Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tíznapos bérlettel szórakozhatok, azonban sokan választják azt, hogy egy-egy napra, egy-egy órára látogatnak el a Völgybe. Mai cikkünk többek között azzal foglalkozik, milyen lehetőségeink vannak napijegy nélkül, hogyan lehet alternatív módszerrel hozzájutni, no és persze szó esik majd azokról a programokról is, amikért érdemes volt jegyet váltani szerdán, és amikért megtenném ugyanezt a csütörtöki napra.
Kezdjük talán azzal, hogy milyen körülményekkel számoljon az érkező. Azok számára, akik autóval jönnének, érdemes a parkolás ezer forint körüli árát úgy felfogni, mint kedvező belépőt az egész családnak, hiszen a jegy nélkül látogatható programok jó része a kicsinyektől a nyugdíjasokig mindenkinek nyújtanak valamit, persze kellő nyitottság mellett. Aki ennél okosabban szeretné megoldani, az Vigántpetenden ingyenesen is parkolhat, azonban családosan megtenni a két település közti rövidke utat az ez évi rekkenő hőségben talán nem a legjobb módszer. A karszalagok bármelyikét viselők a műsorfüzet szerint ingyenesen igénybe vehetik a három résztvevő faluban sűrűn közlekedő Csigabuszokat, ennek menetrendje a műsorfüzet utolsó oldalán található, ám valójában bárki felszállhat, általában nagyon tele vannak, de jó szívvel felvesznek bárkit.
Az idei fesztivál a környezetvédelem és fenntarthatóság jegyében telik, bizonyára ezért sem vágták ki a Hangfoglaló Udvar nézőterének közepén álló fát. Na, de a viccet félretéve ez azt is jelenti, hogy aki eddig egy kicsit húzódozott, idén kipróbálhat olyan hazavihető ötleteket is, mint az újrapohár, amit a legtöbb, hangsúlyozom, hogy nem az összes italt árusító egységben kiadnak, először 200 forintért, utána pedig ingyen használható, a sörtől a limonádén át a jeges kávéig bármit befogadnak. Aki szemfüles, már észrevehette, ez mekkora hatással van a szemetesekre: sok esetben szinte üresek és az utcák szerencsére ugyanígy. Ételügyben a fesztivál szervezői megjegyezték, hogy talán némi áremelkedésre számíthatunk majd, azonban szerintem mindig is voltak nagyon drága és teljesen elfogadható étkezdék. Ami helyspecifikus, az a Kék Abrosz: ez egy eredetileg házikosztot és családias kiszolgálást ígérő együttműködése a Völgynek, szó szerint családokhoz ülhetünk be, bár nyilván nem a családi asztalhoz rögvest, minőségét és az árakat tekintve vannak egészen menza-jellegűek, ezeket nem javaslom, és akadnak ízletesen elkészített, kutyák-macskák-csirkék társaságában elkölthető ebédek is, mint a Pethő-vendégasztal és a Kékfestő Terasz. Akinek van még elfogadható vagy annál jobb felfedezése, kérem ne tartsa magában.
Akit esetleg Taliándörögdön érne a farkaséhség, annak szívből ajánlom a Klastrom Kocsmát, ahol igaz, hogy menzaételek készülnek, de hatalmas adagokban, tehát nagyon jól lehet lakni, illetve a Lőke Kúriát, ami nem mellesleg szálláshely is. Kisebb étkezésekre a legtöbb vendéglátóegység alkalmas, de kiemelnék néhány különösen jót: a Kocsor Házban (Dörögd) ezresért olyan paninit ehetsz, amit helyben grilleznek, a marhahúsos-cheddaros verzió isteni finom, az SZFE Globe-nál és a Hangfogó Udvarban, a színpad melletti SörÖrdögnél krémsajtos-sajtos-sonkás-szalonnával betekert kis melegszendvicsekhez juthattok, csak arra kell vigyázni, hogy az éhes és gyönyörű kutyák el ne könyörögjék belőle a sonkát.
Ami a toalettet illeti, érdemes felkészülni olyan ruhával, amit nem kell mindenestül levenni, mert bizony nagy bajok lehetnek a toi-toi vécéknél. Cili néni kocsmája kifogástalan, a makacs romperesek és overálosok nyugodtan vegyék igénybe, de a különböző szálláshelyeken is akad egy-két gyöngyszem.
Érdemes rászánni egy-két órát arra, hogy benézzünk a különböző kézművesterméket árusító udvarokba, kipróbálni a kék borból készült fröccsöt és a limonádék széles választékát, nassolni némi aszalt gyümölcsöt vagy szárított húst, de ebünk sem marad éhesen, ha eltalálunk a Panoráma Színpad szomszédságában szó szerint megbújó ArtJáróba, ahol öles csontokat és proteines kutyafalatokat árulnak egy olyan autó mellett, ami maga is szőrös és valószínűleg meleg. Hölgyeim, javaslom a VirágZsó Udvar apró kőházában lógó ruhákat, Uraim, javaslom ugyanezt, de a Manó Udvar melletti közben is akadnak érdekes dolgok; az Olivia természetes kozmetikumaiból magam is bevásároltam, háziasszonya készségesen elmagyaráz bármit, amire a környezetbarát termékekkel, illatos összetevőivel és akár a szappan-sampon használatával kapcsolatban kíváncsiak vagyunk.
