Láncok, pogó, headbang és zúzós zene várta a rock szerelmeseit az Alterába Fesztivál utolsó előtti napján.
Azok a nyugalmas délelőttök
A reggeli ébredés után csatlakoztam a szokásos társasághoz, a Your Welcome bandájához (ma kisszínpad 14:00). A basszusgitáros feldobta az ötletet, hogy menjünk be a városba ebédelni, mert 10%-os kedvezmény jár a fesztiválozóknak. Körmendet délelőttönként ellepik a kempingezők, így mi is ittunk egy kávét, mindenki jóllakott. A dobos jótékony kedvében volt, ezért lufival ajándékozott meg egy síró kisfiút. Talán a koncerten is le lehet majd csapni egy-két szuvenírre tőlük. (Akár lufira is! :D). Természetesen a fellépésre is készülni kellett, így nem hagyhattuk ki a fodrászszalon meglátogatását sem. Én közben találtam egy másfél méteres platán ágat, és elkezdtem szerepjátékozni a főtér közepén, mert természetesen ilyenkor szinte mindenkire ráront a szabadság bolondos atmoszférája. Ilyen hangulattal tértünk vissza a fesztivál területére, ahol kezdődött a zúzós Rocknap!
Rockvilág
Elsőnek az Action lépett színpadra felépítve az alaphangulatot. Fokozatosan gyarapodott a közönség, láncok csörgését lehetett hallani mindenhonnan, és a hosszú hajak lobogtak a szélben. Nagyon összetartó közösséget láttam magam előtt, senki sem volt szégyenlős, bárkit fotózhattam. Másodikként a Rockmaratonról éppen szabadult Apey and the Pea rázta fel az embereket. Moby Dicken már szabályos tömeg alakult ki, megállás nélkül pörgött a pogo, és a headbang. Ossianon meglepődve tapasztaltam, hogy el kellett torlaszolni a kordonnál lévő bejáratot, hogy véletlenül se surranhasson be senki a színpadhoz. A biztonsági őrökről szóló sztereotípiákat gyorsan eloszlatták: fantasztikusan kedves, és humoros embereket ismerhettem meg a személyükben. Segítőkészek voltak, és megértőek. Kedves óriásként jellemezném többségüket. Az Ossian után az Aurora következett, önfeledten ugrálta végig koncertjüket a közönség. Az embertömeg hullámzott, mindenki teli torokból énekelt. Az nagyszínpados estét pedig a Hollywood Rose zárta. Levezetőnek Golyó szolgáltatott zenét hajnali négyig.
Napkeltéig robogott a kemping
A sátrak között még hajnalban is zajlott a buli: összeismerkedtünk három osztrák úriemberrel, akik fantasztikusan közvetlenek voltak. Bemutatták nekünk a magyar szókincsüket is: a számok egytől tízig; szeretlek; egészségedre; köszönöm; szívesen; fröccs; pálinka. Ezek jellemezték a kemping atmoszféráját. Hajnali kettő környékén pedig betoppant kisbusszal a Fatal Error, akik minden évben a kempingben szállnak meg és dobják fel a hangulatot. Velük a tavalyi Alterábán ismerkedtem össze, és több koncertjükre is elkísértem őket. A családias légkör csak fokozódott, mindenki beszélgetett a régi és új ismerősökkel. Visszamentünk a fesztivál területére fél négy körül, de négykor már jöhettünk is vissza a sátrainkhoz. Olyan sokáig beszélgettünk és nevettünk, hogy arra lettem figyelmes, hogy keleten már kel fel a nap. Ekkor döntöttem úgy, hogy visszavonulót fújok. Reggel hétkor mikor felkeltem, a bandatagok változatlanul sör mellett ülve társalogtak, bár kicsit már megviseltnek tűntek.
