Nápoly Dél-Olaszország legnagyobb és az ország harmadik legnagyobb települése, lakossága körülbelül egymillió fő. Nápoly történelmi városközpontja a világörökség része. Tekintélyt parancsoló, viszont laikusként az ismereteim nem terjedtek tovább a homokos tengerpartoknál, a jó focinál, a Vezúv közelségénél, a maffiás „előítéleteknél” és annál, hogy Nápoly a pizza szülőföldje. Azonban volt szerencsém beszélgetni egy ismerősömmel, aki az Erasmus programnak köszönhetően fél évet töltött Campania régió székhelyén.
A következő kérdésekre az ő tapasztalatai alapján alkotott szubjektív véleményeket olvashatjátok majd: egy kis időre elszakadunk a hazai városok éjszakai életének bemutatásától, olaszországi kitérőt teszünk.
Mindenekelőtt mesélj nekem egy kicsit a szórakozási lehetőségekről Nápolyban. Hova jártál, mikor egy kis kikapcsolódásra vágytál az este? A kocsmákat, zenés helyeket, vagy a házibulikat részesítetted előnyben?
Nono: Házibuliból nem volt hiány. Mivel az olasz fiatalok nem nagyon járnak kocsmákba vagy bárokba, nem meglepő, hogy az alapozásokat mindig egymásnál letudtuk. Én is tartottam párszor a lakótársaimmal, talán így a legkönnyebb ismerősöket, barátokat szerezni az elején. Heti kétszer klubokban végződött az este, minden csütörtökön az AlterEgoban, szombatonként pedig valamelyik tengerparti klubban, a Squaren vagy Neasyben.
Nápolyban a fiatalok körében mit tapasztaltatok, mik a szórakozási trendek? Nem feltétlenül csak az éjszakai életre gondolok. Melyek a népszerű törzshelyek? Mit isznak az olasz fiatalok? Milyen az olasz bor?
Ők nem kocsmázni járnak vagy bárokba, hanem házibulikba és terekre. Képzeljük el a Deákot nyáron, csökkentsük le a méretét a negyedére és a szórakozó embereket szorozzuk be kettővel, hárommal. Így néznek ki a törzshelyeik. Kis terek, teletömve fiatallal. A mi személyes törzshelyünk a Bellini nevű tér volt. Inni tudnak ők is, sok bort, sok Disaronnot – amivel én most találkoztam először – és sok Limoncellot, a híres citromos italukat, ami itthon is elég kedvelt. A bor? Az egy eurós dobozos volt olyan finom szerintem, mint itthon egy közép árkategóriás bor.
Mennyire érezted magad biztonságban a városban éjjel? Találkoztál az éjszakai kalandok során kábítószerrel?
Akkor jöttem rá, hogy mennyire hozzászoktam a nápolyi élethez, mikor már reflexszerűen fogtam rá a táskámra, ha motoros haladt el mellettem, amikor már saját tapasztalatok alapján sétáltam utcákon, elkerülve bajosabb kerületeket, nem pedig a Google Mapsre hallgattam, vagy például mikor már messziről meg tudtam mondani, hogy jön egy köztudottan para figura, és ideje lelépni. Soha nem jártam egyedül éjszaka, ha ez mégis előfordult, a főutcán sétáltam végig, ahol azért akadt ember. Drogokat majdhogynem mindenhol lehet venni. Volt egy éjjel-nappali bolt, ahol éjszaka mindenféle „mókához” hozzájuthattál. És itt nem fűre gondolok, hanem például kokainra, amit akár a Bellini főterén is könnyedén megvásárolhattál. Van egy mondás, miszerint Nápolyban akkor van tűzijáték, ha valaki fiának vagy lányának szülinapja van, vagy ha kikapott a Juventus (Torinói focicsapat, az SSC Napoli nagy riválisa. A szerk.), vagy hát ha megérkezett a friss drogszállítmány.
Könnyű a drogokhoz hozzáférni?
Este drogokat előbb találsz, mint tejet. Akárhol, akármit be tudsz szerezni. Legyen szó ekiről, speedről, gombáról. Fegyveres katonák járják a várost, de mellettük is simán rá lehet gyújtani egy füves cigire. Hogy mást lehet-e, azt nem tudom, nem voltam tanúja. Viszont vicces, hogy például köztéren hányni vagy autóban szexelni tilos.
Hallottál balhéról, bűnesetről?
Egy lengyel barátomnak ellopták a biciklijét, kirabolták a metrón és háromszor lopták el a telefonját, ráadásul a harmadik alkalom egy „pénzt vagy életet” szitu volt, kést szorítottak a torkához. Egy másik erasmusos ismerősömet meg elütötte egy motorbiciklis, szegény lánynak nem lett nagyobb baja, de másnap utazott is haza. Szerencsére velem egyszer sem történt hasonló.
Mennyiben különbözik az olasz autós és tömegközlekedés a magyartól? Az éjszakai életben milyen típusú közlekedési formát vettetek igénybe az oda- és visszaúton? Busz, taxi, esetleg gyalogos formában közlekedtél a városban?
A közlekedés eléggé kaotikus. Nem indexelnek, nem adnak elsőbbséget. Ezen a téren is jellemző az „erősebb kutya baszik” mondás. A kocsik száguldoznak, a gyalogosok meg átvágnak egy nagy lélegzetvétel után, amikor úgy ítélik, van idő átszaladni. Ha nem indulsz el magabiztosan a zebrán, sosem jutsz át. Viszont ez náluk igen megszokott, így az autósok is fel vannak készülve, és ha már megindultál, figyelnek rád. A motorosok veszélyesebbek. Van hogy a járdára is feljönnek. Éjszaka se busz, se metró. Mindenhova gyalog jártam. Szerencsére nem laktam messze a központtól.
