Koccintás – avagy sÖrömóda

Miskó Csaba 2017. jún. 27. 0 0

A nyár első valódi hőhullámát élhetjük át előrejelzések szerint. Mindannyian tudjuk, hogy a sör a legjobb elixír a hőguta ellen. Fogyasszuk hát mértékkel és kultúrával!

Az európai kultúrkörben a sör erős versenyhátrányból indul. Az ókori magas kultúrákban, a görögöknél és a rómaiaknál abszolút a bor áll első helyen. Később a kereszténység megjelenésekor Krisztus a vizet borrá, nem sörré változtatja, nem vált alapkellékké vallási szertartásokon sem. A legtöbb költő és író sem volt hajlandó megmámorosodni a sörtől, kizárólag bortól. Az igazi forradalmat irodalmi téren a XX. század hozta el sörtémában. Nem kell azonban elhanyagolni a régmúltat sem, s visszanyúlhatunk igazán ősi időkbe is, egészen a finn őseposzig, a Kalevala-ig:

Árpából eredte sörnek,
Komlóból a nemes nedvnek,
Bár víz nélkül nem ered,
Szilaj tűz nélkül se támad.
Földbe dugták kiskorába,
Veszedelmest odavitték
Kalev kútja környékire,
Oszmó rétje oldalába;
Lett belőle csepp csemete,
Kacs gyönyörű kelt belüle,
Egy kicsinyke fára kúszik,
Csúcsa tájaiglan csúszik.
Áldás ükje árpát vetvén,
Oszmó új ugarja mentén,
Gyönyörűen nőtt az árpa,
Kapott nagyszerűen lábra.

(…)

Mégis bajban vagyunk mi, egyszerű halandók. Hogyan fogyasszuk a sört? Vannak bizonyos íratlan szabályok, amelyeket nem árt betartani. A sör is egy kultikus ital, hozzá méltóan kell vele bánni.

Beszéljünk a hőmérsékletről, melynek optimális fokáról megannyi urban legend terjed. Meghatározott hőmérséklet azonban függ az éppen aktuális fogyasztandó sörtől. Meg kell különböztetni a nagyipari söröket, melyeket minél hidegebben ajánlatos fogyasztani: kb. 1-7 °C. Ennek oka, hogy ezek a sörök tartalmazzák a legtöbb vegyszert, melyek rontják az ízét. Az említett tartományon belül még élvezhetően fogyasztható a sör, de az ízlelőbimbók már pont elég tompák, hogy ne legyen zavaróan érezhető a sok ipari hulladék, ami belekerült. Hogy miért írok én nagyipari sörről, ha az nem is sör? Egyszerű. A többség annyira nem válogatós, ha valaki egy házibuliban találja magát, nem fog hajnali háromkor finnyáskodva nekiesni a házigazdának, hogy nincs kézműves, csak valami ócska pancs. Ehhez a szituációhoz a megfelelő hűtéssel lehet alkalmazkodni, a pocsék ízélményből lehet még egy felejthető, közepesen rossz, de még elviselhető emlék.

A kézműves sörök fogyasztási hőmérsékletének talán az egyik legelfogadottabb tézise az, hogy azon a hőmérsékleten érdemes fogyasztani, amelyen magát a nedűt erjesztették. Így az alsó erjesztésű sört maximum 10°C-on, felső erjesztésűt minimum 10, maximum 17 °C-on érdemes fogyasztani. A hőmérséklethez tartozik továbbá maga a pohár jellege. A legjobb söröspohár a boroshoz hasonlóan talpas, mely arra szolgál, hogy ne magát a tárolóedényt fogjuk, hanem a szárát. A magyarázat egyszerű: a kéz melegíti a sört, ami nem jó. Nem hiába van minden tisztességes korsónak füle, ott kell megfogni. Meglepő, igaz?

Forrás: beercafe.co.uk

A koccintás Magyarországon érzékeny téma. Magyar ember sörrel nem koccint, tiltakozásul az 1849-es aradi kivégzések ellen. A tilalom százötven év után érvényét vesztette, de van, aki ma is tartja. Magam már ritkán találkozom azzal a jelenséggel, hogy valaki csúnyán néz rám, ha koccintani szeretnék vele egy jó korsó sörrel. Aki a tilalom után még tartani szeretné, annak szíve-joga, nincs ebben semmi kivetnivaló, de így abban sem, aki örömmel koccint.

A koccintásnak nincs sok íratlan szabálya. Mindig állva, egyenes tartással koccintunk, a koccintás pillanatában mindig a partnerünk szemébe nézünk. A koccintásban erő és lendület van, de ne törjük el a korsót. Koccintáskor mindig kicsit a fejünk fölé emeljük a söröket.  A koccanást követően mindenkinek innia kell egy határozottan nagy kortyot a sörből, de lehúzni nem szabad! Élvezni kell az ízeket, ezt csak visszafogott fogyasztással érhetjük el. Miután lenyeltük a sört, a korsót, – vagy amiben a sör van – határozottan, de azért vigyázva, hogy semmi se törjön el; az asztalra csapjuk.

Más a helyzet, ha üvegből isszuk a sört. Ennek több változatáról tudok. Ami közös a kettőben, hogy mindig az üveg nyakával történik a koccanás. Az első verzióban az üvegek nyakának két-két oldalát összekoccintják, a másikban csak az egyik oldalát. A korsós változattól annyiban tér el, hogy a nyakak összekoccintása sokkal finomabb mozdulat, ezért lendülete egyáltalán nincs, és jóval kevesebb erőt kell belevinni, illetve itt a mozdulat relatív bonyolultsága miatt nem emeljük fel az üvegeket túl magasra.

A cikk nem a professzionális  sörszakértőknek szól, csupán a hétköznapi fogyasztó számára nyújt segédletet, hogy a mindennapokban a legkisebb gesztusokkal is emelkedettebbé tegye a sör fogyasztását!

Tags: alkohol, friss, ital, kézműves sör, nyár, sör Categories: VILÁG
Related Posts