A kölni Lanxess Arénában megrendezett férfi kézilabda Bajnokok Ligája Final4 az év legnagyobb eseménye a sportág világában. Azon szerencsés emberek közé tartozom, akik idén a helyszínen szoríthattak a Telekom Veszprém csapatának.
Az első elődöntő szombaton 15:15-kor kezdődött, egyből a Veszprém játszott a francia PSG ellen. A Veszprém-szurkolókra nem lehetett panasz, ahogy mondani szokás, „nem rajtunk múlt a meccs”. Inkább az olyan hibákon, mint a kihagyott ziccerek, eladott labdák. Igaz, hogy majdnem végig egyenlő volt az állás és sikerült meglepően kevés gólon tartani a franciákat (a szezonban alig volt olyan meccs, amikor harminc gól alatt maradtak), sajnos ez is csak egy egygólos vereséget ért, 26:27 lett a vége. Nagy csatában küzdött a magyar csapat, jól helytállt, ezért az enyhe csalódottság mellett jelen van egy jókora büszkeség is.
A Vardar-Barcelona meccs következett, ez volt talán a leghalkabb a négy közül – nekünk már mindegy volt, így a Veszprém-drukkerek nem választottak oldalt, a többi csapat tábora pedig meg sem közelítette a mi hangerőnket. Ha őszinte akarok lenni, kimondom, hogy nem is sokra emlékszem a második elődöntőből, fejben még az előző meccsen voltam, azt dolgoztam éppen fel. Egy utolsó másodperces góllal nyert a macedón Vardar 26:25-re. Az előzőhöz hasonlóan szoros mérkőzést láthattunk, mindkét csapat kitett magáért.
Összességében az is elmondható, hogy idén tényleg a négy legjobb csapat jutott Kölnbe, mindkét találkozón kiegyenlített játék volt, egygólos győzelmekkel.
A Veszprém-szurkolók szokásává vált a kölni dóm mellett való gyülekezés a vasárnapi döntő mérkőzések előtt. Ez idén sem volt másképp, a 12:30-ra hirdetett kezdésre már a drukkerek rigmusaitól zengett és vörös volt a tér. Talán az az egyik legnagyszerűbb érzés az, amikor több száz ember együtt, egyként, egy csapatért szurkol, szívvel és lélekkel. A közös kántálás és éneklés olyan élményt nyújt, amit legalább egyszer mindenkinek át kell élnie (sportágtól függetlenül is). A dómtól együtt vonultunk át a Lanxess Arénához. Ezt tavaly nem sikerült megvalósítani, de remélem, hogy a sikerre való tekintettel ez ugyancsak hagyománnyá válik majd.
Ismét az első meccset játszottuk, ezúttal a Barcelona ellen. A mérkőzés ismét szorosan indult, ennek ellenére magabiztos győzelemmel, végig kézben tartva győztünk a találkozón a bronzéremért. A csapat érezhetően jobban játszott az előző naphoz képest, büszkék lehetünk az eredményre. A dóm melletti összejövetel és a közös vonulás megtette a hatását, ha lehet, még hangosabb volt a veszprémi tábor. Zúgtak a már megszokott rigmusok, mint a „Hajrá Veszprém, gyerünk!” vagy az „Építők!”.
A döntő mérkőzésen érthető okokból kifolyólag a Veszprém szurkolótáborának java a Vardar csapata mellé állt. Az előbbiekhez hasonlóan szoros és izgalmas meccset láthattunk, BL-döntőhöz méltót. A macedón együttesnek mindkét félidőben sikerült több gólos fölényt kialakítani, míg a párizsiak nehezen tudtak előnyt szerezni. Szintén az utolsó másodpercek voltak a legizgalmasabbak a végletekig feszített mérkőzésen, hiszen a PSG-t erősítő Narcisse egyenlített, majd a Vardar időkérését követően Cupic megszerezte a mindent eldöntő gólt az utolsó másodpercben (Gensheimer komoly védekezési hibáját kihasználva), így a szkopjei (melynek első final fourja, egyből két győzelem) csapat emelhette a magasba a trófeát.
Szintén bevett szokás másnap a csapat fogadása a Veszprém Arénánál, ahova kivételesen mi is elmentünk. Sajnos nem maradhattunk sokáig, de épp végig nézhettük a távozó játékosok és edzők megható búcsúját, valamint a szülinapos Timu köszöntését. Josep Espar Moya (2016-2017, segédedző), Javier Sabaté (2012-2017, segédedző, majd vezetőedző), Marko Kopljar (2016-2017), Chema Rodríguez (2012-2017), Gulyás Péter (2000-2017) és Iváncsik Gergő (2000-2017) köszöntek el a csapattól.
A csapat sorozatban negyedik alkalommal jutott el Kölnbe, két ezüsttel és egy bronzzal büszkélkedhetnek. Jövőre új csapattagokkal, új edzővel, új reményekkel vágunk neki a szezonnak. Én továbbra is bízom abban, hogy egyszer mi is magasba emeljük azt a bizonyos trófeát. Hajrá Veszprém! Hajrá Építők!
