Címadó plágiumunk Lackfi Jánostól származik, aki idén is a Kaláka Versudvar házigazdája. Megjegyzendő itt rögtön – és elnézését kérem a kedves Olvasónak az in medias res-ért, de annyi izgalmas dolog történt, hogy kár a szót bevezetőre pazarolni -, a költészetet befogadni nem könnyű. A Művészetek Völgyének második napjáról írt tudósításunkat olvashatjátok.
Költészetről és nem szokványos lakásavatóról
Beültünk egy zenés versimpróra abból az indíttatásból, hogy kitöltjük a helyet a koncertek előtt, tehát szerzünk egy heverészős órát és megnézzük éppen mivel foglalkozik itt a völgyben Simon Márton. Olykor úgy érezni, hogy kifejezetten frusztráló, milyen másféle módon működik egy gondolkodós és egy semmittevős óra, és milyen nehéz ráhangolódni egy ilyen intimitást kívánó tevékenységre és meghallgatni ezeket a napon pörkölt költőket.
„Emberi módon megszólítom az embereket és hoppá, megtelnek az előadótermek” – megint Lackfi-idézet, de hogy ez működött-e, vagy a kitartás, meg hogy volt egy füzetem firkálni, amíg letelt a pirulós első negyed, ki tudja. Simon Marcinak is kellett az a negyed, amíg képes lett a saját versét-slamjét testidegenség nélkül előadni. Azt állítja, ő is béna, ez biztos megnyugtatólag hat a közönségre, ahogy az is, hogy süt belőle, mondott már olyat, aminek az ellenkezője teljesült, és bár valószínűleg egyre biztosabb a dolgában, egyre kevésbé látszik annak. Kegyetlen gyönyörűséggel figyelte a néző, hogy a két költő általunk bemondott lehetetlen szavakon ül, mint a csinnadratta és a borzalmasan hangzó velős pizza.
Tartogat a programfüzet nehézségeket annak, aki döntésképtelen: ha sikerült is a délelőtti és kora délutáni nyugodtabb lehetőségek közül választani, az este valódi dilemma a legtöbb napon. Szombaton a hét és tizenegy közti idősávba olyan előadók kerültek, mint az egészen meglepő módon Harcsa Veronika Udvarba palentált pszichedelikus Mörk, a rövid idő alatt toplistás Esti Kornél, sőt műsorváltozás ide vagy oda, a Bohemian Betyars is ekkor lett volna. Sajnáljuk, kedves Olvasó, három szék között Globe-ba ültünk, vagyis egy negyedik lehetőséget, a Lakásavatót választottuk.
Széljegyzetként meg kell említenem, hogy aki színházba szeretne menni, az vértezze fel magát türelemmel és kutyával, mert egy jó kutya mellett nem lehet dühöngeni. A Völgymunkások mind nagyon kedvesek és segítőkészek, de nem abban a patakban úsznak, ahol az információk, úgyhogy délelőtt érdemes megnézni a dörögdi kultúrház ajtaját, valamiért oda függesztik a műsorváltozásokat, amik bizony vannak, és a helyszínek messze vannak egymástól, úgyhogy nagy esélye van a látogatónak, hogy egyszerre két előadásról késsen le.
A darabról szólva: helyszíntől függetlenül is maradandó élménynek bizonyult. Az eredeti Globe népszínházában nagyobb szerepet kap a néző, mint a mai, akár interaktív darabokban. Nevetése ajándék, könnyei visszacsatolások, hallgatása, neszei, izgatott dobogása válaszok az alant folyókra, paradicsomja büntetés, záptojása átok. A Lakásavató a Színház- és Filmművészeti Egyetem végzős színészhallgatóinak énekvizsgája is volt egyben, és szerintem nem én voltam az egyetlen, aki izgult értük azokon a lehetetlen hangokon. Hozzáértő kollégám szerint ének terén rendben voltak, hatáskeltésben azonban néhányuknak van még mit csiszolni, viszont ez teljesen eltörpült amellett, hogy harsogó, szívből jövő nevetéssel nevettük végig az egész darabot. Hiányzott belőle a mulattatásra szánt művek kényszeredettsége, a zenés darabok indokolatlan dalra fakadása. Pardon, ez nem, de ha hozzá gondoljuk azt, hogy a néző tudatában volt a vizsgahelyzetnek, érthető, miért felfokozott várakozással köszöntöttünk minden egyes megmozdulást. Maga a darab a szokásos aktualizálással készült, utalásokkal a helyre, a helyzetre, összességében olyan hatást keltve, mint a konfekcióáruk után végre egy ránk szabott tweedzakó.
Frőhlich Kristóf, Gombó Viola Lotti, Kenéz Henrik, Lengyel Benjámin, Major Erik, Samudovszky Adrián, Rohonyi Barnabás, Staub Viktória, Tóth Zsófia, Váradi Gergely és Veszelovszki Janka nevét érdemes megjegyezni, izgulhatunk értük a vasárnapi Beszédvizsgán, amelyet kora este tartanak, óráról ugyebár a kultúr ajtaján értesülhetnek. Rendezőjük Kocsis Gergely és Kéménczy Antal, beszédvizsgájukat Máté Gábor irányítja majd.
Vasárnapi betekintő
Mielőtt a tegnapi arcainkat böngésznénk, három fontos közlendőm volna még: találtunk palacsintát, a mai nap várhatóságai, illetve hogy hegyezzük füleinket, gyűjtünk Nektek olyan mondatokat, amelyek csak itt hangozhatnak el, ha nem hiszik, járjanak utána.
„…tegnapról beszélünk, szóval holnap lesz a ma…”
„…itt van Lackfi Mihály is, az író…„
„…aztán majd dumáljunk valamikor. A jövő héten itthon vagyok…”
„Ja, ja, boldogan…”
Vasárnapra kötelező program a Panoráma Színpadon tövig koptatni a szandált a szerb Boban Marković világraszóló rezesbandájának koncertjén, magam is így teszek majd, de a 8:30-tól fellépő Csík Zenekarral is bevehetjük a napi szívmelengetőt. Aki Dörögdöt választja, annak ott a Szirtes Folk, esetleg egy újabb darab a Globe-ban, a Tűznyelők, ami improvizációs gyűjtés lévén garanciális élvezet. Ha sikerült rákapcsolódni a költészetre, és nem akarunk lejönni róla, a Kávészünet jó átmenet lehet, és érdemes a programfüzetet bújni a három előtt kezdődő csemegékért is. Ha van nap, amiért érdemes átugrani annak, aki nem bírja végig a tücsökciripelést, akkor ez az a nap; az utolsó cseppig ki lesz használva a mi karszalagunk is.
Gráczer Asztrik István galériája
Ennek így kellett lennie – Elkezdődött a 29. Művészetek Völgye
„Emberléptékűek szeretnénk maradni” – Nagyinterjú a Művészetek Völgyéről
Kiemelt kép: Gráczer Asztrik István
