80 évvel ezelőtt fogadott először vendégeket a McDonald’s, míg napra pontosan 32 évvel ezelőtt nyitotta meg a kapuit az első magyarországi Meki. Az étteremlánc sikere páratlan, ráadásul az ingatlan- és játékbizniszben is meghatározó szereplőnek számít.
Szerző: Agárdi László Lehel
Richard (Dick) és Maurice (Mac) McDonald 1937-ben nyitotta meg első közös étkezdéjét, egész pontosan egy hot dog standot a kaliforniai Monrovia városában. Később, 1940-ben a közeli San Bernardino városába költöztek, és megnyitották a McDonald’s Bar-B-Que éttermet. A hely idővel népszerű lett, összességében nyereségesnek is bizonyult, ugyanakkor a fivérek rájöttek arra, hogy rengeteg költségtől megszabadulhatnak, ha újragondolják a koncepciójukat. Több – egymással szorosan összefüggő – forradalminak bizonyuló ötlettel és stratégiai lépéssel álltak elő: csökkentik a választékot, megfelelően előkészítik az alapanyagokat, az elkészült krumplit infralámpával tartják melegen, és olyan konyhát építenek, amiben gyorsabban elkészül az étel. Továbbá az embereket arra sarkallják, hogy vigyék el a rendelésüket, valamint a fiatalok helyett a családok jelentik a célközönséget.
1948-ban egy jól működő éttermet zártak be a McDonald fivérek, majd néhány hónap múlva egy lecsupaszított menüvel – és ekkor már McDonald’s névvel – nyitottak újra. Rájöttek, hogy a legtöbb bevételük a hamburgerek eladásából származik, ezért a választékot szinte teljesen a nullára csökkentették. A hamburger mellett csak sült krumplit, üdítőt és turmixot lehetett kérni. (A teljes képhez hozzátartozik, hogy egy rövid ideig a sült krumpli és a turmix helyett chips és pite képezte a választékot.)
A konyhai munkát gyorsította, hogy mindössze két dolog sütésével kellett foglalkozni. A mosogatást is minimalizálták, ugyanis az ételeket eldobható csomagolásban szolgálták fel. 1952-ben ismét több hónapra bezártak, hogy úgy tudják átalakítani a konyhájukat, hogy a kiszolgálás az eddigieknél is gyorsabban és hatékonyabban működjön. Az új konyha és a benne kialakított rendszer lehetővé tette, hogy minden rendelést teljesíteni tudjanak mindössze fél perc alatt. Mivel a működésüket a „gyors rendszer” segítette, nem nehéz kitalálni, hogy honnan ered a „gyorsétterem” kifejezés.
A McDonald’s ebben az időben azt a célt tűzte ki maga elé, hogy az emberek náluk vásároljanak, de ne náluk egyenek, hanem vigyék el onnan. A termékek becsomagolása mellett ezt azzal is igyekeztek elérni, hogy az első étteremben nem volt beépített étkezde; ha valaki nem akarta hazavinni, amit vett, akkor vagy a kocsijában, vagy egy közeli padon leülve fogyaszthatta el az ebédjét. Egy időben azzal is kísérleteztek, hogy gúla alakú poharakban adták ki az üdítőket, amit a vásárlók nem tudtak letenni, ezzel is arra ösztönözve őket, hogy gyorsabban fogyasszanak.
A hihetetlenül hatékony és gyors működésnek köszönhetően 15 centért tudták adni a hamburgert – vagyis körülbelül feleannyiért, mint más helyeken. A gyors kiszolgálás, az állandó minőség és az alacsony ár bőven kárpótolta a vásárlókat a kényelmetlenségek miatt. A McDonald testvérek hamarosan arra adták a fejüket, hogy újabb éttermeket nyitnak, de azok közel sem lettek annyira sikeresek, mint az első üzletük. Ennek egyszerű oka volt: nem lehettek ott mindenhol, csak az eredeti étteremben felelhettek személyesen a minőségbiztosításért. Ugyanakkor ebben az időben nyílt meg a kaliforniai Downey városában a legrégebbi olyan McDonald’s, ami a mai napig üzemel.
1954 fordulópontot jelentett a McDonald testvérek életében. A kiszolgálás további gyorsítása érdekében egy újfajta turmixgépet rendeltek, ami egyszerre több adag elkészítését is garantálni tudta. A rendelés miatt kapcsolatba kerültek Ray Kroc utazóügynökkel. Kroc elképedve tapasztalta, hogy mennyire hatékonyan működik az étterem. Be akart szállni az üzletbe, és végül meggyőzte a fivéreket, hogy ő legyen a franchise-ügynökük. Innentől kezdve ő felelt azért, hogy kik és hol nyithatnak új éttermeket.
