Inkább szépen, nyugodtan, mint kitörő fergetegességgel zárult le harmadik napján a nyári Kerekdomb Fesztivál. És ez így volt jó. Folytatás ősszel, szeptember 8-10-ig!
A Kerekdomb Fesztivál utolsó napjára nem jutott egy nagykoncert, pedig erre az idő egy egész hétvégényi sárban tocsogás és esernyő alatt lángosozás után végre tökéletes volt hozzá. A napsütés és a meleg inkább egy laza, eseményekkel azért szépen megtűzdelt vasárnap délutánt hozott, ami tökéletes lezárása volt a még gyerekcipőben járó, de magát már egyre inkább megtalálni látszó fesztiválnak.
Erre a napra már kiderült, hogy a Kerekdombnak bőven van potenciálja kis méretét előnyére fordítani, így lesz kihalt helyett emberközeli, unalmas helyett családias. Beállok a sorba palacsintáért Nyáry Krisztián mögé, később a boromat Scherer Péter mögött nyújtózkodva kérem ki. Ezután elindulok befejezni az előző nap félbehagyott pincetúrámat, és sok gazda az elhagyott borútlevelemmel mit sem törődve megkínál a nedűjéből, miközben beavat a hely és a föld alatt húzódó pincelabirintusok történetébe.
Tömeg ma már csak színházra verődik össze. Nyáry „Így szerettek ők” színpadi változatára megtelik a Közösségi Ház, a Mucsi-Scherer-féle Nézőművészeti Főiskolára még egyszer utoljára az Oroszlános Borhotel hűvös pincéje. A látogatók az előadások között hozzám hasonlóan a pincék között lődörögnek, helyismereti sétára indulnak, kevésbé prózaibb része pedig simán csak kocsmázik. A nap szinte egyik pillanatról a másikra észrevétlenül megy le.
Kora este Belau koncertjén még ott álldogál a közönség maradéka, mielőtt elszállingózna a vasútállomás, a szállás, vagy a kocsi felé. Véget ért a fesztivál. És habár a Kerekdomb nem volt egy intenzív, mindenki ízlésének megfelelő esemény idén, a nyugodtabb, lassabban lefolyó, de tartalmasabb programok után vágyóknak érdemes lesz odafigyelni erre a kis tiszántúli községre ősszel és jövő nyáron is – mert valami igazán különleges kuriózumot találhatnak majd Tállyán.
Hangulatképek: Horváth Franciska
