Imre egész életművére igaz, hogy művészete első látásra az absztrakt jegyeit hordozza, ám valójában mégsem az, legalábbis a magja biztosan nem lehet az. Bukta minden alkotása egy közvetlen tapasztalatból építkezik, az absztraktum már csak erre rakódik rá, mint egy új jelentéshordozó réteg. De ennek előfeltétele a tapasztalt látvány és a primer élmény, hiszen ez adja meg azt a tapasztalatot, ami nélkül a hiteles ábrázolás lehetetlen volna.
Bukta Imre Műveljük kertjeinket! című kiállítása 2022. november 27-től 2023. április 30-ig megtekinthető a Godot Művészeti Intézetben
