
Hiába kezdődik egy-egy nap csak kora délután, éjfélig annyi minden történik, hogy a reggeli kávé közben bajos mindent felidézni. Az újságíró szemüvege repedt és karcos, ráadásul a Völgy programzuhataga egy nagyobb stáb számára is áttekinthetetlen lenne; szombaton Taliándörögdre utaztunk át és megkapó mozaikélményekkel lettünk gazdagabbak. A szombati völgymetszet egyszerre tartogatott egymástól gyökeresen eltérő, összességében azonban a testi-lelki gazdagság felé emelő élményeket.
Hány kétszázast nyel el egy színészautomata?
Taliándörögd a Völgy jelenlegi északi határa, falu a domboldalon; a friss és szeles levegőn néha olyan érzésem volt, mintha a Káli-medencében kirándulnék. A falu elsősorban a különböző színházi produkcióknak ad otthont, de szép számmal képviseltetik magukat a népművészetek, a népzene, és a különböző táncfoglalkozások is. Ha Kapolcs a fesztivál fővárosa, akkor Dörög az az üdülő, ami műhely is egyben.
Minket is a színházi érdeklődés vezetett, amikor buszra szálltunk. A példásan összerakott programfüzetet lapozgatva rögtön feltűnt a Színészautomata programpont, ami a Fidelio udvarában kapott helyet. A suttogópropaganda előzetesen már ráerősített, hogy érdemes lenne a saját szemünkkel is megnézni az időszakos performance-t; technikailag ugyan el tudtuk képzelni a várt produkciót, de a végeredményről sejtésünk sem volt.
