Augusztus 14-én ért véget a hatodik alkalommal megvalósuló Alternatív Összművészeti Diáktábor, amely mostanra akkorára nőtte ki magát, hogy idén új helyszínre, Csomakőrösre költözött át.
Sajnos nem tudok teleportálni, úgyhogy hajnali négykor indulunk Fancsali Kingával és vár ránk egy röpke tizenkét órás utacska, de az oda vezető táj valamelyest kárpótol ez miatt, ugyanis a Fogarasi-havasok lábánál autókázunk el. Kinga próbál ébren tartani, úgyhogy az előző évi táborról mesél, így aztán bennem is előjön néhány kép pár évvel ezelőttről.
Megérkezünk és örömmel konstatálom, hogy ez a hely legalább annyira gyönyörű, mint amilyen az előző táborok helyszíne, Csíkszenttamás volt. Egy órára lefekszünk még aludni, mielőtt mindenki megérkezne. Mire felébredünk, a többiek már türelmetlenül várják a tábornyitást. Tóth Mesi és Mihály János rövid eligazítást tart a képzőknek aztán elkezdődik a móka. Első este, bár nagyon szeretnék barátkozni, de a hosszú út és az egy óra alvás miatt a testem tiltakozik, úgyhogy hagyom inkább a fiatalokat kibontakozni.
Másnap reggel már kezdődnek a műhelyfoglalkozások. Idén tizenkét műhely indult. Líra, próza, GIF, textil, fotó, film, kortárs táncművészet, színművészet, zene, képzőművészet, animáció és báb foglalkozáson vehetnek részt a diákok. A legjobb dolog, hogy ha valaki több műhelymunka iránt is érdeklődik, akkor sem marad le semmiről, hiszen minden délután különböző fakultációk lesznek, ahol betekintést nyerhetnek a többi munkafolyamatba is.
Szeretem ezt a tábort, mert bár kötöttek a programok és mindenki próbálja tartani a lépést, mégis rugalmas a napirend. Idén például nincs a megszokott temetős játék minden táborozónak, hiszen több, mint százötven emberrel ezt nehéz lenne kivitelezni, de mi, képzők addig kérleljük a szervezőket, míg csinálnak nekünk egy privát játékot. Az esti bulin pedig Csiki Roland Ádám, a kortárs táncműhely vezetője magától szerveződő twerk fakultációt tart. Még hajnali öt körül páran úgy döntünk, jó ötlet megmártózni a dézsa kihülő vizében.
Az ébredés nem könnyű, de szükséges. Egyre gyűlnek a darazsak, amikkel egész héten viaskodunk és területeket foglalunk el, ők meg azokat foglalják vissza, kisebb-nagyobb sikerrel. Minden estére más program van, úgyhogy egy percig sem jut eszünkbe unatkozni. Előző este a Junk Groove Station sátor fala szolgált mozivászon gyanánt, ma pedig beerpong bajnokság zajlik. Bátorkodunk benevezni rá, pedig tudjuk, semmi esélyünk a gyakorlott fiatalokkal szemben, és ebben igazunk is van. Az első körben még tovább jutunk Bakcsi Katával, de utána már csak a sátor széléről szurkolunk a többieknek. Minnieke meglepően jól viseli az alter bulikat. Valószínűleg azért, mert az egész napos tóban úszkálás után már nincs energiája megugatni a hangokat és az árnyakat.
A napközbeni foglalkozások mellett a résztvevők észrevétlen egy új játékot indítottak. Az infópulttal szemben levő ALTER felirat betűit kezdték el átrendezni úgy, hogy valami más, értelmes szó jöjjön ki belőle. Hihetetlen, mennyi kreativitás fér bele ebbe az öt betűbe.
Esténként pedig mindig lehetőség van arra, hogy ki-ki megmutassa a tehetségét valamilyen módon, hiszen slam poetry versenytől kezdve csocsó bajnokságig mindenre sor kerül a hét folyamán. Személyes kedvenc programom volt a trash dalszöveg felolvasás, ahol ugyan nem osztottak ki díjat, de szerintem joggal jelenthetem ki, hogy Demeter Ferenc és Horváth Máté előadása vitte el az estet. A hét végére annyit ülök az infópult mögött Péter Blankával, Albert Zsófival vagy György Zsuzsival, hogy a résztvevők már tőlem is érdeklődni próbálnak, de sajnos még mindig nem vagyok minden dolgok tudója és nem is akarom más elől elvenni a munkát, úgyhogy meghagyom nekik a tájékoztatást. Egyébként minden nap (újra)születik a táborban írt folyóirat, a Malter, interjúkkal, beküldött tábori mondatokkal, horoszkóppal, ami a reggeli Morning-show-k alkalmával mindig felolvasásra kerül.
A szombati nap a legsűrűbb, hiszen ma nincsenek már műhelyek, hanem az egész heti munkákat mutatjuk be valamilyen formában. Már rögtön reggeli után elkezdődnek a bemutatók. Van itt minden: tánc, zene, felolvasás, móka és miegymás. Közben a csoportkép is elkészül és a szervezők a hagyományos tábori táncot is „megtanítják” egy flashmob keretein belül. Egész héten hálálkodtam mindenkinek, hogy milyen jó, hogy itt lehetek, de ma különösen fokozódott bennem ez az érzés. Mint egy jó anyuka, úgy éreztem magam minden bemutató alatt, tele büszkeséggel és csodálattal, hogy milyen ügyesek és lelkesek ezek a fiatalok.
Este aztán a táborzáró után gyertyákat kaptunk, ezekkel sétáltunk körbe és mondtuk el mindenkinek, akinek szerettük volna, hogy miért vagyunk hálásak pont neki. Egy adott ponton úgy döntöttem, megkeresem Minnie-t, hogy véletlenül se rontsa el senki meghitt pillanatát. A sátor mellett találtam rá, és talán az egyik legszebb dolog volt, amit a héten láttam. Minnie kutyám ült és okos tekintettel nézte a vele szemben térdelő lányt, aki gyertyával a kezében hozzá beszélt.
Szóval ilyen pillanataink voltak, ilyen napjaink. Annyi minden maradt ki ebből a tudósításból. Vicces vagy éppen lelkileg megterhelő pillanatok, ölelések és darázscsapdák, amiket nem lehet megfogalmazni. Amiket talán csak mi értünk, akik ott voltunk. Mert ilyen egy Alter-tábor, ahol mindenki otthon tudja érezni magát. Ahonnan nehéz eljönni, olyannyira, hogy még mindig mémeket gyártunk egymásnak a tábori élményekről.
Képek forrása: Szabó Mátyás, Szakács-Erőss Gergő
