Eddigi itt tartózkodásom alatt vasárnap alakult ki a legnagyobb tumultus: a buszok, az utcák látogatottsága sokszorosára nőtt. Ugyan, az utak nehezen voltak járhatók, a programokon így is szép számmal jelentek meg az érdeklődők.
Mindennapi életünk tele van nehézségekkel. Kevesen gondolnánk azt, hogy mennyi buktatója lehet egy pszichológiai terápiának, hogy hogyan lehet a kezelést értelmetlenné tenni. A Filmio Pajta Színpadon ezzel a témával foglalkozott a Képmás-est: Mi történik velünk a pszichológusi díványon? című kerekasztal-beszélgetés, amelyet a Nézőművészeti Kft. élő színpadi játékkal támogatott meg. A puszta szövegelemzéssel szemben ez a megközelítés sokkal átélhetőbbé tette az adott szituációkat. A beszélgetés legfontosabb konklúziója szerint minden, a beteg épülésére szolgáló beszélgetés tanulságait a páciensnek saját maga, és nem környezetének alakítására kell használnia.
Az est legnagyobb meglepetése és öröme számomra, hogy a Pajtasátorban A halál után helyett a csodás Moszkva tér című filmet vetítették le, amely szememben a kétezres évek elejének talán legnagyobb hatású magyar generációs mozijaként él. Rendhagyó ajánló következik.
Karaktereink az 1989-es rendszerváltozás idején állnak életük nagy próbatétele, az érettségi előtt. „Ki a csöcs az a Nagy Imre?” – hangzik az ironikus kérdés a filmben. A kor szlengjének hiteles használata nagyon sokat ad az éra hiteles ábrázolásához; aki nem volt budai tini, az is tökéletesen át tudja érezni azt. Számomra ez a film Gothár Péter Ajándék ez a nap című filmjével mutatott világképi hasonlóságot.
Este a Platon Karatev zenekar koncertjére látogattam, ahol csak a felső sorban tudtam leülni. Az előadásnak inkább a zenei, instrumentálisabb része tetszett. A zenekar sokszor két nyelvet használt; egyszer magyarul, egyszer angolul énekeltek, és nem igazán fedeztem fel kohéziót az előadott dalok között.
Hétfőn egy kisebb csöndre lehetett számítani a Művészetek Völgyében. A hétvégének vége lett, és a helyi lakosok közül sokan elmentek dolgozni. A város kihaltsága jobban emlékeztetett egy vasárnapra, mint egy hétfőre… Ekkor látogattam el a Momentán színpadhoz, ahol a Momentán Társulat nyújtott színvonalas előadást. Az éjjel-nappal momentán egy félig improvizatív esemény volt, ami a francia forradalom utáni illuminátus háttérhatalmak szervezését keltette humorosan életre.
A hangulat és a színészi játék számomra messze kiemeli őket a társulatok közül. Az előadás mélyen szatirikus jellege nagyon jót tett a darabnak, hiszen talán csak itt nem volt érezhető a szokásos erőlködve odafigyelés, mint a többi előadásnál. A megcélzott fiatal közönségből kifolyólag a témát újszerű műfaji megközelítésében dolgozták fel, amely ötvözetet képzett a történelmi királydrámák és a sci-fi között. (Ebben a tekintetben az irodalomban is látunk hasonló irányokat, megnevezhetjük itt például Gáspár András Gáspár Föld 2 záróvizsga című könyvét.)
Az előadás végeztével megéheztem, így meglátogattam a Kossuth utcán a Juhtúrós Lepényt, ami az egyik legjobb gyorséttermi döntésnek bizonyult. Itt a házi készítésű juhturó előidézte a jóleső érzést, amikor az ember egész nap kószál a fesztiválon, keresve a lehetőségeket, megtalálva egy szelet nyugalmat és melegséget, amit elfogyaszthat.
Taliándörögdön játszott a Duckshell zenekar, amire ajánlással mentem, és abszolút nem csalódtam. Az igazi pörgős instrumentálok, értelmezhető szövegek, kicsit folk-punk jellegű zene hozta a kötelező hangulatot, elsőfellépős zenekarként nem is várhattunk volna jobbat. Este Vígántpetenden az önsimereti diszkó BPM Therapy programja közben magyar népmeséket vetítettek. Megismertem egy ötvösmestert, akitől ugyan nem lehetett árut venni, mert ő is táborozó volt, viszont érdekes történeteket mesélt megrendeléseiről. Izgalmas és szemet felnyitó volt a beszélgetés, hisz még a Művészetek Völgyében is ritkán hall az ember ilyesmit. Különben a DJ-setup rendben volt, jó volt a zene, de már hatalmas fáradtság lett rajtam úrrá, így hazamentem, és nyugodtan vártam a szerdát.
Stamler Emma galériája
Kiemelt kép: Stamler Emma
