A Gasztrosorok nevű rovatunkban szeretnénk veletek megismertetni olyan hagyományos magyar ételeket, amelyek egy tájegységen, településen vagy egy népcsoportnál jellemzők. Az első cikksorozat képzeletbeli asztalára minden alkalommal úgy helyezzük el a terítéket és a különleges ételeket, hogy azokat saját, személyes benyomásainkkal is megfűszerezzük, így okozva maradandóbb élményt.
A rovatunk idei első főszereplőjével bizonyára már mindenki találkozott, ugyanakkor mindenki másféleképpen szereti, ismeri vagy éppen készíti. A melegszendvics lehet parizeres-sajtos, sajtos-gombás, magyaros, szalámis vagy éppen tonhalas, de nem érdemes folytatni, hiszen a „Melegszendvics összes” című kötet oldalai megszámlálhatatlanok.
Úgy találtam megfelelőnek, ha bemutatom az én kedvencemet, amelyhez egy családi történet is kötődik, így sokkal személyesebbé téve a receptet.
A besamel mártás alapú gombás melegszendvics egészen nagymamámig vezethető vissza, aki örömmel készítette édesanyámnak, nagybátyámnak és papának. Ám a melegszendvicsnek létezik egy beceneve is, mégpedig „a legényfogó”.
A történet szerint, amikor egy ifjú udvarolni járt kedveséhez, bizony mindig került az asztalra ebből a mennyei ételből, hiszen a ház lakói szerettek volna a kérő kedvére tenni. Néhány szóbeszéd szerint, amikor a hódoló várható volt, arra már az agyagosszergényi réten nevelkedett lilaszárú pereszke begyűjtésre került, amelyből elkészült a besamel mártás alapú gombakrém. Nem sokkal később az ifjú legény és tündérszép kedvese egybekeltek, majd tettek néhány fogadalmat, amelyek közül az egyik arról szólt, hogy a mennyei melegszendvics receptjét utódaiknak is továbbadják. Így is lett.
A történetben a tündérszép kedves édesanyám, az ifjú legény pedig édesapám, akitől a „legényfogó” becenév származik.
A melegszendvicset azóta a húgom is egyre többször készíti, melynek illatát ezen sorok között is érzem. No de, ha már elhúztam az orrod előtt a besameles madzagot, úgy a receptet is megosztom, hátha Neked is lesz egy melegszendvicses sztorid.
Elsőként az alap besamel mártást érdemes gondosan elkészíteni, amelyhez kb. 30 dkg sütőmargarinra van szükség. A margarint közepes lángon megolvasztjuk, majd érzés szerint néhány kanál lisztet adunk hozzá – úgymond megpirítjuk a lisztet. Eközben lassan tejet adagolunk, hogy egyre krémesebb állagúvá váljon. Érdemes a sűrű krémes állagra törekedni, hiszen úgy az igazi. A besamel készítése közben elengedhetetlen a folyamatos kevergetés, hogy a mártásunk nehogy leégjen. Miután az általunk krémesnek ítélt fázist elértük, úgy ízlés szerint borssal és egy csipetnyi szerecsendióval ízesítjük a besamelünket, és hagyjuk kicsit pihenni.
Ezután a rétről szedett lilaszárú pereszkét (vészterhes időkben a bolti csiperke is megteszi) elkészítjük gombapörköltnek. Ehhez két fej, apróra vágott vöröshagymát olajon addig pirítunk, ameddig üveges nem lesz, majd pirospaprikát és a feldarabolt (tetszés szerint méretezve) gombát hozzáadjuk. Amikor szépen egybeérnek az ízek és formák, úgy levehetjük a tűzről, és a pihenő besamelbe önthetjük a gombapörkölt alapot. Ezután jól összekeverjük és megkapjuk a besamel mártás alapú gombakrémünket.
A kenyérre tetszés szerint egy vékony réteg vajat kenhetünk, majd következhet a gombakrém és a reszelt sajt, és mehet a sütőbe kb. 15-20 percre. Ezután tálalhatjuk, de vigyázzunk, hiszen a friss és forró krém könnyen megégetheti a szájpadlásunkat.
Remélem, ha elkészítitek, akkor hasonló ódákat zengtek majd erről a melegszendvicsről, és megtaláljátok a saját történeteteket is.
