Hogyan férhet meg egymás mellett a #metoo kampány és a 365 nap című film? Hogyan került köztudatba a mérgező maszkulinitás (toxic masculinity) kifejezés, miközben kutatások bizonyítják, hogy a felcseperedő generáció még mindig az izmos, gazdag férfiakat találja a legvonzóbbnak? Mi a különbség a queerek és a melegek között, valamint hogyan vált hirtelen mélyponttá az addig célként meghatározott állapot egy-egy emberjogi megmozdulás során?
A 41 éves brit szerző, Douglas Murray megkísérli megérteni és tudatosan megélni a körülöttünk lévő változásokat. 2019-ben megjelent kötete, A tömegek tébolya egy éven belül magyar nyelven is elérhetővé vált az olvasók számára. A konzervatív értékeket képviselő publicista Európa furcsa halála című könyvével vált világhírűvé, majd 2001-ben megnyerte a Lambda Irodalmi Díjat Lord Alfred Douglasról írt életrajzi regényéért. A díjat LMBT-témákat éltető művek között osztják ki.
Murray legutóbbi könyve, a magyarul az Alexandra kiadó gondozásában megjelent A tömegek tébolya is részletekbe menően foglalkozik az LMBTQ+ csoport eseményeivel, emellett reflektál korunk modern feminista és rasszizmusellenes mozgalmaira is. A kötet négy fő témája a nők, a melegek, az etnikai kisebbségek és a transzneműek helyzete. A szerző a négy tematikus részegységre bontott írását három úgynevezett „közjátékkal” választja külön, ezeknek a címei: a technológia hatása, a marxista alapok, és a megbocsátásról. Douglas Murray segítségül hívta a könyv megírásához a tudományt, a történelmet, a filozófiát, az irodalmat és az internetet is, valamint részletesen taglalja a Szilícium-völgy ideológiájának hatásait. Nagy hangsúlyt fektet arra, hogy ezek fontosságát kiemelje, és azt a tévhitet, miszerint nincs alapigazság, a földig rombolja.
Minden eddiginél meghatározóbb és aktuálisabb téma napjainkban az elfogadáspolitika. Mi inkább csak az internet világából, a celebhírekből tapasztalhatjuk meg, hogy nyugaton mennyire szigorúan veszik a kérdést, Douglas Murray könyvét olvasva mégis sokszor elfog a déja vu. Nem egyszer mi magunk is meglepődve tapasztalhatjuk, hogy milyen szót írtak ki az illem szótárából, vagy mennyire óvatosan kell fogalmaznunk bizonyos témákat illetően.
A rengeteg kutatómunkát igénylő adatgyűjtés eredményeként sok olyan példát is használ a szerző, amelyek az utóbbi évek meghatározó beszédtémái, hírei között álltak. Ezek közé tartozik a Black Lives Matter mozgalom is, ami az afro-amerikaiakkal való egyenlő bánásmódot tűzte ki céljául. Douglas Murray nemegyszer tweeteken, pop dalszövegeken, YouTube-videókon keresztül mutatja be világunkat, vagy amerikai egyetemeken lezajlott diáklázadásokról, újságírói állásokból való elbocsátásokról, nemátalakító műtétek személyes történeteiről ír – néhol fanyar iróniával, humoros hangvétellel fűszerezve a gondolatait.
Murray szerint a vita létszükséglet, ám A tömegek tébolya című művében sajnálattal taglalja a napjainkban zajló párbeszédek hiányát. Néha úgy érezhetjük, hogy egyfajta etikai kódexre, vagy pedig szabálykönyvre lenne szükségünk ahhoz, hogy senkit ne bántsunk meg: A tömegek tébolyában is sok példát láthatunk arra, hogy főként közszereplők hogyan estek bele a rasszizmus vagy homofóbia csapdájába, akkor is, ha egyáltalán nem állt szándékukban ezt a benyomást kelteni.
A mára elért eredményekkel egyes vélemények szerint elégedetteknek kéne lennünk; a női szerepkör tágult, a nemi identitást szabadon felvállalhatjuk, de a bérek még mindig különböznek a két nem között, a nőket még mindig nehezebben alkalmazzák, hogyha szülés közeli állapotban találják, a feketék még mindig gyakran lesznek megkülönböztetés áldozatai. Van hova fejlődni, de tényleg „nőgyűlölő, rasszista és homofób” társadalomban élünk? Ha Keletre mennénk, ott a kisebbségek álomként tekintenének Amerikára?
Douglas Murray kötete ezen aktuális zavarodottságból próbál kiutat teremteni, és egy reálisabb képet festeni a jelenlegi nyugati társadalmakról. Hogyan lépjünk túl a történelem folyamán egy-egy csoport ellen elkövetett vétkeken? Mi a színvakság, és mi a pozitív diszkrimináció? Hogyan ne szexualizáljuk a nőket, és a nők hogyan szexualizálják magukat?
A kötet címében a tömegek szó nagyon fontos szerepet tölt be az egész művet nézve. Történelmünk során még nem fordult elő, hogy ennyi ember, ennyire meghatározóan fejezhetné ki a véleményét. Ez egyrészt nagyon pozitív, és hatalmas erőt képviselő dolog, ám ezzel párhuzamosan veszélyeket is rejt magában. A brit újságíró felhívja a figyelmét az olvasónak ezekre a visszás helyzetekre is – például nem egyszer fordult elő, hogy egy-egy színész azért nem vállalt el bizonyos szerepet, mert a közösség úgy látta, nem játszhatja el egy transznemű nő szerepét, ha ő maga nem az.
Douglas Murray mindezeket a témákat részrehajlás nélkül, de egyben határozottan közelíti meg, nem elvakultan szemléli a világunkban zajló elfogadási törekvéseket: ahol kell, bizony megvallja, hogy átestünk a ló túloldalára. Douglas Murray nem támogatja azt a mértékű felszabadítást, ami már mások hátrányára válna, kötetének alcímében is utal erre, mint áldozatok a politikai korrektség oltárán. A szerző maga is pártolja az emberjogi mozgalmakat, amíg véleménye szerint ésszerű határokon belül maradnak.
A kötet tartalmilag elég sűrű, nem egy könnyed regényről van szó, viszont olvastatja magát, szórakoztató és sokatmondó tud lenni egyszerre. Szövege pont annyira szakmai, ami elvárható egy ilyen témáról szóló könyvnél, de a jegyzetekkel kiegészítve mindenki számára közérthetővé válik. Stemler Miklós fordításával sikerült a mű eredeti mondanivalóját maradandóan és élvezhetően visszaadni.
A tömegek tébolya nagyon aktuális témákat boncolgat, egy olyan szerzőtől, aki a saját bőrén, saját hazájában tapasztalja meg ezen mozgalmak hatásait, így mindenki számára gondolatébresztő olvasmány lehet, vitára és odafigyelésre buzdít. Ugyan mindegyik témáját egy szempontból közelíti meg, főként csak a túlreagált és rosszul kezelt helyzeteket kiemelve, látásmódja mégsem válik egysíkúvá és beszűkülté. Az író célja a figyelemfelhívás, valamint az elgondolkodtatás, és mindkettő maradéktalanul sikerül. A könyv elolvasása után pedig Douglas Murray-t is hatalmas emberjogi aktivistának vélhetjük.
Kiemelt kép: 888.hu
Forisek Ádám fotója (szerkesztett)
