Frissítő eső és kellemes szél fogadta a Völgy félidejében érkezőket: az elviselhetőre hűlt levegő hatalmas löketet adott az ötödik és hatodik nap koncertjeinek, de az udvarok és kiállítások látogatóinak sem szegte kedvét.
Az ötödik nap vásári forgatagot idéző nyüzsgésében bolyongva a Tűzoltószertár Élő Galériánál lyukadtunk ki, ahol Silye Júlia festményei és apró szobrai fogadtak. A cselekvések, jelenségek, ösztönök köré épülő díszek célja nem a gyönyörködtetés: a művészetterapeuta ars poeticája a kreatív energiák visszaadása az emberi közösségnek. Silye Juli nem csak alkot, művészetterápiás workshopjai során a magyar művészvilág fontos szereplőit szólaltatja meg, szervezésében a fesztivál ideje alatt minden napra jut egy – ha nevezhetjük így – önismereti tréning.
Legyen tánc(ház)
A talpalávalót később a Parno Graszt húzta, kiegészülve Szalonna (Pál István) szeretett hegedűjátékával, sőt, a bohém betyárok Palágyi Mátéja is csatlakozott a fergeteges hangulathoz. A „néptáncosok előnyben” jeligére hallgató esten a Panoráma Színpad előtti térből táncházat varázsolt az Aurevoir., méghozzá a Fonó zenekar közreműködésével. Agócs Gergely (Fonó) és fia, Agócs Márton (Aurevoir.) közös játéka méltó örömünnepe volt a táncházmozgalom félszázados múltjának.
Mit hall az író és mit lát a zenész?
A Művészetek Völgyében pont az a legjobb, ami néha a legbosszantóbb is: a három kis nyugat-bakonyi település udvaraiban folyó megannyi program sokszor üti egymást, így ember legyen a talpán, aki minden nap el tudja dönteni, melyik kezébe harapjon. A szerdai program tervezése során kevés fontolgatást igényelt a nem (teljesen) zenei program kiválasztása. A Petőfi Irodalmi Múzeum udvarán egy irodalmi koncertre ültünk be: a ZENE+SZÓ keretében Juhász Anna beszélgetett Bartis Attila József Attila-díjas íróval és Barabás Lőrinc dzsessztrombitással, zeneszerzővel a képzőművészet és a zene kapcsolatáról. A kivetített Bartis-képek és Barabás dzsessz játéka olyan világba kalauzoltak minket, ahonnan visszatérve valahogy jobban kapcsolódtak magukhoz: suttogott a kép és zenélt a könyv.
Baszatás, csapatás, őrület
A szerda esti megőrülés sorát Middlemist Red koncerttel nyitottuk: a Kőbánya Udvar mélye nem volt elég Nóvé Somáéknak, akik szétzúzták az egész Völgyet. Később a Panoráma Színpad előtt a hétköznapokon idén nem látott tömeg gyűlt össze, hogy Szendrői Csabát hallgassa, amíg az énekesnek még van hangja. Ha lenne olyan verseny, hogy melyik zenekar koncertjén legjobb a dalok közötti átvezetés, az Elefánt egy külön alkategóriában indulna: megnyernék a legjobb szöveg nélküli versenyt. Mondjuk a Dancing Queen sem rossz záróakkordként.
Nem gondoltuk volna, hogy a hangulatot lehet tovább fokozni: amíg hangolni nem kezdett a Vad Fruttik. Ha már átvezetések, Likó Marci stand-upjai megérnének egy külön cikket. Hangosan nevettél még az Aladdin főcímdalán is. Bár a közönség (nem meglepő módon) kicserélődött, a baszatás – már elnézést a kifejezésért, de erre még ez is gyenge – csak tovább durvult.
A hét többi napja sem lágy muzsikákkal vár minket: a csütörtöki napon a tánczenekarok, pénteken az alternatív rockegyüttesek kalauzolnak majd el egy párhuzamos univerzumba. Minderről majd szombaton!
Lóránt András galériája
Káldy Márton galériája
