2020 tavasza sokunknak nem úgy alakult, ahogy tervezte, különösen a zenészeknek, zenekaroknak húzta keresztbe terveit a jelenleg is fennálló veszélyhelyzet. Így van ezzel Petruska is, akinek a március 28-i koncertje határozatlan időre halasztásra kényszerült. Ennek ellenére nem áll meg, egy régi dalát, a Miért pont én?-t most új köntösbe öltöztette.
A Miért pont én? című dalodat öltöztetted másik köntösbe, ahogy fogalmaztál, egy „már megismert testet öltöztettél fel”. Miért erre a dalra esett a választás?
A kezdetek óta azt éreztem, hogy ebben a dalban több lehetőség van. Az eredeti hangszerelés egy hegedű-gitár duóra íródott amolyan akusztikus diszkó hangulatban, most viszont már zenekarral dolgozom, többen vagyunk és hangosabbak. Másfelől pedig valahogy elbújt ez a dal, a vele egy időben született Trouble in My Mind árnyékában. Utóbbival kinyílt egy ajtó számomra, de ironikus módon a két szerzemény egyszerre nem fért be rajta.
Szoktál visszanyúlni régebbi dalokhoz, hogy „felújítsd”? Ha igen, akkor Nálad ez minek köszönhető?
Gyakran játszom a dalaimban rejlő lehetőségekkel. Mindig is hálás voltam azért, mert sok fellépésem van, de ez azzal is jár, hogy ugyanazt rengetegszer kell eljátszanom. Így mindig kis kihívásokat állítok magam és a muzsikustársaim elé, hogy frissek maradjanak a dalok. Itt egy akkordcsere, ott egy váratlan kiállás, amott egy extra szólókör, és máris olyan lelkesedéssel adjuk elő, mintha ma született volna a dal. Hiszem, hogy egy hangszerelés nincsen kőbe vésve, egy jó dal tud működni más és más kontextusban is. És ez jó, mert teljesen más zenei úton járok most, mint akkor amikor megírtam a Miért pont én?-t.
A következő szezonban már zenekarral lépsz fel. Kik vesznek körül a színpadon ebben a felállásban, és hogy kezdődött a közös munka?
Ugyanazzal a játékos kísérletező kedvvel, mint ahogyan a dalokhoz is hozzáállok. Elkezdtem írni a harmadik lemezem dalait, és úgy éreztem, hogy ugyanazt hallom, mint az előző lemezeken. Szeretem, ha meg tudom lepni éppúgy a hallgatóimat, mint saját magamat, így a szükségesnek érzett újítás végül is a zenekaros felállásban valósult meg. Biztosra mentem, mert régi barátokat hívtam meg a produkcióba, Egri Marci dobossal még a zeneiskolában volt közös zenekarunk, Borbély Tomi gitárossal egy táborban tanítunk majd’ egy évtizede közösen. Szabó Tamás billentyűs viszont a másik Tomi évszázados cimborája és zenésztársa, így nem csupán az én személyem jelenti a kohéziós erőt a produkcióban, ami jó.
Milyen hatással van a jelenlegi helyzet az életedre? Van civil munkád, amit ez alatt az idő alatt is tudsz folytatni?
Vegyes érzésekkel tölt el. A dedikált csendet és elvonulást alapvetően szeretem, és azt gondolom, inkább jó hatással lesz rám, hogy ilyen hosszú idő kimarad a koncertezésből. Jobban tudok kapcsolódni magamhoz, ezáltal a tervezés-ötletelés is kisimultabb, mélyebbről fakadó. Csak a zene a munkám, de szerencsére elég tudatosan bántam a bevételeimmel. Enni így tudok, de azért vannak hosszú távú félelmeim, milyen hatással lesz a vírus okozta gazdasági válság az én szektoromra nézve.
Mivel elég bizonytalan a mostani helyzet, elég nehéz tervezni. Ennek ellenére, milyen terveid vannak? Hosszú és rövid távra egyaránt.
Terv, ötlet mindig van. Még a vírus érkezése előtt leforgattunk egy klipet a Reláció album egyik dalához, ezt fogjuk hamarosan bemutatni. A Miért pont én? új változata most egészen friss lendületet adott a kreativitásomnak, szeretnék még ilyen hangulatú dalokat írni. A legidegesítőbb persze az, hogy a naptár tele van, de fogalmam sincs, melyik lesz az a koncert, ami már tényleg meg lesz tartva, és végre találkozhatunk egymással. Addig marad a Facebook-élőzés. Nemrég csináltam ilyet először, nagyon zavarban voltam, de nagyon jól sikerült, eszméletlen sok szeretetet kaptam online. Úgyhogy azt tuti folytatjuk még.
Mit tanácsolnál a többi zenésznek, zenekarnak ezekben a nehéz napokban?
Próbáljunk meg a dobozon kívül gondolkodni, mert az segít át a válságos időszakon. Próbáljunk meg befele fordulni ebben az időszakban és nézzük meg, milyen előnyt lehet kovácsolni ebből, ha lehet. És reménykedjünk abban, hogy az újbóli találkozások friss, optimista energiával töltik fel a világot!
