Ha Ceauşescu-ról beszélünk, sok minden eszünkbe juthat, a falurombolásoktól kezdve a vadászatain át egészen a rengeteg árváig. Valószínűleg azonban még a témában jártas emberek számára sem az óvszer, a rumos csoki, a gumiabroncs, és főleg nem bármilyen állatvédő szervezet jut először eszébe a „Kárpátok géniuszáról”. Pedig ez is hozzátartozik a hajdani román diktátor hagyatékához.
Emlékezete napjainkban
Nem túlzás kijelenteni, hogy Nicolae Ceauşescu mai napig a kifejezetten megosztó személyek közé tartozik, a statisztikai adatokból azonban ez korántsem tűnik ennyire egyértelműnek. Egy bukaresti közvélemény-kutató intézet, az INSCOP által végzett felmérés szerint Ceauşescu Románia valaha volt legnépszerűbb elnöke – derül ki a Népszava 2014-es cikkéből. Ha a felmérés adatait százalékokra bontjuk le, akkor a megkérdezettek 24,7 százaléka az egykori „Kárpátok géniuszát” tekinti a legjobb államfőnek, míg a második helyen Ion Iliescu (19,1 százalék) áll, a harmadik helyet Traian Băsescu (14,2) foglalja el, az utolsó helyen pedig Emil Constantinescu (9,7) szerepel.
Persze feltételezhetnénk, hogy a hat évvel ezelőtti adatok óta bizonyosan változott a megítélés, azonban a Euronews magyar oldala tavaly számolt be arról, hogy egykori hívei megkoszorúzták a román diktátor sírját. Biztos sokan hallották a nosztalgikus közhelyet, hogy „Kádár idejében sokkal jobb volt, mert legalább mindenkinek volt munkája”. Nos, bár ami egykoron Romániában történt, az közel sem hozható párhuzamba a legvidámabb barakk gulyáskommunizmusával, a Euronews tudósításában mégis hasonló vélemények hangzanak el: „Az ő ideje alatt kaptam meg a házamat. Harminc év telt el, és azóta csak a lopásról és a hazugságról szól minden. Lehet mondani, hogy a kommunizmus rossz volt, de akkor legalább mindenkinek volt biztos munkája”.
Ahhoz, hogy ezt a fajta nosztalgiát megértsük, egy rövid időre vissza kell kanyarodnunk az említett Népszava-tanulmányhoz. Vasile Dancu szociológus, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem tanára úgy fogalmaz, a román lakosság fejében valamiféle hamis kép él a diktátorról, akinek a huszonöt évét összekapcsolják azzal az időszakkal, amikor a közfelfogás szerint „rendezettebb és kiszámíthatóbb volt a mindennapi élet”. Dancu szerint közösségek a múlt iránti nosztalgia és a jövő utópiája között élnek, majd hozzáteszi, a fentebb említett felmérés adatai azt bizonyítják, hogy a román nép identitásválságban van. Egy nemzeti program és azon igazodási pontok hiánya ez, amelyek Románia fejlődését kijelölhetnék, illetve a távlat- és célnélküliség arra készteti az embereket, hogy a múltban keressenek kapaszkodókat. Valószínűleg az, ami Romániában zajlik, nem egyedi jelenség, egy kis kereséssel nem lenne nehéz, hasonló helyzetben lévő nemzetet találni Európában.
„A Kárpátok géniusza”
De ki is volt maga Nicolae Ceauşescu, a „Kárpátok géniusza”? A román diktátor 1918-ban látta meg a napvilágot Scorniceștiben, egy körülbelül 12 ezer fős román kisvárosban. Egész életében nosztalgiával gondolt a vidéki életre, a Primaverii-ben épült palota falait is ilyen témájú képekkel díszítette. Feleségével, Elena Petrescuval kifejezetten patrióta életet éltek, főként román gyárak által előállított ruhákba öltöztek. Ceauşescu főleg népzenekarokkal és nótaénekesekkel tudott a legjobban kikapcsolódni, legnagyobb szenvedélye pedig a vadászat volt. Kifejezetten neki neveltek csak nagyvadakat az országban, hogy ő tartsa a trófearekordot.
Az egészségi állapotáról kevesen tudtak, valójában meglepően beteges ember volt. Előrehaladott vastagbél-divertikulitisze volt, és cukorbetegségben is szenvedett. A legérdekesebb talán mégis a dadogása, ami azért jelent meg az életében, mert börtönviselt korában egyszer megette egy beteg cellatársa ételadagját, ami miatt a többi rab úgy megverte, hogy dadogni kezdett. Igen, Ceauşescu tizenöt éves korában börtönbe került, amit előszeretettel hirdetett is a kommunista propaganda azt hangoztatva, hogy már ilyen fiatalon egy föld alatti párt tagjaként dolgozott. Ennél sokkal prózaibb okai voltak a román diktátor hűvösre kerülésének, ugyanis ellopott egy táskát, amelyben balszerencséjére csak röplapok voltak. Külön érdekességként még érdemes megemlíteni, hogy, ismételten szerencsétlenségére, itt került kapcsolatba Smil Marcovici elvtárssal, aki történetesen a fiatal férfiakhoz vonzódott. Ezt a szálat érdemes annyival lezárni, hogy évekkel később Ceauşescu utasításba adta, az országban épülő egyetemi kollégiumokban nem lehetnek kétszemélyes szobák, hogy a fiatalok között ne alakulhasson ki homoszexuális kapcsolat.