Mesélj egy rövid történetet, személyes sztorit az éjszakai élettel kapcsolatban. Örömök és bánatok is jöhetnek.
Az örömök közül nehéz válogatni. Elmesélem a legeslegelsőt. Megérkezésemtől számított harmadik estémen mentem ki először Nápolyba bulizni, ismerkedni a többi külföldi diákkal. Van egy Whatsapp-csoportunk, amibe erasmusos szervezők minden külföldi cserediákot betettek, onnan informálódtam, hogy ki, merre, mit csinál. Ott osztották meg a helyszíneket, időpontokat a programokról, partikról. Ki is mentem a már említett első estémen az AlterEgoba, és az először érkező pár ember, akikkel megismerkedtem, a mai napig a legjobb barátaim. Az egyikük szinte testvéremmé vált, nem tudtuk elképzelni mi lesz velünk egymás nélkül, ha én hazajöttem. Két napja írt, hogy megnyerte az ösztöndíjat a tavaszi félévre budapesti Erasmusra.
Kellemetlen szitunak talán azt említeném, mikor egyszer bormámorosan szerettem volna elsétálni egy amerikai csoporttal egy klubba és a barátaim nem engedtek. Nyilván féltettek, de nem történt volna semmi probléma, nem akartam messze menni, csak a főutcán maradtam volna két percre a törzshelyünktől, de a nápolyi közbiztonság miatt az emberek sokszor már túlféltik egymást. Pedig ennek a városnak se minden része veszélyes. Viszont Budapesten ilyen nem fordulna elő, mindig egyedül járok, a barátaim mégsem rágják a körmüket otthon, hogy vajon mikor érek már haza.
Sok érdekességet lehet hallani az olasz gasztronómiáról. Az emberek kóstolás előtt általában ájuldoznak az olasz pizzáról, de miután kipróbálták, azt mondják mégse annyira finom, mint amire számítottak. Neked milyen tapasztalataid vannak? Mi volt a legfurcsább dolog, amit kóstoltál?
Én nagy húsimádó vagyok, de az egyszerű Margherita pizza is eszméletlen. A Vesuvius hamvában érlelik a paradicsomot, ettől lesz isteni a szószuk. Viszont szerintem ízlés kérdése, megértem, ha valakinek nem annyira ízlik, elég lédús, a tésztája is papírvékony, Magyarországon nem ehhez vagyunk szokva. Említésre méltó talán, amiről nem feltétlen gondoltam volna, hogy ízlene, a pisztáciás, garnélarákos tészta, ami végül első kóstolás után a kedvencemmé vált.
Sajnos a mai napig beszélhetünk valamilyen szintű észak-dél olasz ellentétről, mind kulturális, mind politikai szinten. Számodra érezhető volt ebből bármi?
Maguktól nem beszéltek nekem erről sosem az ismerőseim. Mikor külön rákérdeztem, azt mondták ez az ellentét a mai napig jelen van. Egy-két barátom külön kiemelte, hogy ő nem olasz, ő nápolyi. Emellett volt egy lakótársam három hónapig, ő mindenféle történelmi beszámolókat tartott, elmesélte, hogy honnan is ered ez az egész „mi nem olaszok vagyunk” kijelentés. Az északiak részéről csak annyit tudok, hogy állítólag lenézik a délieket. Mikor ottani ismerősöknek meséltem, hogy délre megyek Erasmusra, teljesen kiakadtak. Sorolták az igaznak vélt sztereotípiákat, miszerint csak mocsok van, és hogy veszélyes, az emberek nem szeretnek dolgozni és a többi, aminek egy része valid, de inkább azt mondanám, hogy nehezebb jó iskolát, vagy munkát találni.
Ráadás kérdésként szeretném föltenni azt, amire valószínűleg sokan számítanak. Hallottál valamit az éjszakai szórakozás során a Maffiáról? Közszájon forog a mindennapokban? Voltak olyan helyek ahova nem volt ajánlatos menni miattuk? Pozitív, vagy negatív kép él a szervezetről az emberekben?
Senki sem szeret a maffiáról beszélni. Tessék, csak hat hónapot töltöttem kint, de most is kellemetlenül érzem magam, átragadt rám a babonájuk. Viccelek… Az igazat megvallva úgy tapasztaltam, hogy mindenki tud róla, de senki nem beszél róla, ha nem muszáj. Akiket ismerek, nyilván nem támogatják a bűnszervezetet. Hallottam olyasmit, hogy egy átlagos ember életét legfeljebb olyan módon tudják befolyásolni, hogyha üzletet szeretnél nyitni, X százalékot fizetned kell nekik, ha bármilyen mód rossz hatással vagy a bizniszre. Van aki azt mondja, mindenki ismer, vagy legalább egyszer beszélt Camorrással tudta nélkül, bár ez nem tudom mennyire lehet igaz, de nem esik nehezemre elképzelni. Mesélte egyszer valaki, hogy van egy városi legenda szerű történet, miszerint Nápolynak sosem kell félnie például terrortámadásoktól, mert ha bárki megtámadná a várost, a Camorra visszaütne. Visszatérve picit a drogokra a maffia kapcsán, érdekesség, hogy van egy hely, amit úgy hívnak, hogy „az ajtó”, the door, la porta – mindenki kedvére fordítgathatja. Elvileg itt maffiatagok dolgoznak, itt lehet hozzájutni a különféle drogokhoz első kézből. Ha van egy ember, aki következetesen vásárol kábítószereket, arról ők tudni fognak. Valamelyik emberük pedig megmutatja „hol történnek a csodák”. Ha elmész a címre, úgy hallottam bármit beszereznek neked. Van egy réteg, aki tudja hol van pontosan, de nagyon ritkán avatnak be új embereket.
