A saját, és a környezetemben élők bőrén tapasztaltam meg, milyen a gyász. Milyen, amikor egy szeretted távozik, hogyan lehet ezt feldolgozni. Sajnos az utóbbi időben a vírus miatt rengeteg embernek kellett ezt megélnie. De nemcsak akkor megyünk keresztül a gyász folyamatain, amikor valaki elhunyt, hanem bármikor, amikor valami veszteségélmény ér minket. Így például szakításkor, váláskor, munkahely elvesztésekor, költözködéskor is.
Mindenki máshogy birkózik meg a veszteség feldolgozásával, a gyászfolyamattal.
Ez a negatív élmény nemcsak arra van hatással, aki azt elszenvedte, hanem a környezetében élőkre is. Fontos tudni, hogy ilyenkor mit tehetünk egymásért, magunkért, és nem árt, ha mi magunk is tudjuk, mi megy végbe bennünk. Ha úgy érezzük, segítségre lenne szükségünk a veszteség feldolgozásában, merjünk segítséget kérni szakembertől! A gyász folyamata mindenkinél eltérő módon, eltérő ideig tart.
A pszichológiában több, különböző fázisokból álló folyamatként írják le a gyász lefolyását.
Több modell is van a szakaszolására, a kezdeti modellek három szakaszt különböztetnek meg: érzelmi sokk, a veszteség tudatosulása és a felépülés. Sigmund Freud, osztrák pszichiáter írta le elsőként a gyász elméletét, továbbá kiemelte azt, hogy a szeretett személyhez fűződő érzelmek elengedése nélkül depresszió is kialakulhat. Elizabeth Kübler-Ross, svájci pszichiáter pedig megfogalmazta könyvében, az „On Death and Dying”-ban, hogy a gyászfolyamatban öt fázist lehet megkülönböztetni: tagadás, harag, alkudozás, depresszió és elfogadás. Egyes elméletek három, vagy hét fázist is megkülönböztetnek. A fázisok nem sorrendben követik egymást, és vissza lehet esni egyikből a másikba, akár többször is, de a végén eljutunk az elfogadásig, ami sokszor nagyon hosszú időbe, és rengeteg energiába telik.
Mik a gyászfolyamat fázisai?
Az első a tagadás, mely egy olyan állapot, amikor még nem igazán tudatosul a veszteségélmény. Ilyenkor a gyászoló gyakran nem hiszi el, hogy ez megtörtént, nem tudja elfogadni, és próbál nem tudomást venni róla. Ez egy védekező mechanizmus, egy átmeneti állapot, amely segít kezelni a sokkot, és az intenzív érzelmeket. Később viszont ezek az elfojtott érzelmek a felszínre törnek.
A következő szakasz a harag, ami elrejti azokat az érzelmeket és azt a fájdalmat, amit a gyászoló cipel. A düh kivetülhet más emberekre, az elvesztett személyre, de magára a gyászolóra is, aki saját magát okolja a bekövetkezett események miatt. Bár racionálisan gondolkodva tudja, hogy az okolt személy nem hibás, az érzelmei mégis túl erősek ahhoz, hogy ne így érezzen. Míg az öt fázison belül az első, a tagadás, és később az utolsó, az elfogadás fix, addig a harag, illetve a köztes szakaszok van, hogy kimaradnak, vagy csak rövid ideig, kis mértékben tapasztalhatóak, de fel is cserélődhetnek, és akár vissza-visszatérhetnek.
A harmadik az alkudozás, mely fázisban a gyászoló valamiféle egyezségre próbál jutni. Megoldásokat próbál keresni, visszaszerezni az irányítást, és azon gondolkodik, hogy mit kellett volna másképp tennie, ami megakadályozta volna a veszteségélményt. „Mi lett volna, ha…” és ehhez hasonló kezdetű gondolatmenetek játszódnak le benne. Nem ritka, hogy a vallásos egyén ilyenkor Istennek vagy bármely felsőbb erőnek is próbál ígéretet tenni, egyezséget kötni a gyógyulásért cserébe. Az alkudozás mögött az áll, hogy megvédje a gyászoló saját magát a fájdalmas valóságtól.
Minden gyászfolyamatban jelentős fázis a depresszió, mely úgymond egy „csendes” szakasz. Az elfojtott érzelmek a felszínre törnek, csak úgy, mint az emlékek az elvesztett személyről. Ahogy a többi szakasz, ez is elképesztően bonyolult és nehéz a gyászoló számára. Intenzív érzelmek jellemzőek, szomorúság, fájdalom, de ez már sokkal racionálisabb, mint a harag vagy az alkudozás, és az egyén egyre közelebb kerül az elfogadáshoz. Sokáig elhúzódhat ez is, viszont ha úgy érezzük, teljesen megrekedtünk ebben az állapotban, nem tudunk tovább lépni, akkor érdemes szakember segítségét hívni. A depresszió gyakran alvási problémákkal, motiválatlansággal, fásultsággal, étvágytalansággal is jár.
Végül, egyfajta lezárásképp a gyászoló eljut az elfogadásig. Ez sem egy boldog, felemelő érzés, nem azt jelenti, hogy túllépett a veszteségen és a gyászon, csupán képes belátni, elfogadni és megérteni azt. Még előfordulhatnak rossz napok, hisz a veszteséget mindenki örökre magában hordozza, de egyre kevesebb a felhő, és a gyászoló képes folytatni az életét, megerősödve.
A gyász nincs időhöz kötve, mindenkinek eltérő ideig tart.
Fontos, hogy mindenki elegendő időt adjon magának, élje meg az egyes fázisokat, engedje ki az érzéseit, beszéljen róla, ne szeparálja el magát teljesen a külvilágtól. A mozgás, egészséges étkezés, elegendő alvás sokat tud segíteni, figyeljünk oda magunkra, és arra, amit a szervezetünk jelez, kér!
Kiemelt kép: harpersbazaar