Reklámarcként is tovább él
Arra, hogy az élete hogyan végződik és milyen hatással volt az egyes egyénekre, még később kitérünk, azonban érdemes megemlíteni azt a tényt, hogy a „Kárpátok géniusza” reklámarc lett. Ez a tény először 2006-ban lett beszédtéma, mikor a diktátor fia, Valentin Ceauşescu kártérítést követelt a Telemobil társaságtól, mert a Zapp reklámszpotja a Román Kommunista Párt 14. kongresszusán készült archív felvételeket tartalmaz Nicolae Ceauşescuról. (A felvételen elhangzó szöveg: „A múltban megszerezted a jogot, hogy szabadon beszélhess – most azt akarod, hogy ingyen beszélhess. Új korszak kezdődött a Zapp Talk Free-vel.”)
Nem ez volt azonban az egyetlen reklám, amiben felhasználták a román diktátort. Reklámozott már rumos csokit, gumiabroncsot, sőt, óvszert is. Az utóbbi esetben a román államfő Hitlerrel és Sztálinnal együtt egy nemzetközi reklámban szerepelt, amiben a diktátorok szüleit mutatták a következő szlogennel: „Ha óvszert használtak volna” .
A jelenség mögött lévő piacmarketinggel kapcsolatban Marian Preda, a Bukaresti Tudományegyetem szociológiai karának dékánhelyettese úgy fogalmaz, a hasonló reklámok azért hatásosak, mert nagyon ismert személyiség alakjára épülnek.
Bár Ceauşescunak nem volt szüksége rá, de a köztudatban maradásában fiának, Valentin Ceauşescu-nak is volt szerepe. 2006-ban a fentebb említett Telemobil társaságot jelentette fel, 2008-ban, miután több alkalommal perre ment a bukaresti Nemzeti Múzeummal, visszakapta az 1989-ben családjától elkobzott műkincseket, 2010-ben pedig elérte, hogy kihantolják a szüleit és DNS-vizsgálatot végezzenek el rajtuk. (A pert még a húgával, Zoe Ceauşescuval indította, aki 2006-ban dohányzás okozta tüdőrákban elhunyt.)
Dicstelen vég
Talán a román diktátor legbizarrabb jellemvonása mégis az, hogy még halála után is „kísért” egyes embereket. Ionel Boeru ejtőernyősként szolgált a román hadseregben. 1989. december 21-én Boueru és egész egysége köteles volt felesküdni hűségük bizonyításaként arra az emberre, akivel egy héttel később ő maga végzett. „Alá kellett írnunk egy nyilatkozatot, miszerint nem értünk egyet a forradalommal. Esküt kellett tennünk Ceauşescu támogatására és védelmére.” – idézi a Szeretlek, Magyarország.
Ionel Boure 2005-ben a Stern német lapnak adott interjút a témával kapcsolatban, amely az Indexen olvasható magyarul, majd tíz évvel később pedig 2014-ben a Szeretlek, Magyarország készített vele újra riportot. A két cikk között apró eltérések megfigyelhetőek, azonban mind a két esetben elmondható, hogy a volt ejtőernyős úgy érzi, Románia számára Ceauşescu halála volt a legjobb.
„– Jó érzés, hogy Önnek kellett lelőnie Ceauşescut?
– A parancs, az parancs. Valószínűleg jobb az országnak, hogy meghalt.” – olvasható az Indexen.
A Ceauşescu kivégzésével megbízott katonák összesen hárman voltak, Ionel Boure azonban mégis biztos benne, hogy ő adta le a halálos lövéseket, mivel mikor kiadták a tűzparancsot, az egyik katona lefagyott pár másodpercre, a másik pedig nem állította automatára fegyverét, így csak pár golyó hagyta el a gépkarabélyt. Bár úgy érzi, helyesen cselekedett, az exejtőernyős saját állítása szerint mégsem büszke arra, amit tett. Ionel tart attól, hogy ha kiderülne, hogy ki is ő valójában, a körülötte élő emberek meglincselnék – írja az Index, a cikkből pedig az is kiderül, hogy a kivégzés után a helyszínt egy zsúfolt helikopteren kellett elhagyniuk, ahol az egyik társának már csak a holttesteken jutott hely. „Akkoriban mindenki irigyelt minket. Ma már senki.” – jegyzi meg keserűen a Szeretlek, Magyarország riportjában.
Bár kivégzése óta évtizedek teltek el, láthatjuk, hogy Ceauşescu hagyatékának szilánkjai mégis váratlan helyeken bukkannak fel Romániában. Ha ezek az évtizedek elegek voltak arra, hogy az emberek emlékezetében elhalványodjon a falurombolások, az éhezés, fázás, a vadászati korlátozások, az erőszakos asszimilációk, a gulágok és a több mint 9 ezer AIDS fertőzött, leláncolt gyermek emléke, akkor mennyi idő kell ahhoz, hogy az egyes egyének lelkét kísértő hamis nosztalgia is feledésbe merüljön? Ceauşescu napjainkban is egy végtelenül megosztó ember, viszont érdemes okulni az általa képviselt jelenségből és egy emberibb, bölcsebb jövőt építeni, amely út az egykori keleti blokk bármelyik országára ráférne.
Források:
Kiemelt kép: Ceausescu házaspár 1973-as látogatása Disneylandben (Forrás: historia.ro)
