A vírushelyzet sokunk terveit megtorpedózta, nincs ezzel másképp a Sasa Lele sem. A feltörekvő zenekarnak több koncertje is elmaradt, mégis töretlen lelkesedéssel dolgoznak a háttérben. A zenekar énekes-gitárosával, Tim Atkinssel és basszusgitárosával, Nick Ponggal beszélgettünk a banda első, Is It The Right Time? című EP-jéről és jövőbeni tervekről.
Meséljetek egy kicsit a Sasa Lele jelenlegi felállásról! Hogyan kezdődött a közös munka?
Tim: Elég régóta tervben volt, hogy szeretnék alapítani egy zenekart, először Szabó Bendegúzzal kezdtem el zenélni 2019 vége felé, és aztán nem sokkal azután Nick is beszállt a csapatba. Akkor még egy másik dobossal zenéltünk együtt, és elég gyorsan rájöttünk, hogy nagyon jó így együtt zenélni, meg dalokat írni, úgyhogy ezt folytattuk. A későbbiek folyamán volt egy dobos váltás, barátságosan váltunk el, nem volt feszültség. Ezután jött a képbe Dobi Vilmos, ő dobol az EP-n is, ám sajnos nem nagyon fért bele az idejébe, hogy próbáljunk és haladjunk, ekkor jött a képbe Pepszi (Bokor Péter), az új dobosunk, aki kb. 4 hónapja van a zenekarban, és egészen elképesztő, hogy milyen gyorsan megtanulta a számokat, és milyen gyorsan beilleszkedett.
Úgy történt az egész, hogy jammeltünk vele egyszer-kétszer, aztán volt egy Hangfoglalós meghallgatásunk, és sajnos Vili is elkapta a vírust, szerencsére abban az időszakban mi nem találkoztunk vele, de így nem tudta vállalni. Beszéltünk a szervezőkkel, azt mondták, hogy nem tudják áttenni az időpontot, úgyhogy Pepszi bevállalta, és vele csináltuk végig a meghallgatást.
Szóval a zenekar 2019 vége óta létezik valamilyen formában, a stílusunkat kicsit nehezen definiáljuk, de nem is ragaszkodunk hozzá, hogy mindenáron ráhúzzunk egy stílust, szerintem nem baj, hogy így az elején még nem kategorizáltuk, ami marketing szempontból lehet nem előnyös. De ez számunkra úgyis többről szól, mint marketing. Egyelőre nagyon élvezzük, hogy különböző stílusú zenéket írunk, de valahogy mégis sikerült megtalálnunk egy hangzást, ami közel áll hozzánk. Dallamos basszus témákkal, többszólamú vokál harmóniákkal, és Beni nagyon érdekes és kifinomult gitártémáival dolgozunk.
Nick: Minden Sasa Lele szám másmilyen, de a hallgatóság mégis indie-rock zenekarként definiál minket. A Vad Art kiállításon játszott előttünk Dennie Wander, én sokkal inkább őket mondanám indie zenekarnak.
Hogyan fogadta a Sasa Lele-t a zeneipar és a közönség, barátok?
T.: Lett volna bemutatkozó koncertünk márciusban, de beütött a vírus helyzet, így ez elmaradt, és nehézséget okozott, de szerintem még annyira nem fogadott sehogy. Nincs sok kiadott dalunk, ez az EP a bemutatkozó anyagunk. A barátainktól nagyon jó visszajelzéseket kaptunk, de az szerintem még messzebb van, hogy ténylegesen a zeneiparról lehessen beszélni, hogy ők hogy látnak minket. De az, hogy játszhattunk az Ivan and the Parazol előtt, az jelentheti azt, hogy az ő bizalmukat már megkaptuk. Az EP felvételnél Gál Mátéval dolgoztunk együtt, ő volt a producer, és Szabó Szebasztián, mint masteringes vett részt a munkában, tőlük is nagyon sok pozitív visszajelzést kaptunk, és az, hogy együtt dolgozhattunk velük, az is azt jelzi, hogy megkaptuk az ő bizalmukat is. Még az elején vagyunk, szóval egyelőre ezekről tudunk beszélni, mint egyfajta elismerés.
Mikor születtek az EP dalai? Tényleg a 2020-as tavaszi karantén alatt írtátok a lemez nagy részét?
N.: Szerintem inkább a tél folyamán született meg a számok többsége, a karantén alatt pedig egyre inkább haladtunk afelé, hogy fel is kéne venni őket. Sok időt töltöttünk a munkálatokkal.
T.: Megírtuk a számok nagy részét még télen, de aztán az, hogy utána egy új dobossal is nekifutottunk, az is továbbfejlesztette a hangzást, amit aztán meg is akartunk örökíteni.
Sasa Lele Is The Tight Time EP itt hallgatható:
Hogy zajlott az EP felvétel?
N.: Ez volt a nyár legjobb hete számomra, produktívak voltunk, jól éreztük magunkat, végre volt valami tennivaló hosszú kihagyás után, és nagyon elégedettek vagyunk a végeredménnyel, nagyon jó visszajelzéseket kaptunk.
