Nemrég jelent meg Frenk Abszolút szabadon című új lemeze, melyet szombaton mutat be a Magyar Zene Házában. A szerzőt Winter Mirjam kérdezte.
A lemezbemutató koncerted a Magyar Zene Házában lesz, december 10-én. Hogyan fog működni szerinted koncert-koncepcióként az új, Abszolút szabadon című albumod?
Biztos vagyok benne, hogy nagyon jól, már volt egy bejátszó koncert, ahol a legtöbb új dalt előadtuk, és remekül működtek. Tökéletesen beleileszkedtek az eddigi műsorba.
Korábban elárultad, hogy sok Wagnert hallgattál a lemez megírásakor. Dalszerzőként törekedtél arra, hogy a zenei eszközeiddel egyfajta vezérmotívumot, viszonyrendszert teremts a nyolc dal között?
Ha megfigyeled, minden lemezemen van egy zenei és egy szöveges vezérmotívum. Számomra egy nagylemez megírása olyan, mintha egy szimfóniát vagy operát írnék. Csak itt nem négy vagy öt tétel van, hanem nyolc. Ha meg az operához akarom hasonlítani, akkor meg az első 4 dal az első felvonás, a második négy dal meg a második felvonás. A szövegek is így kapcsolódnak egymáshoz. Wagner mellett még Csajkovszkij, Ravel és Sztravinszkij volt, akiket leginkább hallgattam, meg persze a Rolling Stones.
Magadra kiforrott, önálló stílusnyelvvel rendelkező zenészként gondolsz, aki már nem kíván fiatalkori példaképeire, David Bowie-ra, Frank Zappára, vagy Tom Waits-re hasonlítani. Van-e mostanában mégis olyan előadóművész, akit – tudatosan vagy rejtett ihletként – integrálsz a zenédbe?
Nem igazán. Lehet, hogy lenne ilyen, csak nem ismerem.
Alapvetően szörnyű tendenciákat látsz a világban, amelyeket a szövegeidbe is beleírsz, nagy műveltséget, éleslátást és élettapasztalatot tükröző gondolataiddal pedig nem nehéz azonosulni. Létezik számodra olyan aranykor, amit minden ízében tökéletesnek érzel, és vágyódsz utána?
Az ember szeret nosztalgiázni és tökéletesnek látni bizonyos korokat, de az igazság az, hogy ilyenek nem voltak.Talán a II. világháború utáni nyugati világnak volt egy olyan 50 éve, ami egyedülálló a történelmünkben. Nem is tartott sokáig. Épp ennek az egésznek az összeomlását láthatjuk élőben. Az oka pedig a határtalan emberi kapzsiság. Művészeti szempontból persze vannak korok, ahova visszautaznék, 1920-as évek Párizs vagy Berlin, 60-as, 70-es évek New York. De ahogy egy dalomban megírtam: „Én rossz helyen születtem, de nem vagyok vesztes, rossz időben születtem, de mindörökre nyertes leszek, ebben hiszek.”
Egy interjúdban azt mondtad, a fiatal zenészeknek a siker érdekében meg kell felelniük annak, ami eladható. Mit tanácsolnál azoknak a kezdő zenészeknek, akik ettől a rendszertől függetlenül szeretnének abszolút szabadon létezni?
Hát ha nagyon őszinte akarok lenni,akkor azt tanácsolom, hogy nézzenek valami más meló után.De ha hajlandóak a sokkal nehezebb utat választani (ami nem túl divatos mostanában), akkor szarjanak mindenkinek a véleményére, és csak azt csinálják, ami csakis szerintük jó, nem kell mohón a pénz után rohangálni, attól nem lesznek boldogabbak, meg a kreativitást is megöli. Persze, ha jön a lóvé, az se baj, csak nem mindegy, hogy mi motivál.
Bár a lemezbemutató még hátra van, mégis megkérdezném: mi lesz a következő lépésed, és mit tervezel a jövő évre?
Januárban elkezdek csinálni egy elektronikus lemezt, év vége felé pedig egy akusztikus lemezt, utána pedig egy instrumentális anyagot, és még tervezek egy duett lemezt is, de fogalmam sincs, hogy azt megvalósítom-e. Eléggé elcsépelt.
Kiemelt kép: Frenk
