Lezajlott kedden az amerikai elnökválasztás, Hillary Clinton demokrata jelölt (volt first lady) és Donald Trump republikánus jelölt (ingatlanmilliárdos és valóságshow-sztár) szállt versenybe az elnökségért.
Az elemzők és a közvélemény-kutatások szerint Clinton volt az esélyes, de Trump az utolsó hétben erősen feljött, végül annyira, hogy besöpörte az ingadozó államok (csatatérállamok=vannak ősi republikánus vagy demokrata államok, ahol szinte borítékolható melyik induló kapja meg az elektorokat, a billegő, ingadozó, csatatérállamok azok, amiknél a szavazás kimenetele kétséges, attól függ ki hogyan kampányol, mit ígér és azt mennyire „nyalják” be a választók) szavazatainak nagy részét, ezzel nem kis megdöbbenést, felháborodást, meglepetést okozva, hiszen talán a saját szavazóin kívül senki nem számított erre.
Tehát megnyerte az 2016-os elnökválasztást, ezzel ő lesz január huszadikai beiktatását követően az amerikai történelem első teljesen politikán kívülről érkezett elnöke, míg ha Clinton nyer, akkor ő az első női elnök lehetett volna.
De hogyan lesz Trump az Amerikai Egyesült Államok elnöke? Röviden úgy, hogy megnyerte a választást, begyűjtötte a szükséges 270 elektort (az elektori szavazatok számát a népszámlálási adatok alapján határozzák meg, így érhet 55 elektort Kalifornia, az USA legnépesebb állama, míg Alaszka hármat, hiszen lakosai alapján harmadik legkisebb állam, de területét tekintve a legnagyobb). De a válasz ennél jóval komplikáltabb, nincs is megfelelő válasz, hiszen itt a dolgok nem feketék és fehérek, ez kőkemény politika, abból is a legmagasabb szintű, mivel a Föld egyik szuperhatalmáról és annak elnöki pozíciójáról van szó.
Trump kampánya (Make America great again!)
Trump annak ellenére nyerte meg az elnökválasztást és lesz januárban Obamát leváltva a 45. elnök, hogy gyakorlatilag mindent elkövetett az ellen, hogy őt hozzák ki győztesnek: néha olyan érzést keltett, ezt az egészet nem is gondolja komolyan, csak játéknak tekinti, míg ellenfele Clinton foggal-körömmel küzdött. Talán ez is lett a veszte, mert nem ismert el olyan dolgokat, amik nyilvánvaló hibák voltak (lásd emailbotrány), így őszintétlenné, merevvé vált a választók szemében. Trump ezzel szemben úgy tűnt, hogy ami eszébe jutott azt kimondta, még akkor is, ha égbekiáltó ostobaság, továbbá felrúgta a választás szabályait, például azt mondta, nem fogja elismerni Clinton győzelmét.
Egyik nyilatkozatában arról beszélt, hogy számos országból leállítaná a bevándorlást, a bűncselekményt elkövető bevándorlókat pedig kitoloncolná; ez már csak azért is nonszensz, mert Amerikát bevándorlók alapították, építették fel, tették naggyá és nincs még egy ország, ami ennyire színes lenne etnikailag. Hiába sértett meg ezzel több kisebbséget, latinókat, feketéket, akik nagy arányban Clintonra szavaztak, mégsem volt elég ez a végső győzelemhez.
A 100 napos tervében még ilyen pontok is szerepelnek: nem támogatná tovább az ENSZ klímaváltozás elleni programját (nem hisz a globális felmelegedésben), felépítené a teljes falat a mexikói határra, eltörölné Obama egészségbiztosítási reformját (Obamacare).
Trump és a nők viszonya
Nem tudhatjuk mi motoszkál Trump fejében, amikor a női nemre gondol. Tiszteli őket, egyenjogúnak tartja, elfogadja az emancipációt? Néhány elég „erős” kijelentése, tette nem erről árulkodik.
Trump véleménye Hillary Clintonról: „Hillary nem volt elég a férjének, hogyan gondolhatja akkor, hogy Amerikának elég lesz?” – ezzel Bill Clinton elhíresült nőügyeire és a Monica Lewinsky-botrányra utalva
„Tudja, ha politikailag korrektek vagyunk, akkor azt kell mondani, hogy a külső nem számít. De igazából nagyon is számít. Magának például nem lenne ilyen állása, ha nem lenne ilyen szép” – mondta Trump egy női riporternek.
„Tudja, nem igazán számít, hogy a média mit ír össze rólam, amíg egy fiatal és szép segg van mellettem reggelente.”
Trump nőügyei egyébként is kibogozhatatlanok, jelenleg harmadik feleségével él, a nála 24 évvel fiatalabb Melaniaval (Donald 70 éves). Többen vádolták szexuális zaklatással (bár azt ne felejtsük el, hogy sokan a kampány időszakában világosodtak meg; ezek közül néhány esetben talán a demokraták gépezete áll a dolog mögött).
E tények tudatában mégis megválasztották elnöknek, pedig úgy tűnt nem férnek bele ezek a zűrös ügyek, megalázó kijelentések. Rá kell jönnünk, hogy mégis, és talán a „mégis” miértje marad bennünk a legfőbb kérdés.
Amerika választott, hogy jól vagy rosszul, az idő majd eldönti. Ezeket a sorokat pedig Barack Obama szavaival zárnám: „Bármi történjék is, a Nap reggel fel fog kelni, és továbbra is Amerika lesz a Föld legnagyszerűbb országa”. És ha a mondat második részével nem is feltétlenül ért egyet mindenki, az elsővel mindenképp.