Az újrapoharak mellett választhatunk egyszerű üvegeket, palackokat is, sűrűn találunk csapot-tűzcsapot-kutat, ahol feltölthetjük őket, tehát igazán nem mondható, hogy ne lehetne megoldani a Völgyezést teljesen ingyen, ráadásul így is végig hideg itókáink lesznek.
A programokat kínáló udvarokkal az a tapasztalatunk, hogy szigorúan ellenőrzik a karszalagot, meg is nézik, meg is rángatják, viszont többen észrevételezték, hogy annyira erős a hangosítás, hogy csupán a zene élvezetét bemenetel nélkül is biztosíthatjuk. A kiállításokkal ugyanez a helyzet. Egyetlen udvart tudok mondani, ahol program is van és szabadon járhatunk-kelhetünk: a Gólya, térképen KenderKert; itt társasjátékok, jó ételek-italok, kiváló zene vár és szalmabálák, kitömött zsákok, amiken hatalmasakat lehet heverészni és nem fognak ferde szemmel nézni az emberre.
Jegyvásárlás
Aki úgy látogat a Völgybe, hogy megfelel a véradás szabályainak, tehát nem ivott alkoholt, nem volt a közelmúltban tetoválva, nincs rémesen alacsony vérnyomása, és természetesen még néhány ehhez hasonló, amiről úgyis tájékoztatni fognak, annak kifejezetten javaslom, hogy látogassa meg a Kapolcson és Taliándörögdön található Országos Vérellátó Központ összesen három helyszínének egyikét. Érdemes egy órát rászánni, iratokra is szükség lesz, cserébe megajándékoznak napijeggyel, egy vércsoportodat ábrázoló táskával, némi étkezési utalvánnyal és a szokásos étel-itallal.
Szerdán begyűjtött programpontok
Miután a jegy nélkül is látogatható lehetőségeket elfogyasztottuk, elérkezik a döntés, hogy érdemes-e beruházni arra az ötezer forintos napijegyre, ami helyben váltható minden információs pultnál, de érdemes felesleges jegyeket halászni jegy.hu-n és ugyanott, az információs pultnál, mielőtt megvesszük a teljes árú jegyeket.
A szerda délutánt is zenés rocktörténettel kezdtük, Hegyi György egészen Janis Joplinig vezetett minket, szerencsére megállva Jimi Hendrixnél, Jim Morrisonnál, akikkel kapcsolatban a legkevésbé sem iskolás szintű dolgokat tudtunk meg; mindezt izzó zenei aláfestéssel, habár nyilván átszűrődött zenészeinek jazzes előélete (és jelene). Hogy mi fűzi a bűnözést a zeneiparhoz, hogy ennek mi köze az említett óriások halálához, azt nem árulom el, viszont ahogyan az előadó, magam is azt javaslom, hogy olvassanak életrajzokat, gazdagabbak lesznek egy leélt (fiatal) élettel. Elhangzott a Little help from my friends, a Stone free és az O ye como va, folytatjuk a csütörtöki nap ugyanott, ugyanakkor, egészen a Woodstocki napoktól.
Egészen eddig nem volt okom átkocsikázni Vigántpetendre, Nemes Gábor játékos játékának köszönhetjük nemcsak ezt, hanem azt is, hogy gyermekkorom legkedvesebb langallósára újra rábukkantunk. Beatbox, loop, gitár, folk egyszerre elemei a Kölyöknek, és nála éreztük először, hogy a népzenei elemek mint egy falvédő, egyszerre funkcionálisak és bölcsek, de nem veszik magukat túl komolyan. Egyöntetűen kedvencnek választottuk a Szelelem című darabot, ami olyan érzékeny szociális témákkal foglalkozik, mint a szellentés tulajdonjoga és hogy a szép emberek is képesek-e nagy dolgokra. Az ő előadása egyébként tipikus példa arra, hogy holtidőben kinyitja az ember a programfüzetet, egy jó bor mellett rábök valamire, amit meg lehetne nézni, aztán csak élvezi, mert ezek a véletlenek jó dolgokat szülnek. Nekünk jó, viszont javasolnék valami hatékonyabb módszert a programfüzet számára, mivel jelenleg sok jó program sikkad el a nagy nevek mellet egy rossz leírás, rossz felcímkézés miatt.
A nap, de inkább a hét sok esetben a nyitottságról szól, hogy be merjek menni egyedül helyekre, hogy merjek stoppolni, hogy ki merjek próbálni eddig nem ismert zenekarokat, hogy bemenjek olyan előadók műsorára, akikkel nem feltétlen vagyok kibékülve, előítélettel viseltetek iránta. Az Elefánt pont ilyen volt nekem, és Kölyökhöz hasonló pozitív csalódással végződött. Megfogalmazódott a kritika, hogy nem annyit kommunikál Szendrői Csaba a közönséggel, mint a Panorámán egyébként megszokott, azonban körbenézve kiderült, hogy nincs szüksége rá, mert az emberek gyakorlatilag imádják, úgy mozognak, ahogy ő mozog.
Csütörtöki program
Nem a hét legjobb napja, de azért akadnak figyelemre méltó lehetőségek. A (már) szokásos Rocktörténet kora délután, esetleg egy kis Játékolimpia, majd Gyarmati Fanni naplója, a Lüszisztraté a Globe-ban, és estére egy jó kis Európa Kiadó.
Márk Martina galériája
Kiemelt kép: Márk Martina fotója
