Ki ne találkozott volna már valamilyen formában Fodor Ákos haikuival? Különböző internetes felületeken, kísérőképeken vagy akár esküvői meghívókon is gyakran idézik a magyar költészet egyik legkülönlegesebb alakját. A Juhász Anna Irodalmi Szalon estjének április 8-án az ő életműve állt a középpontjában. Csodás gondolatok hangzottak el a szerzőről, a művekről és azoknak jelentőségéről. Lássuk, ki is volt ő!
Fodor Ákost nem tanítják az iskolákban. Belőle nem lett érettségi tétel, nem volt kötelező olvasni. De ennek is megvan a maga oka. Hisz őt nem lehet értelmezni, analizálni, hogy „mire gondolhatott a költő”. Versei halhatatlan pillanatok egy lepkehálóba gyűjtve.
Szerelem
ahogy a szél meglebbenti a függönyt:
nem a függöny, nem a szél. A lebbenés.
Ha Fodor Ákos nevét halljuk, az első szó, ami eszünkbe jut róla, az a haiku. Természetesen nem csak haikukat írt, de ezekkel a kis háromsoros szerzeményekkel egy egész világot adott nekünk. Ráadásul mindezt úgy, hogy eleinte nem is ismerte a haiku műfaját. Azt viszont mindenki kezdetektől fogva érezte, hogy amit alkot, az bizony költészet a javából. A szűkszavú, de végtelen gondolatisággal megáldott költő versei és szövegei egyre népszerűbbek, nemcsak a műértő felnőttek, hanem a fiatal generáció körében is. Szavainak nyila tökéletes pontossággal talál a céltábla (vagyis szívünk) közepébe.
Jelenem, létem
Ekkora zajban
s z ó l n i csak a Csönd képes.
Ezt gyakorlom.
Fodor Ákos több szempontból is érdekes és eredeti szerző. Amint az az est folyamán is elhangzott, sokan voltak hozzá hasonló rokonlelkek, gondolok itt többek közt Pilinszky Jánosra, Tandori Dezsőre vagy Petri Györgyre, akikkel a költő jó barátságban is volt. Valahol mindannyian a hallgatás jegyében írtak, és műveikben a kimondhatatlant próbálták megragadni. Fodor Ákos költészetének van azonban valami elemi része, amitől ő mégis különbözik tőlük: ez pedig az immár védjegyévé vált rövid, elképesztően egzakt kifejezésmód.
Autodiagnosis
hangom csend-függő
Ő az az ember, aki három szóban képes volt összefoglalni a mindennapi élet legmélyebb igazságait, és ezáltal mindenkiben saját gondolatmeneteket generálni, amelyeken keresztül eljuthatunk valami különös, belső megértetésig.
Elolvasod, elnémulsz és beindul a csend hatásmechanizmusa. Fodor Ákost olvasni olyan, mint mikor egy korty bort iszunk: csupán fél másodperc, de a valódi hatása hosszú percekig tart, miután a jóleső, melengető érzés szétáradt bennünk. Szavai így hatnak a lélekre.
Summa
Minden megérint.
– Úgy látszik: sose nő be
a szivem lágya.
Zene, hang, zaj, csendek. Ha Fodor Ákosról beszélünk, ezek a szavak megkerülhetetlenek és szinte összeforrtak a nevével. Nem meglepő, hogy a zeneiség állandó jelenléte meghatározó a művészetében, a költő ugyanis a Zeneakadémián végzett és huszonkét évig dolgozott a Zeneműkiadónál. Emellett fordítói, dalszövegírói munkája is jelentős volt. Egy interjúban így vallott a betű és a hangjegy kapcsolatáról: „A verset és a zenét egypetéjű ikreknek tartom, »akik«, ha olykor eltávolodnak is egymástól, tudnak egymásról – és amikor újból találkozhatnak: az nagy és szép öröm.” (Forrás: litera.hu)
Hifi-Koan
átröpül a hang
a lárma fölött
De vajon mitől tudnak ezek a szövegek így hatni? Napjaink felgyorsult világában ugyanolyan igényünk van a szellemi táplálékra, mint ahogy az a régebbi korokban volt, de nehezen vesszük rá magunkat egy hosszabb lélegzetvételű mű elolvasására. Ez nem is csoda, hiszen annyi elvárásnak kell megfelelnünk, és annyi felé kell figyelnünk, hogy sokszor már azt se tudjuk, hol áll a fejünk. Fodor Ákos néhány soros írásaira nézve viszont maga az olvasás csupán töredékét veszi igénybe annak az időnek, amennyit a belefoglalt gondolatok kifejtése valójában kitenne, és amit aztán az ember így magában (akár munkába menetkor, vagy épp főzés közben is) tovább bontogathat. És hogy mi a titkuk? Talán csupán annyi, hogy lelassítanak és helyre billentenek valamit egy felzaklatott, agyonhajszolt világban. Nem nekünk kell megérteni őket; ők értenek meg minket. Felszabadít ez az érzés, hogy kifejeznek valami olyasmit, amit mi nem tudunk.
Így ezeket a haikukat és a rövid verseket, mint apró gyöngyszemeket, nap mint nap szemezgethetjük, magunkba véshetjük, és ott csilloghatnak bennünk. Mind a maga kimondott vagy megsuhintott igazságával támogat bennünket a mindennapokban.
Társasélet
Fölkereslek, hogy
ne kelljen rádöbbenned:
magamra hagytál
Fodor Ákos versei időtlenek, mindenkinek mást jelentenek és pont ezért képesek mindenkit megérinteni. Lélekállapotokat tükröznek, amikben bárki magára ismerhet. Olyasmire irányítják a figyelmünket, ami örök.
Így valójában a szerző maga is bennünk élhet tovább.
