Elérkeztünk a legnagyobb magyar összművészeti fesztivál feléhez, ezt az egyre jobban sűrűsödő programfüzet is jelzi számunkra. Az egymással párhuzamosan futó koncertek és előadások között az unalom érzése kizárt, a Hangfoglaló Színpad koncertjei nagyobb közönséget vonzanak, mint azelőtt bármikor. Cikkünk első felében Lackfi János Varró Dániellel folytatott beszélgetéséről olvashatnak.
“Azt javasolták, mindig reménytelenül legyek szerelmes…”
– mesélte el Varró Dániel első mentora (középiskolai magyartanára) szavait a Lackfi János vezette zenés versimprovizáció előadás-sorozaton, amelyen a Misztrál Együttes adott elő megzenésített irodalmi alkotásokat népzenei dallamokra. A beszélgetés előtt a Keleti István Művészeti Iskola tanulói hangolták rá a közönséget az előadásra: Varró Dánieltől és kortársaitól szavaltak a hallgatóságnak.
A program ezúttal is egy beszélgetéssel kezdődött, 3-4 témakörönként pedig a szerző felolvasásában elevenedtek meg írott hősei, többek között a legfrissebben megjelent A szomjas troll és A kis hablegény köteteiből, amelyek alapvetően gyermekkönyveknek íródtak – A szomjas troll kötet négy történetéből három a költő fiainak íródott -, de a negyedik, költői önmeghatározó történet, valamint a makámákban megjelenő intertextuális rendszer és a nyelvi humor miatt a Kaláka Udvar teljes közönsége, “kicsik és nagyok” is egyformán élvezték a felolvasást. Varró Dániel mesélt továbbá a tematikai ihletéséről a kötettel kapcsolatban, fő ötletforrásának a felesége északi-metál zene rajongását, illetve a skandináv országokba tett utazásait emelte ki, innen származnak a műben előforduló finn szavak, valamint a viking tematika is.
Elhangzott Lackfitól a tudatosan rontott szerzői nyelv és a grammatikai szabályok egymással szembeállásának kérdése, a beszélgetőpartnerek pedig megállapodtak abban, hogy bizony ezek nem az olvasást nehezítő hibáknak számítanak, hanem szerves részét képezik a költői szabadságnak, és önálló stilisztikai eszközt alkotnak.
A műben megjelenő Anderseni eposzjelleg egyfelől az írási szándékot hivatott reprezentálni, lévén gyermekeknek szóló kalandtörténetről van szó, valamint ez a stílusi berendezkedés a felnőtt olvasóréteg számára nyújt parodisztikus élményt a gyerekkorban olvasott mesék, elbeszélések felé, ezáltal sokkal tágabb réteget szólítanak meg a frissen megjelent kötetek, mint a mai gyermekirodalom legtöbb alkotása.
“Egyébként is azért van a költő, hogy szenvedjen”
A költői ihlet forrása kapcsán Lackfi jegyezte meg humorosan ezt a mondatot, amely nyilvánvalóan arra utal, hogy a XXI. század emberének valamiféle eredendő vágya van a szenvedő, önmarcangoló költő archetípusára, amire Varró Dániel irodalmi munkássága tökéletes ellenpéldát állít.
Az író és a kritika kapcsolatáról is folyt értekezés, mind a közvetlen környezetből, mind az irodalomkutatóktól érkező kritikai pontok hatásmechanizmusáról. A szerző saját bevallása szerint az évek során felesége vált az egyik meghatározó kritikusává, de a kívülről jövő hatások is befolyásolhatják a más szemlélettel történő újraolvasás, esetenként újraírás folyamatát.
A beszélgetés további részében a ma irodalmában betöltött szerepről, a költői szerepvállalásról folytattak eszmecserét a beszélgetőpartnerek, amelyből kiderült, hogy nem egyszerű ma élő szerzőnek lenni, még akkor sem, ha művei a közoktatásban is rivaldafénybe kerülnek érettségi tétel formájában. Nem is gondolná az ember, de a ma élő írókat-költőket az információs társadalom korában érik olyan jellegű megkeresések diákoktól, hogy olvassák el, vagy akár dolgozzák ki a róluk szóló tételeket, valamint – igaz ritkán – de még fenyegetéseket is kapnak ezzel kapcsolatban.
Az előadás végeztével a Momentán Udvar Re:Verze elnevezésű programja várt minket, ahol a Szőke Szandrából és Pirisi Lászlóból álló duó váltotta helyben születő slágerekre a közönség ötleteit, valamint még egy egynyári slágert is létrehoztak különböző hulladékok hangjainak loopolásával.
A Panoráma Színpad ismét egy széles körben ismert zenekarnak, a Péterfy Bori & Love Band-nek adott teret, hogy megmozgassák közönségüket. A koncert az énekesnő fékezhetetlen tempójában zajlott, a koncert első öt percében le is szaladt a színpadról testközelből megtapasztalni a nézőtér kordon mögötti hangulatát. Ezzel szinte egy időben a Pest-Buda Udvarban a modern magyar könnyűzenei élet két meghatározó alakja, Vitáris Iván (Ivan & the Parazol) és Schoblocher Barbara (Blahalouisiana) énekeltek közösen.
A Hangfoglaló Udvar ezen az estén is megtelt, a Szabó Benedek és a Galaxisok koncertre a kezdés előtt fél órával még befértünk, de az utánunk tíz-tizenöt perccel később érkezőket s az udvar szűkös kapacitása miatt már sajnos nem tudták beengedni. A zenekar legismertebb dalait a közönséggel együtt énekelte, emellett a készülőben lévő új albumukról is eljátszottak jó néhány dalt, amelyeket heves taps követett. Az új dalok tematikájukban sötétebb oldalát mutatják majd be a fővárosi életnek, viszont sokkalta pörgősebb vonalat indítottak el a dalokban felhasznált punk-riffekkel.
Márk Martina galériája
Szabados Petra galériája
Gráczer A. István
Kiemelt kép: Márk Martina fotója
