Hányszor verje vissza? – Lúdas Matyi Szegeden

f21.hu 2020. máj. 8. 0 0

Belegondoltunk-e már valaha abba, hogy a gyerekeknek mesélt történeteknek milyen erős hatása van? Hogy milyen személyiségjegyekre erősítenek rá fejlődő jellemükben? Milyen felnőtt lesz abból a kisfiúból, akinek Lúdas Matyi a kedvenc mesehőse? A Fábián Péter és Benkó Bence rendezésében bemutatott Matyi elszabadul, avagy sok lúd disznót győz című kétfelvonásos előadás során megfogalmazódhatnak hasonló kérdések.

Mohai Aletta írása

A szegedi darab Fazekas Mihály szövegével szabadon rendelkezett a gyerek és felnőtt nézők örömére egyaránt. Eltörölték az elbeszélő költemény létrejötte (1804) és az előadás bemutatója (2020. február 14.) közötti nagy időbeli és nyelvi távolságot azzal, hogy nagyjából megtartották a sztorit, amihez modernebb szöveget írtak, a jelen társadalmunk számára érthető és többnyire működő poénokkal.

Az előadás a zenekari árokból előbukkanó ludak, Tepertő (Menczel Andrea) és Pecsönye (Borsos Beáta) narrációjával kezdődik. A két szárnyas eltérő véleménye Matyit illetően rögtön két különböző szemléletmódot kínál: míg Tepertő pásztora iránt táplált gyöngéd érzelmei elfogult szemüvegen keresztül láttatnak, addig Pecsönye, a tapasztalt lúd távolságtartóan viselkedik, és negatívan vélekedik mindenről.

Az éppen épülő Döbrögön járunk: szegényes ruházatú emberek magas, többszintes emelvényeken dolgoznak, amik a tér bal és jobb oldalán átlósan, befelé szűkülve helyezkednek el. A színpadkép kissé egyhangúan barna a mai gyermekközönség számára – az újabb mesefilmekre jellemző harsány színekkel nem versenyezhet, viszont a középkori világ egyszerűségét hűen elénk tárja.

Döbrögi (Gömöri Krisztián) jöttét mélyen visszhangzó dobbanások jelzik, patája, disznólábai és sörhasa egy sertés és egy kövér ember groteszk egyvelegét adják. A fekete, magyaros mentéjét összefogó, malacfejet ábrázoló övcsat zsarnoki alávalóságát erősíti.

A lusta lúdpásztor, Matyi (Krupp Bence) közveszélyes munkakerülőként vikingstílussal kevert punk-rocker jelmezben van, ahogy Furkó (Rétfalvi Tamás), a botja is. Matyi később többféle álruhában jelenik meg, itáliai szobrászként például hosszú szőke hajjal és kalapban, feminin mozdulatokkal gesztikulál, pózokat váltogat, botbarátja vésővé változva kíséri. Döbrögi disznószobrának kifaragása után megtörténik az első verés, amit Furkó magyarosan cifrázó néptánca jelenít meg.

A következő verést a második felvonásban láthatjuk. Döbrögi halványlila selyemhálóingben szenved sérüléseitől egy ágyon. Ibolya (Szilágyi Annamária), az ispán simulékony, vörös macska, cicafülei és piros, mancsnyomos, uszályos szoknyája komikus dámaalakot formál. A hölgyispánt Döbrögi szeszélyes kívánságaival rettegésben tartja, aki ezért általában a kérdésekre kérdéssekkel felel. Matyi ezúttal német orvosként lép a színre frakkban, szemüvegben és cilinderben, míg Furkó hőmérőként funkcionál.

Távozásuk után a „sok lúd disznót győz” jelmondat buzdítására kitör a forradalom, a szegény emberek – akik egyre csak Döbrögöt építették – lúdmaszkban ledöntik a disznószobrot, és elégtételt követelnek az iskolák meg az ispotályok bezárása és emberi jogaik korlátozása miatt.

Az eddigi zsarnoki elnyomás alatt lévő bírói hatalom hangja megerősödik, Stampedli (Szívós László) kalapácsnak használva Furkót igazságot tesz, és a mesékre jellemzően, mégis formabontó módon mindenki elnyeri méltó büntetését.

Az előadás tele van irodalmi, zenei, mesei, történelmi utalásokkal, például a szerelmes Tepertő Ariel, a kis hableány vágyakozó dallamán fejezi ki érzelmeit, és Tinódi Lantos Sebestyén Summáját írom verses krónikája is megszólal lúdváltozatban. Az álruhás Matyi összekapcsolása igazságos Mátyás királlyal a darab jól kitalált elemei közé tartozik, éppúgy, mint Stampedli Magyar Közöny című törvénykönyve.

A gyerekelőadásokra jellemző szájbarágós beszédstílus ebben a produkcióban is jelen volt, érdemes lenne átgondolni, vajon a gyerekek értenék-e a kevésbé elnyújtottan és túlartikuláltan kimondott szavakat is. Emellett megfontolandónak tartom azt is, hogy ha tálcán kínáljuk a fiataloknak egy történet megoldását, ahelyett, hogy hagynánk, ők bírálják fölül a főhősök cselekedeteit, talán elvesszük tőlük egy fontos képesség kialakulásának a lehetőségét. Azt, hogy maguktól ismerjék fel a problémákat és az igazságtalanságot, hogy végül ők mondják meg, Lúdas Matyi hányszor verje vissza.

Fotók: www.szinhaz.szeged.hu

Tags: Benkó Bence, Borsos Beáta, Fábián Péter, Fazekas Mihály, Gömöri Krisztián, kritika, Krupp Bence, Lúdas Matyi, Matyi elszabadul avagy sok lúd disznót győz, Menczel Andrea, Rétfalvi Tamás, Szeged, Szegedi Nemzeti Színház, Szilágyi Annamária, Színház, Szívós László Categories: SZÍNHÁZ
Related Posts