Csányi Vilmos volt az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék vendége. Balai Máté helyszíni tudósítása a Tudományos hiedelmeink című ismeretterjesztő tudományfilozófiai előadásról.
A Bakonyi Alapítvány és az SZTE BTK Kulturális Örökség és Humán Információtudományi Tanszék által 2021. október 20-a és november 25-között szervezett Informatórium – A tudomány tudománya című előadássorozat célja, hogy a tudományt és a tudományos gondolkodást közelebb hozza a nagyközönséghez. Csányi Vilmos ebben a feladatban már évek óta erős szerepet vállal, ezért csöppet sem meglepő, hogy Tudományos hiedelmeink címmel ezen a programsorozaton ő is tartott előadást. A helyszín a szegedi bölcsészkar Informatórium előadója volt, de a vírushelyzett miatt a Széchenyi-díjas professzor konferenciarendszeren keresztül kommunikált nagyszámú közönségével.
Habár Csányi online előadásának témája a tudományok és a hiedelmek voltak, először azonban magáról az emberekről, az evolúcióról és az emberi gondolkodásról beszélt. Elhelyezte fajunkat az állatvilág egyik fajaként, beszélt a hasonlóságokról, illetve arról, hogy a gondolkodás képessége az állatvilágban univerzális (akár még a rovaroknál is). A gondolkodás szerkezetében nincs különbség, ugyanakkor az állatok nem képesek gondolataikat átadni fajtársaiknak. Az ember a nyelv miatt egyedülálló az állatvilágban, nincs olyan állatfaj, melynél a nyelv akár primitív formája is megjelenne. Az állatok együttműködhetnek, azonban még a legfejlettebb állatok esetében is ez a kooperáció párhuzamos, tehát eltűrik egymás „segítségét”, ugyanazt teszik egymás mellett. Ez a paralel kooperáció. A kutatók az emberek esetében másfajta együttműködést figyeltek meg, amely nem párhuzamos, hanem kiegészítő jellegű. Ezen viselkedés folyamán egy bizonyos cél érdekében a csoport tagjai a feladatokat egymás között felosztják. Ehhez még nem feltétlenül szükséges a nyelv, elég, ha mindenki megérti, mi a közös cél, és megkeresi saját feladatát. A gondolatokat feltördelték több részre, ezt segíthette, ha a gondolatokat valamilyen módon jelölték, akár egy szóval – ez már a gondolatkommunikáció. Ennek alapja egy bizonyos szociális megértés. Idővel viszont a közösségeknek egyeztetniük kellett egymás között az elérhető célokat.
Csányi Vilmos hangsúlyozta a beszélgetés, a dialógus fontosságát, példaként pedig a busman törzseket hozta fel, akik nagyon sok időt töltenek el beszélgetéssel – és nem csupán gyakorlati dolgokról. Azáltal, hogy a közösség egymással gondolatokat, tapasztalatokat cserél, hatalmas információforráshoz juthat. Amikor egy tapasztatot átadnak, az egyéni vélemény a közösséget segíti, de ezt a közösség meg is forgatja, hiszen többféle gondolat, elképzelés lehet róla. Ezért a közösség a tapasztalatokat kiszűri, hogy korábbi tapasztalataik alapján az, amiről éppen szó van, beilleszkedik-e a már meglevőek közé. Egyéni tapasztalatokból a közösségi beszélgetések folyamán tudás lesz, így jönnek létre a hiedelmek. Nem szükségesek hozzá közvetlen tapasztalatok, sőt, lehet, hogy a hozzá tartozó tények nem is igazak. A lényeg, hogy ezek a tények használhatóak legyenek. Egy hiedelem létezése tehát nem bizonyítja, hogy a vele létező faktumok igazak.
Csányi szerint az emberek mindennapi tudása olyan beszédeken és bizalmon alapszik, melyekhez tapasztalat nem tartozik. Ezzel elő is került a bizonytalanság problémája, hiszen a hiedelmek lazán kapcsolódnak a valósághoz és az igazsághoz. Az előadó gazdag példával illusztrálta, hogy mi mindenről szólhatnak a hiedelmeink, melyek az életünkkel kapcsolatosak. A hiedelmek tartósak, akár generációkon keresztül öröklődhetnek. Ezek szükségből jöhettek létre, és mára már lehet, hogy nem is tudjuk a miértjüket. Ha a hiedelem működik, használható, akkor az ember nem foglalkozik az igazságtartalmával.
A modern közösségekről értekezve Csányi kifejtette, hogy valódi közösségek ma már nem léteznek. Szóba került a telefonok, a számítógépes hálózatok és a média miatt létrejövő globális hiedelemáradat, ennek problémája és hatásai. Felvetődtek a covid vírus mentén előkerülő hiedelmek is, mely jelenleg az egyik legaktuálisabb probléma. Nem biztos, hogy jók a mai globális közösségben a régi kis közösségekben kialakult módszerek a hiedelmek kezelésére. Hogyan lehet a hiedelmek valóságtartalmát ellenőrizni? Erre adhatnak megoldást a tudományok. Hogyan lehet a hiedelmekből valódi tudás? Erre a kérdésre Csányi a malária hiedelmeinek érzékletes példáján keresztül adott választ.
A professzor izgalmas előadásának utolsó részében a tudományról, mint hiedelemrendszerről, a tervezés és a technológia kapcsolatáról értekezett, hiszen maga a tervezés folyamata is hiedelmek felvetésével és kiszűrésével dolgozik, tehát a tervezés részét képezi. Véleménye szerint a tudomány soha nem válthatja fel a hiedelmeket, hiszen utóbbiak mindig is létezni fognak: az ember tudása a világról mindig hiedelmek formájában fog megjelenni, a tudomány ezen hiedelmekből a fölösleges részt kiszelektálhatja és a használható dolgokat megtartja. Míg a társadalomtudományokban nem feltétlenül évülnek el a felfedezések, a természettudományoknál gyakran előfordul, hogy a legfrissebb tudás a pontos tudás, ami radikálisan más is lehet a korábbiakhoz képest.
Ajánlom tehát az előadás megtekintését mindenkinek, aki nyitott az újabb szemléletekre, aki szeretné valamivel mélyebben megismerni a világ és az emberi társadalmak, illetve emberi gondolkodás működését. Az előadás izgalmas lehet akár laikusok számára is, hiszen Csányi Vilmos egyszerűen, érthetően és következetesen tartja meg előadását.
Kiemelt kép forrása: ELTE TTK honlapja
Kép forrása: YouTube
