Kő-Papír-Olló – Kiállítás a Rugógyár Galériában

Káldy Márton 2019. máj. 16. 0 0

A cím hallatán a játék jut eszünkbe, a fogalom pedig nem véletlenül kötődik ahhoz a kortárs kiállításhoz, ami jelenleg Budapesten a Rugógyár Galériában várja a kíváncsi szemeket és elméket. A hármasság nem csak a címre, hanem a tárlatra is jellemző, hiszen a kiállító művészek: Hardi Ágnes, Köves Éva és Újszászi Tünde.

A tavaly februárban nyílt Rugógyár kereskedelmi galéria kortárs művészekkel és azok népszerűsítésével foglalkozik, nevét pedig szó szerint arról kapta, hogy régen rugógyár működött ebben a szecessziós épületben. Mivel kereskedelmi, ezért öt- vagy hathetente változnak a kiállítások, a galériának saját szerződött művészei is vannak, akiknek évenkénti csoportos vagy egyéni bemutatók keretein belül árusítják alkotásait. A tárlatvezetést a galéria menedzsere, Sulyok Györgyi tartotta.

A hármasban az idősebb korosztályt Köves Éva képviseli, aki a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán végzett 1989-ben. Elsősorban fotóalapú művészetével vált ismertté. Tűnhetne úgy, de nem valódi részleteket használ munkái kiindulásaként, hanem saját grafikáiról készült fotókat dolgoz fel vászonra. Ezek közül néhány elkerülhetetlen, hogy megtekintsék, hiszen beléptekor elsőként látja meg az ember, például a monumentális optikai illúziót, a Tünetet. Az erős kontraszt, a fehér és fekete színek dominálnak rajta, ahogyan Köves többi munkáján is. Érdekesség, hogy a kiállítótérben a Tünet elkészítéséhez használt terveken keresztül valamelyest látni lehet, honnan indul az alkotási folyamat. Köves Éva már 1997-ben a Velencei Biennálén, a világ egyik legrangosabb és legelismertebb kulturális eseményén képviselte Magyarországot.

Fotó: Káldy Márton

Hardi Ágnes úgyszintén a Képzőművészeti Főiskolán végzett szobrász szakon 2014-ben. Minimalizmus jellemző az alkotásaira, amit kétségkívül a galériában megtalálható művei is igazolnak. Emberi építmények mintájára készíti alkotásait, de csak az adott környezet egy-egy elemét használja fel. Hardi esetében izgalmas, hogy régebben zárt térben, dobozokban helyezte el például a lépcsőket, majd miután elkezdett foglalkozni a buddhizmussal, síkba kerültek át az alkotások. Az említett lépcsők és ajtók az alkotó számára jelentéssel bírnak az emberélettel kapcsolatban. Nem mindegy például, hogy egy ajtó nyitva vagy zárva van, a lépcsők új irányba vagy a kezdőponthoz vezetnek-e vissza. Egy izgalmas, régi játék inspirálta darab a kiállításon: Kígyók és létrák.

Fotó: Káldy Márton

A harmadik művésznő is jelen volt a tárlatvezetésen: Újszászi Tünde, aki a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem textiltervező szakán végzett 2011-ben. Papíralapú, szőtt installációiban kezdetekkor a szövet szerkezete, mozgása inspirálta, aztán kerültek témái közé a különböző félelmek, mint az elmúlástól való rettegés. Elmondta, hogy ez egy kivételesen meditatív, befelé figyelő metódus, és sokkal fontosabbnak tartotta azt, hogy a folyamatban benne van, mint magát a végeredményt. Ettől függetlenül a végkifejlet is pazar, papírszőttes-falak készültek el, amelyekhez csak az Élet és Irodalom című folyóiratot használta. Az idő áll középpontjában, annyira, hogy egy kiállítás során szabad ég alatt hagyták a munkáját, ahol elázott, néhol sárgás foltok alakultak ki rajta.

Fotó: Káldy Márton

Az előzőek tükrében talán már érthető, milyen módon kötődik a cím a galériában megtekinthető alkotásokhoz; a kő, a papír, az olló, de a játék is állandó szereplője munkáiknak.

Kiemelt kép: Káldy Márton fotója

Tags: Budapest, Hardi Ágnes, képzőművészet, kiállítás, Köves Éva, Rugógyár Galéria, Sulyok Györgyi, Újszászi Tünde Categories: VILÁG
Related Posts