„A Terror Háza Múzeum megnyitása történelmi mérföldkő. Azért jött létre, hogy örökre emlékeztessen az emberiség által azelőtt nem tapasztalt mértékű, intézményesített gonoszságra” – szólnak a lengyel származású politikus, politológus, Zbigniew Brzezinski szavai. A Terror Háza – már több mint tíz éve – eleget is tesz ennek a direktívának: éles, jól átlátható és átérezhető képet állít a betévedőnek a XX. század eleven gonoszságáról.
Ezt a célt szolgálják/szolgálták időről időre az intézmény olyan időszaki kiállításai is, mint a Hálózat – Ügynökvilág Magyarországon; a Katyn – tömeggyilkosság, politika, erkölcs; vagy a A magyarok lelkiismerete – Mindszenty József (1892-1975) című tárlat. De ez az iránymutatás hozta létre a Múzeum aktuális rendezvénye is, mely Az akció fedőneve: Lenin nevet viseli.
„Azt szerettük volna bemutatni, hogy a Nagy Októberi Forradalomként ismert eseménysorozat valójában a Német Birodalom előre megkonstruált és kitervelt akciója volt Oroszország meggyengítésére”
– ezt már Békés Márton kutatási igazgató mondja nekem. Ő vezet végig a kiállításon, narrációja pedig segít behatóan értelmezni a látottakat.
A kiállítás az előbb említett történelmi tényt igyekszik illusztrálni és a szélesebb rétegek közt is elterjeszteni. Ugyanis – jórészt a kádári örökségnek köszönhetően az idősebb korosztályok közül – sokan a mai napig forradalomként tekintenek az 1917 októberében/novemberében lezajlott eseményekre. Pedig ma már a német titkosszolgálat dokumentumainak napvilágra kerülésével tűpontosan behatárolható nem csak a vonat útvonala, melyen a németek Lenint Svájcból Finnországon keresztül Szentpétervárra csempészték, hanem az utazás körülményei is.
A vonat szimbóluma magában a kiállításban is nagy szerepet játszik: falakat körben egy stilizált vagonforma borítja, melyet a különféle korabeli alakoktól (Lenin, Churchill, Hintze) származó idézetek tarkítanak (a „legcsekélyebb ellenállás esetén rögtön tömegkivégzésekhez kell folyamodni” különösen jól revelálja Lenin fanatikus kegyetlenségét). „Ezzel nem csak Lenin vonatútjára akartunk utalni, hanem arra a vonatra, amely visszatérő motívuma XX. századi történelmünknek; gondoljunk csak a gulág-vonatokra vagy akár az auschwitzi transzportokra” – meséli Békés Márton. A gulág szörnyűségeit próbálja még jobban test közelivé tenni néhány eredeti használati tárgy is, de még jobban demonstrálják a megtörténtek borzalmát a „vonatfalon” virító Szolzsenyicin-idézetek, melyből csak azt az egyet emelném ki, mely nem csak a történelmi kontextusában rendelkezik súlyos igazságtartalommal, hanem általánosságban összegzi mindazt, amit a XX. század traumáiból megtanul(ha)tunk:
„A korlátolt emberek kezébe adott korlátlan hatalom mindig kegyetlenséghez vezet.”
A galériát Juhász Péter készítette:
