Az Egymásra hangolva című kiállítás keretein belül találkozott a hetvenéves Budapest Bábszínház gyűjteménye a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításával.
A Budapest Bábszínház hetvenedik évadának alkalmából láthatóak a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának termeiben a Bábszínház alkotóinak bábjai. Különleges esemény ez, amely során a két intézmény műalkotásai találkoznak egymással. A Budapest Bábszínház több mint húszezer figurájából választották ki azokat, amelyek az eltelt hetven év során leginkább meghatározták az előadások képzőművészeti arculatát. Az itt kiállított bábok közül némelyik most látható először, másokat a kiállítás kedvéért újítottak fel. A kiállítótereket végigjárva megismerkedhetünk az egyes bábfigurák és előadások történetével, különböző bábtechnikákkal, illetve megtudhatjuk, hogy a kiállított alkotások hogyan és miért kapcsolódnak a Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményének egyes darabjaihoz.
A bábszínház mint műfaj szoros kapcsolatban áll a képzőművészettel, hiszen a bábok nemcsak egy karaktert jelenítenek meg, hanem a néző absztrakciós képességeit formáló műalkotások. A megtervezett látvány és a színpadkép szintén a vizualitásra épül. A bábszínház, műfajából következően kitágítja a lehetőségeket az álomszerűség, szürrealitás és meseszerűség felé.
A Budapest Bábszínház története egészen 1949-ig nyúlik vissza. Ekkor alakult meg az Állami Bábszínház, amelynek műhelyében olyan jeles alkotók dolgoztak, mint Bródy Vera, Bod László, Ország Lili, Szűr-Szabó József vagy Schéner Mihály. Jelentős szerepet játszottak az előadások stílusának, látványának kialakításakor, egyéni látásmódjuknak és kreativitásuknak köszönhetően pedig meghatározták a színház képzőművészeti arculatát. Többek között az ő munkáikat tekinthetjük most meg más ismert tervezők (Balla Margit, Boráros Szilárd és Hoffer Károly) alkotásai mellett.
A kiállítás elrendezésénél a szervezők fontosnak tartották, hogy a bemutatott festmények és a bábfigurák akár hangulati, akár történeti szempontból reflektáljanak egymásra. Gyermekkorunk legkedvesebb mesehősei, népmesék és mítoszok jól ismert alakjai elevenednek fel egyes műtárgyakhoz kapcsolódva. Groteszk szobrok, marionett bábok, tréfás figurák lépnek párbeszédbe a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának alkotásaival. A térbe kiállított bábok hol tematikailag, hol stílusukat tekintve rokoníthatók egyes műtárgyakkal, olykor a leírásokban találhatjuk az irodalmi és képzőművészeti utalást.
Például Bródy Vera: Toldi Miklós (1985) bábfigurájánál Arany János elbeszélő költeményéről és Fadrusz János: Toldi a farkasokkal című bronz plasztikájáról olvashatunk. Az Állami Bábszínházban a ’80-as években másodszor került színpadra Arany műve, mindkétszer Bródy Vera tervezésében. Ezúttal botos báb formájában láthatjuk a főhőst. A gótikus, csúcsos fejű, méltóságteljes figura ruhaujjaiba a színész könnyedén bebújtathatta a kezét, így a mozdulatok sokkal életszerűbbek lettek.
Bródy Vera ismert munkái még az Ené, Ménrót, és Szarvas figurák (1985). A magyarság ősi eredetét feldolgozó történetek közül a legismertebb a Csodaszarvas regéje, amelyet Kézai Simon krónikájából, Benedek Elek és Arany János népi hagyományokon alapuló feldolgozásából ismerhetünk. Az Urbán Gyula rendezte bábelőadás ezt az eredetmondát dolgozza fel. Bródy Vera bábjai anyagukban is az ősi időket idézik: a művész forgóbotos bábjainak vászonruházatát fém- és bőr kiegészítők teszik autentikussá.
Szűr-Szabó József alkotása a Chloé, Pygmalion (1955). Az alkotó bábjai karikatúraszerűek, ugyanakkor arcukon jól felismerhetők a görög szobrászat archaikus jegyei. Chloé és Pygmalion bábfigurái botos pálcás technikával készültek, alulról mozgathatók. Az összetett, többirányú fejmozgást a bábok nyakrészébe épített gapittal, bábfejbe illesztett szerkezettel végzik.
A Nemzetközi Gyűjtemény szimbolizmussal foglalkozó termében látható a Faun és Nimfa, emellett Madách Imre: Az ember tragédiája című drámája római színének szereplői. A Budapest Bábszínház alapításának 50. évfordulója alkalmából, 1999-ben vállalkozott a színmű bemutatására. A két bábalak Arnold Böcklin Tavaszi est (1879) című, mitológiai jelenetet ábrázoló szimbolista festményével állítható párhuzamba. A képen Faunt látjuk, amint pánsíppal csalogatja magához Nimfát, aki egy fa mögül félénken figyeli őt.
A galéria Jelenkori Gyűjteményében, a Lépésváltás nevet viselő teremben láthatjuk Boráros Szilárd Afrikai totemek (2007) című vezetőpálcás, zsinóron mozgatható (marionett) bábjait. Boráros Szilárd a kortárs bábszínház egyik meghatározó alakja. Az általa tervezett totem-marionettek Garaczi László költő és műfordító Odüsszeia-feldolgozásában tűnnek fel, Odüsszeusz bolyongásának egyik állomásán. A klasszikus, zsinóros marionettbábokhoz képest a vezetőpálcás bábtípus korlátozottabb mozgást tesz csak lehetővé, ez erősíti az alakok szoborszerűségét, egzotikus stílusát.
Szintén a Jelenkori Gyűjteményben kapott helyet az Apa, Anya, Lány (1975) három bábalakja, amelyeket Ország Lili tervezett. A figurák kialakítása pop-art stílusú, ruházatuk képes újságok és magazinok címlapjaiból, oldalaiból és képeiből lett összemontázsolva.
Nem hagyhatjuk figyelmen kívül Ambrus Imre és Schéner Mihály bábtervezők Bolond, Kislány, Kocsmárosné (1973) című munkáját sem. A botos bábok teste mellett megjelennek a színész ujjai, bizarr módon életre keltve a figurát.
Folytathatnánk még a sort Gábor Éva, Hoffer Károly, Koós Iván mesés bábjaival, amelyek tovább színesítik a kiállítást. Az Egymásra hangolva összességében olyan átfogó képet ad a Bábszínház alkotóiról és történetéről, mely a laikus, a bábművészet iránt kevésbé fogékony látogató számára is izgalmas találkozása lehet a műfajjal.
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest, 2020. június 20. – július 31.
