Kína a legnagyobb országok egyike napjainkban. A fejlődésnek azonban mindig ára van és ezt sokszor a természet sínyli meg. Lássuk, hogy mi történik, ha az ember átveszi a beporzás feladatát a korábban ezért felelős rovaroktól.
Háború a verebek ellen?
A 20. század közepe táján Kínában nehéz egészségügyi helyzet uralkodott. A tuberkulózis, a kolera, a himlő és a malária sújtotta a lakosságot és tizedelte meg azt.
1949-ben a kommunisták hatalomátvételét követően a kormány határozott lépéseket tett a járványok visszaszorításának érdekében. Több száz millió ember kapott védőoltást, fejlesztésekbe kezdtek az elmaradottabb régiókban, így tiszta ivóvizet tudtak juttatni egyre több területre, valamint a szovjet modell mintájára ingyenes egészségügyi ellátást biztosítottak, ám mindez nem bizonyult elégnek. 1958-ban ezért olyan lépésre szánták el magukat, mely következményei napjainkban is kardinális problémát jelentenek. Mao Ce-tung ekkor hadjáratot hirdetett négy kártevő ellen, ezek a: patkányok, házi legyek, szúnyogok és verebek.
Míg a rovarokat és rágcsálókat a kórokozók hordozása miatt, addig a verebeket az éhínségekért tették felelőssé. Ezt egy tudósok által végzett számításra alapozták, miszerint egy veréb évente négy és fél kiló gabona magvat fogyaszt el, így egymillió megölt veréb 60 ezer ember élelmét menti meg. Ez a teória grandiózus verébirtáshoz vezetett és a kiadott parancs értelmében megkezdték a madarak tömeges elpusztítását. A fegyverek, mérgek és propaganda bevetésével országszerte elterjesztették a hírt, miszerint a verebek veszélyes kártevők és a nép ellenségei. Gyerekek, felnőttek, nők és férfiak együttes erővel vettek részt a madarak kipusztításában, így azok száma rohamosan csökkent és idővel a kipusztulás széléig sodorták a kínai verébpopulációt.
Az ökoszisztéma megbolygatásának viszont nagy ára van és bár az elpusztított verebek nem ettek meg több gabonát, ezzel együtt az általuk elpusztított rovarokat sem. A táplálékláncban a verebek élelmiszerforrását jelentő rovarok, mint például a sáskák elszaporodtak és ezzel tovább fokozódott a Kínát sújtó éhínség. 1959-ben a rosszul szervezett termelés, a szárazság és a verebek hiánya a rovarok elszaporodásához vezetett, melyek letarolták az amúgy is gyér termést.
A kínai vezetés felismerte a problémát és beszüntette a madarak ellen folytatott hadjáratot, ám azok száma addigra annyira lecsökkent, hogy a verébállomány a kipusztulás szélére sodródott. Az emberek különböző vegyi anyagokat vetettek be, ám ezek nem csak a termést pusztító kártékony rovarokat pusztították el. A beporzást végző társaikat egyaránt érintette ez a beavatkozás, így ennek eredményeként a méhek száma is rohamos csökkenésbe kezdett, majd rövid időn belül a populáció teljesen kihalt és bár a verebek a ’90-es években visszatértek, a méhek száma napjainkra sem emelkedett.
Beporzás méhek nélkül
A beporzást végző rovarok eltűnése nehézségekhez vezetett a kínai mezőgazdaságban. Főként a gyümölcs és zöldségtermesztés került veszélybe, így mindenképpen megoldásra volt szükség. Ez a szokatlan helyzet vezetett a kézi beporzáshoz. A kézi beporzás technológiája több, mint 30 éves múltra tekint vissza. Elsők között Jiuxiangban terjedt el, ahol 40 évvel ezelőtt a rizstermelést felváltotta a gyümölcstermesztés, így itt különösen fontossá vált a természetes beporzás pótlása.
Az ember által végzett beporzáshoz szükség van pollenre, ezt a Yali virágból tudják kinyerni. A virágokat a megfelelő időben és megfelelő szakértelemmel kell előkészíteni. Az eljárás hatékonysága összetett, több dologtól függ; többek között a megfelelő időjárástól és a hőmérséklettől. A porzószálakat 20-23 fokos hőmérsékleten szárítani kell, majd három napon belül fel kell használni. A virágpor kézzel történő beporzáshoz való felhasználására több módszer is van. A legegyszerűbb a bambuszra rögzített madártollal történő beporzás. A gazdaságokban a beporzás általában öt napon keresztül tart és napi kétszer végzik el minden fán.
Méz méhek nélkül
A méhek eltűnésével nem csak a beporzás akadozik, de méz sincs. Vagy mégis? Hiszen a boltok polcait az utóbbi időben ismét elárasztották a kínai származási helyű mézszállítmányok. Méhek nélkül természetes mézet nem lehet előállítani. A szintetikus méz nem tartalmazza azokat az anyagokat, amiket a méhek által létrehozott tartalmaz. Ezáltal kimutatható, hogy a méz nem valódi. A jelenlegi technológiával megállapítható az is, hogy a méz (bár természetes alapú), de cukorral vagy más anyagokkal kevert. Így a laboratóriumok ki tudták mutatni: a kínai méz hamis. A kínai méz olcsó és évente több ezer tonna érkezik az országba. Kínában a szabályozás nem korlátozza a mézhez való adalékanyag adást vagy az abból való elvételt. Ennek eredménye, hogy alkalmazhatják a gyantaszűrést, amivel eltűnik a méz azonosíthatósága. Ez az Európai Unióban tilos, a kínai méz mégis bejöhet.
Érdemes tehát komolyan odafigyelni a természetre és nem meggondolatlanul cselekedni. Egy rossz lépés felbolygathatja az ökoszisztémát, ami kihathat egész életünkre. A természet kincs, amit a jövő generációinak kell megőriznünk és átadnunk további gondozásra.
Kiemelt kép: life.hu
