Poócza ‘Nonsense’ András jelenleg az Eticatt zenekar frontembere, azonban a szóló darabok sosem álltak tőle távol. A karantén a szombathelyi dalszerző-énekest is megihlette: néha című dala a korlátozások enyhítésével, az emberekkel együtt merészkedik ki most a napvilágra.
Az otthon és a magány kifejezések biztos, hogy számtalan új köntöst kaptak az elmúlt időszaknak köszönhetően. A szoba vagy a lakás falai sokkal konkrétabbak, elveszítették a képletességüket. A négy fal között, az tényleg a négy fal között – nincs költői túlzás e képben. A hétköznapok szürkesége most szintén új ruhát öltött: más mókuskerék, de mégis ugyanaz minden.
„Maga a dal – ezt már Andris meséli – körbejárja a magányt, a szorongást, a depressziót, de megszólaltatja azt a kis hangot a fejben, ami arra ösztönzi az embert, hogy ne adja fel. Maga a téma elég erős. De ez az elmúlt és talán még a jelen időszak is ezeknek az érzéseknek kedvezett sajnos, de én úgy gondolom, hogy pont emiatt belül most kicsit megerősödtünk. Esélyünk volt/van tanulni magunkról, az érzéseink mélységéről, talán végre megértjük, hogy nincs mitől félni, nincs mit szégyellni bennük, csak hallgatni kell arra a hangra a fejben, és el kell fogadnunk a megváltoztathatatlant. Fel kell állni és élni az időnkkel, amit kaptunk.”
A dal és a klip teljes mértékben a karantén minimalizmusában született: telefonnal, stabilizátorral, házi felvételekkel. Így képet, szöveget és dallamot egyaránt átsző az az egyszerűség, ami itt maradt a mozdulatlanságban. De miért is kellene ennél több: vannak érzések és kifejezni tudás. Ez a dal sem a tökéletességre törekszik. A hétköznapok, a mindennapi ember esetlenségével jár-kel a lakásban – a reggeli gyűröttség filterezetlen valóságától a fürdőkád aljára leülepedő sószemcsékig.
„Néha mélypontra kell kerülni. Néha kell egy kis lenullázás. Néha kell, hogy belül sötét legyen. Néha visszamegyünk a startra, hiszen onnan tudunk ismét nekifutni.”
Zene és szöveg: Poócza András
Master: Jánny Dominik
Videoklip: Iszak Dávid
