Víg oszcilláció, felszabadult rendezés, a reálisból kivezető alanyiság. Mindez megtalálható a Run Over Dogs legújabb nagylemezén, melyben csalódni legfőképp azért nem lehet, mert ez az anyag a folytonosság jóleső fonákjáról gördült elénk, önmagát szelíd fénnyel megvilágítva. Ha benne utazunk, mégis bebizonyítja: ha ragyogni kell, akkor ragyog.
GENEZIS
A rockzenei gesztus egy úgynevezett „keletkező” megszólalás, egy olyan véletlenszerűség, mely által újra és újra megmutatkozik a rockzene keletkezéstörténete és annak egyes fejlődési szakaszai. A Run Over Dogs kapcsán azért érdemes ezt megemlíteni, mivel a hazánkban működő, angolszász hagyományozódásból merítkező zenekarok közül ők azok, akik az említett kultúrkör gesztusait a leghatásosabban koncentrálják zenéjükben (a zenei rendezés ezen természetszerűleg árnyal).
Nem óhajtok általánosító magatartást tanúsítani az ügyben, csak azért emelem ki a folytonosság fontosságát, hogy tisztán és világosan elkülönítsem azt a mintavételtől, egy olyan irányultságtól, mely kizárólag egy piaci szegmensre játszik egy reprodukciós folyamattal. Szinte végtelenül sorolhatnánk az intermuzikális példákat, de ha javasolhatom, ezt ne tegyük, mivel a felgyorsult áramlatokban már korszerűtlennek és avétosnak hathat, ha ilyen konkrétumokat hozunk fel, inkább jellegekre kell gondolnunk, illetve jelzésekre. Egyáltalán nem posztmodern gondolat ez, csak annak a rögzítése, hogy inkább az alkotói attitűdökhöz való kötődés a fontos, a folytonosság ebben érhető tetten.
A Run Over Dogs: Now Let The Monsters Shine lemez itt hallgatható:
A Run Over Dogs esetében az elmúlt harminc év dalzuhataga ránk nehezülhet, ha nem hallgatjuk elég figyelmesen a lemezt. Amennyiben ez lehetséges, az intenciónk forduljon az alanyiság felé, ismerjük fel azt a tényt, hogy a Now Let The Monsters Shine hiába vezet ki minket a magyar zenei valóságból, és hiába szólal meg egy más nyelven, mindvégig hozzánk közeli, alanyi szerzői megszólalás marad, Czeglédi Szabolcs megnyilatkozása. Ebből fakadóan evidensen felviláglik előttünk, hogy Czeglédi igen is a mi nyelvünkön beszél (talán érthetőbben is teszi ezt, mint a szcénán belüli társai), és ha ugyan magához is intézi a szavakat, akkor is mi vagyunk megszólítva.
KIVEZETÉS
A rock and roll-ban hihetetlenül fontos az „itt és most” világa, egyrészről ebből a világból vezet ki minket a Run Over Dogs. Látszólagosan. Az angolszász kultúrkörbe való kivezetés csak a jellege a dolognak és semmiképpen sem a lényege, hiszen a dalok köztünk játszódnak, az alany nem tud olyannyira megbújni, hogy ne vegyük észre. Akkor is így van, ha a G0t W0rse/All G0ne önreflexiójára gondolunk, ami a zenekar önmagára való utalása az „itt és mostban”, vagy ha a Wish you were gone alapvonulatáról, az élettel való túltelítettségről beszélünk.
A lemez kivezetés abban az értelemben is, hogy oszcillál az „itt és most” alatti világ és az „itt és most” között. Pilléreken, széleken egyensúlyoz, de mindig felkapaszkodik, biztonságba helyezi magát, de csak azért, hogy utána újra a veszélyzónában mozoghasson. Mélyről indul, aztán felhúzza magát, feltápászkodik, hogy aztán újra jólesően lezuhanjon. A lemezegész kellemesen pilickázik a reális és a nem reális között, az utóbbi számomra a lemez első négy dala, melyet a reálisba az Oh Boy húz vissza, aztán a Still Childish című dallal újból alámerülünk. A reális, a lemez értelmében leginkább az életigenlés lángján való égést jelenti, az „itt és most” dinamikáját, a nem reális pedig egy olyan drámaibb, elidegenítőbb atmoszférát, melyben olyan elemek mozgolódnak, amik nem az „itt és most” szférájában találhatóak meg.
RENDEZÉS
Nóvé Soma, a lemez zenei rendezője, jó ízléssel érkezett ezekhez az alanyi megszólalásokhoz, és a már említtet hagyományozódást elsimította, mindezt úgy, hogy a lemez hallgatása közben elsődlegesen nem az merül fel, hogy egyből intermuzikális kapcsolódásokat kell keresnünk. Ellenkezőleg, a simításokkal – melyek lehetnek hosszú reverbek, különös zajok, illetve zajgitárok – elérte azt, hogy ezek a kapcsolódások fel se merülnek, vagy legalábbis enyhén érzékelhetőek, az anyag unikális jellegűvé válik, ahogy hallgatjuk.
Külön dicséret illeti a Run Over Dogs dramaturgiai érzékét, ahogyan az anyag, mint egy völgyekkel tűzdelt hegyvonulat, úgy áll előttünk, a mélységek és a magasságok letéteményeseként, illetve az alanyi megszólalás eminenciájának hirdetőjeként.
Kiemelt kép: Run Over Dogs hivatalos facebbok oldala
