Leegyszerűsített gondolkodás, függőségektől mentes élet, átgondolt cselekvések, tudatos pénzköltés – egyszóval: minimalizmus. Mit takar ez az életforma, ami emberek ezreit hódítja meg szerte a világon, és hogyan veheti ki részét egy minimalista a környezetvédelemért folytatott küzdelemből?
Szerző: Bezzeg Hanna
Mi is az a minimalizmus?
A 21. század fogyasztói kultúrájának egyik alapvetése, hogy a több márpedig jobb, és a bevásárlótáskánk mérete egyenesen arányos a boldogságunkkal. A média által sugározott reklámok, kampányok és az akciók gőzerővel igyekeznek rábírni bennünket az indokolatlan halmozásra, az impulzusvásárlásra és a felelőtlen költekezésre.
Mindezzel igyekszik felvenni a harcot a minimalizmus, vagyis a 60-as évek Amerikájából indult mozgalom. Lényege, hogy csupán annyi tárgyat birtokoljunk, amennyire valóban szükségünk van, és szabaduljunk minden olyan terméktől, amely semmiféle örömet nem okoz számunkra. A minimalizmus a leegyszerűsített élet eszköze, segítő kezet nyújt ahhoz, hogy az igazán fontos dolgokra fókuszálhassunk. Utat mutat a szabadság felé és feloldja a függőségeket, téve mindezt bármiféle megszorítás és görcsösség nélkül.
A minimalista ember tudatosan vásárol, átgondoltan cselekszik, és az egyszerűség vezérfonalán haladva alakítja az élete minden területét. Haszontalan tömegtermékek halmozása helyett a minőséget keresi, hosszú távra tervez, a tárgyak helyett pedig az élményekben, tapasztalatokban és emberi kapcsolatokban találja meg a boldogságot.
Mi köze van a minimalizmusnak a környezettudatossághoz?
A környezetszennyezés kifejezés hallatán a legtöbben hatalmas olajvállalatokra és a füstölgő gyártelepekre asszociálnak, arról pedig hajlamosak elfelejtkezni, hogy a túlfogyasztás legalább ugyanakkora károkat okozhat. Gondoljuk csak végig azt a hulladékmennyiséget, amely csupán egyetlen termék megvásárlásával keletkezik: a szállításhoz szükséges rögzítés, majd a boltok polcain díszelgő, figyelemfelkeltő csomagolás, végezetül a nejlonzacskó, amiben hazacipeljük – ezek egytől egyik hatalmas teherként nehezednek a bioszférára.
Egy, a Journal of Industrial Ecology-ben publikált tanulmány vizsgálatai figyelemreméltó eredményekre világítanak rá: az üvegházhatású gázok kibocsátásáért 60%-ban felelős az, amit mi, emberek nap mint nap megvásárolunk, fogyasztunk. Továbbá, a növekvő áruszállítás és a termékek exportjának magas száma szintén nem kis mértékben járul hozzá a káros gázok kibocsátásához.
Ha valaki átgondoltan és tudatosan vásárol ahelyett, hogy ész nélkül mindent a kosarába dobál – azaz szem előtt tartja a minimalizmus „hitvallásait” –, akkor tényleg azt fogja megvenni, amire valóban szüksége van. Mivel a minimalista ember nem halmoz és nem pazarol, valószínűleg semelyik termék sem fog ok nélkül a kuka mélyén landolni.
A minimalista életvitel nem egyenértékű az állandó spórolással és a megtakarításra való törekvéssel. Az irányzat követői szívesen ruháznak be magasabb árkategóriájú, minőségi darabokra, amik bár megterhelik a pénztárcát, de akár egy életen át elkísérhetik a tulajdonost. Magától értetődő, hogy ezért a fogyasztói magatartásért is rendkívül hálás a környezetünk, hiszen a vásárló nemcsak kevesebb szemetet termel, de a fast fashion káros hatásait sem erősíti.
Akik igazán hosszú távra teszik le a voksukat a minimalista életforma mellett, azok jellemzően kisebb alapterületű házakban rendezkednek be. Mondanom sem kell, hogy a kis lakásoknak rengeteg előnyük van környezetvédelmi szempontból: kevesebb területet szakítanak ki a természetből, és közel sem igényelnek annyi energiát, fűtést és világítást, mint nagy alapterületű társaik. Sőt, tisztítószerből és fertőtlenítő termékekből is lényegesen kevesebbre van szükség, így az apró lakásért végső soron nemcsak a bolygónk, de a pénztárcánk is hálás lesz.
A nassolás sem igazán az ő asztaluk, nem jellemző, hogy édességekre, vagy cukros üdítőkre költenek. Ha pedig megpróbáljuk felidézni a boltok polcait, pontosan ezek azok a termékek, amelyeket műanyag csomagolásban, rengeteg szemetet termelve árusítanak.
Mivel csak fontos termékek kerülnek a kosaraikba, igyekeznek minél több hozzávalót otthoni, egészséges körülmények között előállítani. Legyen szó a kiskertben zöldségtermesztésről vagy az esővíz összegyűjtéséről; ezek az aprónak tűnő lépések is rengeteget tesznek a környezetünkért.
Meggyőztél! Hogyan kezdjek bele?
A minimalizmus alapvetése az önkéntesség, az önkéntességen alapuló egyszerűségre törekvés. Nem a szabályok követéséről és az előírások betartásáról szól, nincsenek szigorú követelmények sem. Személyre szabható és igény szerint alakítható, hiszen az átállás kinél több, kinél kevesebb időt és erőfeszítést kíván.
Semmiképp sem a korábbi élet hátrahagyásával és teljes átalakulással kell belevágni a megvalósításba. Apró tennivalók szükségesek, amelyek egymásra épülve alakítják ki a leegyszerűsített világot. A legelső lépés esetleg az otthonunkkal kezdődik; a lakás minden szegletét átmustrálva meg lehet válni mindentől, ami felesleges, mindentől, ami nem okoz örömet; legalábbis ilyen tárgyakat többé nem beszerezni. Ily módon bármiféle pénzbeli megterhelés nélkül nyithatunk az új életforma felé, amelyből remélhetőleg nemcsak az egyén, de a Földünk is profitál.
Források:
Kiemelt kép: webaruhaz.kivulbelulboldogsag.hu