“Jó itt mert…-ek”, színházi workshop, Pogány Judit, Bori, Middlemist Red, és egy bónusz kaland, ami talán említést érdemel. Az ötödik nap a Völgyben.
Jó itt. Mert amikor felkelek, vissza is feküdhetnék, de nem teszem.
Jó itt, mert egy kislány ma reggel megmentett egy kutyát egy macskától.
Jó itt, mert egy régi ismerőssel találkoztam.
Jó itt, mert: hinta.
Jó itt, mert amikor programváltozás történik, van, hogy meglepően annyira nagyon jól sül el, hogy én változtatok programot.
Jó itt, mert kedvesen kérnek tüzet az emberek.
Jó itt mert kedvesen kérnek telefontöltőt az emberek.
Jó itt, mert kedvesek az emberek.
Jó itt, mert este Kapolcson a kenyérlángos és szappanillat mellé még sötét is van és fények.
Jó itt, mert hátradőlni és aktívkodni is lehet. Például egy színházi workshopon.
Ezzel kezdtük a reggelt, workshoppal. A csapat egyik fele ide ment drámajátszani, a másik lebuszozott Kapolcsra a Momentán Udvarba, hogy megnézze az aznapi Éjjel-nappal Momentán részt. (Egy kilencepizódos sorozatot improvizálnak a színészek tíz nap alatt, minden délután háromtól.) Itt tudtuk meg, hogy az egyik imprós program elmarad, helyette Pogány Judit érkezik, az ő életéről-személyiségéről beszélgetnek, gondolkodnak, játszanak majd.
Ebéd után (Ádám bátyám kifőzdéje, Taliándörögd) tehát letelepedtünk a Momentán Udvar letelepedvényeire és maradtunk is, mert megérte. A Főhős című momentános játék lényege tulajdonképpen az, hogy a színpadon ülő adott főhőssel ismerkedik a néző. Például az egyszerű módon, hogy kérdéseket tesz fel neki. Vagy a többi színész játékából, akik reakciók sorozatát jelenítik meg egy helyzetben, megpróbálva eljátszani, mit tenne, hogy reagálna – ezúttal Pogány Judit. Ő megmondja, melyik járt leginkább az igazság közelében, és mindezalatt mesél magáról érdekeseket. Akár nem várt dolgokat.
Péterfy Bori egy idő után énekelni kezdett valahol messzebbről: elkezdődött a nagyszínpad koncertje. Felsétáltunk, hogy ott sötétedjen ránk. Ránk sötétedett. Bori ritmusára, úgy vettük ki. Hiperkarma érkezett utána – belehallgattunk, de aztán átballagtunk Kapolcs ellenkező oldalára, a Harcsa Veronika udvarba. A Middlemist Red játszott itt. Hangulatos éjjel lett a pörgős estéből. Elálmosodtunk. És ekkor kötöttünk ki Tapolcán. Véletlenül. Ahonnan vissza már csak reggel jött busz. És ekkor mentett meg minket egy úriember, aki visszajuttatott kocsival – a sátrunk bejárata lehetett volna csak közelebbi megálló. És köszönjük neki. Pedig nem is az irányunkba ment.
Jó itt, mert:
Nappal, éjjel, Kapolcson, Tapolcán – felveszik a stopposokat.