T.: Szerintem ellentétben azzal, hogy milyen egyszerűek és gördülékenyek voltak a felvétel napjai, a keverés eléggé elhúzódott, de az első anyagoknál ez sokszor így van. Ilyenkor még nincs semmilyen nyomás, hogy ki kell rakni valamit időre, a producer, akivel dolgoztunk, ő sem ért rá sokat, és nyilván több hetes körök voltak, amikor meghallgattunk egy mixet és kitaláltuk, hogy min kéne változtatni, tehát ez kicsit elhúzódott. A jövőben ezt majd ki kell találnunk, hogy ne nyúljon ilyen hosszúra ez a folyamat. Közben szerintem az sem jó, ha valami olyat adsz ki a kezeid közül, amire nem vagy büszke, vagy vannak részei, amit újra felvennél, vagy másképp kevernéd.
Van egy határ, amit meg kell húzni, hogy most már ez így rendben van, egy idő után már nem is hallod ki a különbségeket annyira, hanem azt mondod, hogy ezt most már így érdemes kiadni, és már gondolkozol is a következő lépéseken, mert egy zenekarban mindig van mit csinálni.
Van olyan pillanat, amikor azt tudod mondani egy kiadott, befejezett Sasa Lele anyagra, hogy ez így jó, ahogy van, és nem változtatnál rajta a későbbiekben sem?
T.: Még korábban csináltunk pár Sasa Lele demó felvételt Ian O’Sullivannel, és kikevert egy eszméletlen jó gitárhangzást a Tricky Situations című számunk intro riffjére, amit Beni játszik, aztán amikor stúdióban a Mátéval vettük fel a számokat akkor meg nagyon sok időbe telt, hogy megtaláljuk, mi is volt az a hangzás. Ian is mondott pár javaslatot, de ő sem emlékezett, egy csomó dolgot kipróbáltunk, de valahogy nem sikerült ugyanazt eltalálni megint, de egy hasonlóan jó hangzást sikerült kihozni belőle.
Ha kiemelnétek egy dalt a lemezről, akkor melyik lenne az, és miért?
T.: Ezzel az EP-vel egy spektrumot akartunk bemutatni, de valahogy mégis a hangzásunkkal egy koherens anyag lett, szóval szerintem mind a 4 szám különböző okok miatt jó és nehezen is tudnék rámutatni, hogy melyik szám tükrözi leginkább a Sasa Lele hangzást.
N.: A Tricky Situations inkább egy popdal, a Bittersweet-ben talán mélyebb gondolatok vannak, és a Swing Baby pedig egy igazi, rockosabb szám, amire mondjuk az emberek egy koncerten megmozdulnak és táncolnak.
„Mindannyian az évszakok ritmusára hangolva éljük életünket”. Milyen jelentést hordoz ez a gondolat?
T.: Ezt egyébként Szabó Bendegúz gitárosunk fogalmazta meg. Észrevettük, hogy elég sok számunkban van utalás az időjárásra, évszakokra, és emiatt azon gondolkoztunk el, hogy valószínűleg nekem, mint szövegírónak, ezek a jelenségek, változások eléggé befolyásolják a hangulatomat, és ez a lemez meg nagyon egy őszi EP szerintem. Ezt is Ian mondta egyébként, hogy valahogy meg kell fogalmaznunk a Sasa Lele-vel, milyen életérzést akarunk feleleveníteni egy számcsokorral. Nekünk ez a kora reggelt jelenti egy hideg őszi napon, amikor már kel fel a nap, sárgulnak a levelek, ködös minden.
Lehet, hogy ez a kijelentés másra nem igaz, de azt megállapítottuk, hogy minket ezek befolyásolnak, és ezek adnak egyfajta támpontokat, hogy igen, így éreztem magam ekkor meg ekkor. A Swing Baby, a Weatherman és a Tricky Situations ősszel íródtak és a Bittersweet pedig kora tavasszal.
N.: Én úgy tudnám leginkább leírni a dalokat, hogy a Tricky Situations az az este, a Weatherman szintén este, de olyan érzéseket keltve, mint amikor összezavarodott vagy és sok mindent kavarog benned, a Bittersweet az a kora reggel és a Swing Baby pedig a ködös hajnal.
Olyan mintha egy estétől reggelig tartó sétára indulnál, és az utad során látod, hogy hogyan változik a város, a hangulatok.
Milyen hosszú és rövidtávú céljaitok vannak?
N.: Szeretnénk majd klipet forgatni a Tricky Situations című számhoz, egy új EP-t kiadni tavasszal, koncertezni.
T.: A legfontosabb, hogy élvezzük, amit csinálunk, hogy olyan lehetőségeket ragadjunk meg, ahol erre van lehetőség. Nyilván valamilyen szinten kell építkezni, hogy a Sasa Lele fenntartsa az izgalmat meg a lelkesedést, de természetesen szeretnénk sokat koncertezni, előzenekarként bemutatkozni a kedvenc zenekaraink előtt, szeretnénk sok jó zenét írni továbbra is, és személy szerint nekem az most a koncertezésnél is fontosabb, hogy felvegyük, megörökítsük ezeket, hogy ténylegesen olyan anyagokat adhassunk ki a kezünk közül, amikre büszkék vagyunk és tükrözik azt az esztétikai világot, amit szeretünk. Szeretnék fejlődni zeneírásban, mind közösen mind egyedül, a többi dolog pedig vagy jön magától, vagy nem.
Kövessétek a Sasa Lele-t Instagramon és Facebookon, a jelek szerint ismét készülnek valamivel!
Kiemelt kép: Sasa Lele
