Gyerekek! Tudunk nem bulizni? Képesek vagyunk meglátni a művészeti attitűdöt a tücmörgésre szánt szólamokban? Tud még alanyiságot felmutatni a hazai elektronikus zenei színtér? Egy biztos: a Paperdeer Pastel Days című lemeze valahol a kiszolgáló és a felmutató attitűd határán próbál létet biztosítani magának, a múltból a jövőbe beszél, és megpróbálja megteremteni magának a lehetőséget egy újfajta irányvonal kialakítására.
JELEN
A szerzők elmondása alapján a lemez a múltból a jövőbe tart, tehát dramaturgiailag egyfajta kronologikus elgondolás alapján halad. Kutattam, felforgattam, vájkáltam benne, de ha eképpen próbáltam értelmezni a dalfolyamot, valahogy nem találtam a „jelenbe beszélést”, ha pedig folyamatos jelennek vettem az anyagot, úgy a múltat és a jövőt nem találtam.
Mivel az elektronikus sound-ban szinte alig, vagy egyáltalán nem lelhető fel az alanyi megszólalás (hiszen túlságosan plasztikus, „gépies”), így kizárólag a monotonitás mögött felsejlő dallamelgondolásokból lehet bármiféle esztétikai megállapítást tenni. A benyomásom alapvetően az, hogy a Paperdeer general hangulatot kíván bemutatni, mely meglátásom szerint objektíve nem korrelál a szerzők által elmondottakkal (dürümözés a Blahán, snowboard-os élmények), pont azért, mert a dalok túlnyomó többsége valami egyetemesre törekszik, zeneileg valami univerzálisat szeretne kifejezni, nincsenek benne szuggesztív vállalások, melyek egyszer csak az egyediség felé billentenék a dalt.
Egyszerűen arra eszmélünk, hogy nem leljük az egyedi pillanatot, ami a dal princípiuma volt, bár van segítségünk, mivel a szerző elárulja, hogy mi inspirálta őt, viszont a hangok rajzán ez már csak homályosan látszik. A dallamelgondolásokból jól kivehető, hogy a szerzők egy szűk kulturális platformról elindulva próbálják kibontani egyedi pillanataikat dal formájában, értelmezési tartományaik rövid szakaszoknak mondhatók, viszont esztétikailag felkészültek, a szerzeményeket jól öltöztetik. A Paperdeer – dramaturgiai koncepciójának ellenére – valami jelenidejűt rögzít, éppen azt beszéli el, hogy mit gondol önmagáról, bemutatja jólfésült formanyelvét, a különböző énekesekkel való kollaborációi által pedig elkalauzol minket azokra a határterületekre, melyeken még úgy érzi, hogy érdemes mozognia.
ALANY
Fontos kérdés, hogy az alanyi szerzőiség meg tud-e nyilatkozni a Pastel Days dalaiban, illetve hogy mennyire mozog az anyag a kiszolgáló és felmutató attitűd határán. A szövegeket Szabó Márton István írta, aki szoros kapcsolatban áll a Paperdeer tagjaival, így mondhatni, hogy jól tudott mozogni alkalmazotti szerepben, és tisztán tudta közvetíteni azt, amit az alkotói akarat elé tárt.
A hangzás plasztikusságában nehezen érhető tetten az alanyiság, viszonyt pont a szövegek képesek hidat képezni az ilyesfajta megszólalások felé. Ha igazán pontos akarok lenni, akkor úgy kell fogalmaznom, hogy az alanyiság tulajdonképpen alkalmazotti szerepek mögé lett bújtatva. A bújtatásból következik az attitűdök interferenciája, mely a Paperdeer esetében egy központi kérdés, mivel a hallgató nehezen tudja eldönteni, hogy voltaképpen „szórakoztató” zenét hall-e, mely leginkább a kiszolgálást propagálja, vagy egy olyan zenei atmoszférát, melyet a formáció csak felmutat, egyfajta alternatívaként. Vékony mezsgyén mozog a zenekar, a két felvonultatott irányt bátortalanul vegyíti, kiszolgálásnak túl művészkedő, művészkedésnek túl kiszolgáló.
POTENCIALITÁS
A Pastel Days egy kellemes valóság, mely a zenekar önmaga által elképzelt identitásának előszobájaként szolgálhat. A fent említett két irány progresszív vegyítésével kialakulhatnak azok a pontok, melyek alapján világossá válhat előttünk, hogy mi is az a Paperdeer, és fény derülhet arra, hogy ezek a zenei elgondolások nem csak gyenge háttérzenék az élet lassú vérkeringésében. A formáció már ezzel a lemezzel is jelzi, hogy az elektronikus irányvonalat nem a trendkövetés egyszerű mechanizmusára építve követik, a vendégénekeseket nem valamilyen nézettség-orientált hozzáállás alapján választják, egyértelműen hisznek a lemezformátumban és a lemez dramaturgiai felépítettségének fontosságában, és egyszerre kívánnak szórakoztatni és alanyi módon közölni.
Kiemelt kép: Paperdeer Bandcamp
