Idén 61 éves Henry Mancini klasszikusa, a Moon River, az 1961-es Álom luxuskivitelben (Breakfast at Tiffany’s) című film főcímdala.
szerző: Pinthér Anna
A filmben Audrey Hepburn vokálja alatt Henry Mancini és zenekara instrumentális változatát halljuk az eredeti, szóló gitárra komponált verzió helyett. Ugyanez a változat szerepel az első kislemezen Jerry Butler elhíresült feldolgozásában, amely 1961. végére szintén a listák 11. helyéig jutott az Egyesült Államokban. Bár Hepburn verziója számít az eredetinek, ez csak a színésznő halála után, 1993-ban jelent meg először a Music From The Films of Audrey Hepburn című albumon.
Majdnem kivágták
Mancini Johnny Mercer szövegíróval közösen dolgozott a dalon. Az cím eredetileg Blue River lett volna, később azonban kiderült, hogy ez más szerzők által már le volt védve. További nehézségnek bizonyult, hogy a dal első verzióját Hepburn hangi adottságai révén nem tudta megfelelően előadni, emiatt sokáig kerestek a hangi karakteréhez illő, képzett énekest a dal szinkronizálásához. Végül Mancini úgy döntött, inkább kiaknázza a színésznő erősségeit, és hozzá igazította a zenei anyagot, amelynek végleges változata, a visszaemlékezések szerint mindössze fél óra alatt született.
Manciniről ismert, hogy a dallamorientált megközelítést preferálta, illetve hogy témáit szerette kifejezetten karakterre szabni, ennek mintájára a Moon River is egyfajta vezérmotívumként működik. A harmonikaszólam jelképezheti Holly vidéki származását, míg a lassú vonós réteg és a vegyeskar ezt ellenpontozva életre hívja a nagyvárosi történetszálat. Stílusa a könnyedebb műfajokból építkezik, mint a jazz vagy a mambo, amiből a forgatások elején származott is némi hátránya, a 60-as évek filmipara ugyanis mintegy megkövetelte a „broadway” jellegű, grandiózus opusokat. Ötlettervei prezentálása után el is kezdtek más zeneszerzőt keresni, ugyanis nem tartották elég képzettnek a feladathoz – amit sikeresen megcáfolt az időközben elkészült dallal, így megtarthatta pozícióját. Az előzetes vetítés után azonban a stúdió túl hosszúnak ítélte a forgatókönyvet, a Paramount elnöke, Marty Rackin pedig ragaszkodott az azóta ikonikussá vált jelenet kivágásához. Mancini özvegye, Ginny később egy BBC-interjúban így emlékezett vissza:
„Láttam, ahogy Henry elsápad. Mindannyian megdöbbentünk, teljesen el voltunk ájulva. Egy-két percig csendben voltunk, majd sorra hozakodtunk elő az érvekkel, hogy miért kell a dalnak benne maradnia a filmben, és miért kellene más részekből vágni.”
Miről szól a dal?
Bár a mindössze tízsoros dal első szám egyes személyben íródik, párbeszéd síkjára emelkedik a folyó megszemélyesítésével, akinek hallgatása, folyamatos áramlása adja a második karaktert.
A folyót megszólító személy az álmairól elmélkedik. A „Wider, than a mile” utalhat arra, hogy milyen hosszú és nehéz a célokig vezető út. Azonban ha a megszemélyesítés elvét követjük, sokkal inkább tűnik logikusnak a folyó a barátok, társak metaforájaként, akik végigkísérnek minket a mindennapi nehézségeken. A két fő érzés, amelyet a dal közvetít, a remény és az optimizmus.
A szöveg az aposztrófokon, metaforákon és megszemélyesítésen kívül a toposzokat sem veti meg, ilyen például a „rainbow’s end”, amely szintén metonímiája lehet a céloknak, vágyaknak, szerencsének. A „my huckleberry friend” sort gyakran kapcsolják Mark Twain Tom Sawyer című könyvének Huckleberry Finn karakteréhez, Johnny Mercer azonban önéletrajzában felfedi, hogy a megnevezés saját gyermekkori barátjára utal, akivel együtt szedték az áfonyát a georgiai otthona közelében fekvő folyó mellett.
A harmonikus jövőkép mellett az szélsőségek is helyet kapnak a dalban, még ha csak utalás szintjén is. Ilyen ellentétpárok az „I’m crossing you in style someday” és a „Wherever you’re going I’m going your way” , vagy a „Oh, dream maker, you heartbreaker”.
Bár összességében tekintve a filmet, dalszöveget és zenét, ez a tízsornyi történet a barátság fontosságának, és a reményteli jövőnek szentel 4 perc 20 másodpercet, sikere mégis a titokzatosságában rejlik. Bár nem egyszer érte vád „érthetetlensége miatt”, és valós, hogy sok „balladai homály” tátong az egyes sorok között, egyszerű, többletjelentéssel bíró képeivel lehetővé teszi, hogy bármiről szólhasson: barátságról, búcsúról, várakozásról, vagy egy késő augusztusi emlékről a Duna-holtágnál.
Utóélet: töretlen siker
A szerzeménnyel elnyerték a legjobb eredeti dalnak járó Oscar-díjat, illetve az év felvételéért járó Grammy-díjat, továbbá az Amerikai Filmintézet az elmúlt évszázad negyedik legjobb betétdalának is megválasztotta.
A legismertebb feldolgozás Andy Williams, amerikai énekes interpretációja. Ez volt többek közt az 1962-1967. között futó televíziós varietéműsorának is főcímzenéje. Williams tulajdonában volt továbbá a dalról elnevezett, Missouri állambeli, azóta is működő Moon River Theater.
Jazz verzója azóta sztenderddé vált, így azóta is elemi része a legtöbb repertoárnak. Andy Williamsen kívül olyan előadók dolgozták fel, mint Frank Sinatra, Barbra Streisand, Louis Armstrong, Judy Garland, Amy Winehouse, vagy a R. E. M. A magyar változata Holdfolyó címmel jelent meg Cserháti Zsuzsa Kicsi, gyere velem rózsát szedni c. albumán.
Az elmúlt évek kiemelkedő Moon River feldolgozása Jacob Collierhez köthető, amivel a fiatal multitalentum 2020-ban el is nyerte a legjobb hangszeres vagy acapella hangszerelésért járó Grammy-díjat.
