A Hónap Hangjai cikksorozatban az aktuális hónap elsősorban magyar nyelvű zenei terméséből készülünk nektek gondos válogatással. Az 5+1-es felállásban öt magyar és egy angolul megszólaló hazai könnyűzenei alkotást ajánlunk figyelmetekbe.
Lépjünk a holdra – Nem haragszom rád
Bazdmeg, hogy minden a te hibád
Én mostmár nem haragszom rád
A Lépjünk a holdra új nagylemeze, az Elfelejtettünk szeretni tele van dinamikus, változatos, majdnem prog rockos dalokkal, kitárulkozó, lírai képességekre utaló szövegekkel. Van, hogy megkörnyékezi a dalokat egyfajta érzelmes nehézkesség, de van köztük olyan is, ami megtalálja a kiskaput: lazasággal és spontán egyszerűséggel, magától értetődő megoldásokkal veszi le a hallgatót a lábáról. Ilyen dal a Nem haragszom rád.
The Pontiac – Csak egy napra
Ha csak egy csak egy napra
Minden rendben lehetne
Vajon kívánnám-e egyszer
hogy legyen vége.
Az abszolút megbízható zenekar mindtapéldája lehet a Pontiac: új lemezükön nagyrészt tökéletesen hozzák a blues-shoutern rockozás, a követhető magyar szövegek és fülbemászó dallamok egyvelegét – ezzel egyébként nagyobb meglepetéseket nem okozva. Az ilyesmire kellene, hogy legyen igény és szerencsére úgy tűnik, hogy van is. A lemez felvezető nótája talán a legesszenciálisabb: Egy napra.
Idegen – Hullámokról
Meggyűlt a gondja a sötéttel
A villanykörtét csavarta egész éjjel
Az Idegen is nagylemezt jelentett meg októberben, mindenféle alkotói kísérlettel, absztrakcióval, kellően komplex és összetett tartalommal megtöltve. A lemez egy mélyre húzó transzcendentális utazáson vezet végig. Harmonikus és kerek összhangzatokra, könnyen befogadható zenei képletekre ne gondoljunk, ez a lemez nem a nagy összeállásról, inkább a lebontásról, atomizálódásról szól.
Az önfeltáró album mélyebb feltárása itt olvasható:
Meg Egy Cukorka – Ilyenkor mi a szart kell csinálni?
Nekem a kifosztott szívem a múzsám és az elérhetetlen álmok
Otthont keresgélek de csak távolságokat látok
Nyers art rock, bájos nárcisztikusság, hagyományos dalszerzői dramaturgia – lényegét tekintve ez a dal nem más, mint az énekes mámoros vágyakozása a minden felé. A fülledt erotikus budapesti underground érzésvilágot egész jól hozza az új lemez, még ha talán kissé vissza is fogták a fiúkat a felvétel során.
Sorbonne Sexual – Csodára
Ezerkilencszázkilencvenharmadikban
A jó édesanyám nyomhatott volna finomabban
Nem lehet nem megemlíteni egy ilyen dögös nótát: karcossága, lendületessége elragadó, a férfiak általános melankóliája pedig olyan szépen megvan írva, hogy simán elérzékenyülünk…
The Colibris – Lovers in California
The sun is slowly sinking
While the song’s still playing
Újhullámos californiai gitárzene, merengős Chris Isaak-os pop-rock, Budapesti székhellyel. Az ilyen jellegű óvatos elegancia ellen a legtöbb hallgatónak nem lehet kifogása. Biztonságos debüt dal, a későbbiekben talán lesznek merészebb pillanataik is.
Kiemelt kép: IDEGEN