Az új épületeket már úgy húzták fel, ahogyan azt a McDonald testvérek megálmodták, hogy milyennek néz ki álmaik étterme. Letisztult, piros és fehér külső, az épület két oldalán pedig egy-egy neonsárga aranyív csalogatja az étterem mellett elhaladókat. Ennek a két aranyívnek az egymás mellé rajzolt változata lett a Meki közismert logója, ami nem mellesleg egy „M” betűt is formál, utalva a nevük kezdőbetűjére. A mai megjelenéséhez hasonló állapotot azt követően nyerte el, hogy Ray Kroc lett a vállalat tulajdonosa, mi több, az alapítója.
1955-ben Kroc létrehozta a mai McDonald’s Corporation elődjének számító vállalatot (McDonald’s System, Inc.), valamint megnyitotta az első új éttermét. Az elsőt követte a második, a harmadik, és egy éven belül a 18. is. Kroc mindegyik után a bruttó eladások 1,9%-ára volt jogosult, ugyanakkor a fivérekkel kötött megállapodása értelmében ebből 0,5% nekik járt. Az így megmaradó összegből alig tudta fedezni a kiadásokat. Ekkor találkozott Harry Sonnenbornnal, aki új perspektívát mutatott neki: a McDonald’s valójában egy hatalmas ingatlanbiznisz.
Sonnenborn arra bíztatta Krocot, hogy vegye meg azokat a földeket, amikre éttermeket kíván építeni, majd adja bérbe azokat az egységek üzemeltetőinek. Kroc hallgatott rá, és ezzel megtette a legnagyobb lépést abba az irányba, hogy az övé lehessen a teljes hálózat. Ezzel a lépéssel egyrészt állandó bevételre tett szert, másrészt ebből nem kellett részesedést fizetnie a McDonald testvéreknek. Ők természetesen nem örültek a kialakult helyzetnek. Az éttermeken belül továbbra is mindennek úgy kellett történnie, ahogyan a testvérek akarták, hiába akart számos újítást bevezetni Kroc. A két fél közti viszony egyre jobban elmérgesedett. Végül 1961-ben 2,7 millió dollárért Kroc kivásárolta a testvéreket a tulajdonjogukból. Ahhoz, hogy ezt az összeget elő tudja teremteni, olyan kölcsönöket kellett felvennie, amikért később 14 milliót fizethetett vissza.
A megállapodás része volt, hogy a San Bernardinóban álló étterem továbbra is a fivéreké marad, viszont meg kellett változtatniuk a nevét, mert a McDonald’s névhasználati joga már Kroc birtokában volt. Így aztán „A nagy M” néven működtek tovább, ugyanakkor Kroc bosszús volt amiatt, hogy ezt nem kaphatta meg. Hamarosan nyitott egy Mekit egy sarokra az M-től, aminek köszönhetően a McDonald testvérek néhány év alatt lehúzhatták a rolót. Valószínűleg egy életre megbánták a megállapodást, mert az addigi 0,5%-os részesedésükkel számolva a ’70-es évek végére már évi 15 millió dollárt garantált volna nekik, míg 2012-ben 305 milliót kaphattak volna az örököseik. Kroc pedig vitathatatlanul jó üzletet csinált azzal a kölcsönnel.
1965-re több mint 700 éttermet üzemeltetett a Meki. Ebben az évben beléptek a tőzsdére. A McDonald’s részvényei 22 dolláros egységárfolyamon nyitottak, de egy hét leforgása alatt felment 49 dollárra az áruk. Kroc pillanatok alatt multimilliomos lett. Az évtized végére világszerte 1500 éttermük működött már, és ahogy azt elkezdték Sonnenborn javaslatára, úgy továbbra is ők birtokolták azokat az ingatlanokat, ahol a Mekik üzemeltek. Jelenleg elég nagy elvárások mellett keresik az új telkeket: legyen körülbelül 4,600 m2, amin belül 370 m2-en építeni is lehet, továbbá legalább egy, de inkább két forgalmas út sarkán helyezkedjen el.
Szintén 1965-ben kezdett el bővülni az addig igencsak szűkös választék: ekkor került be az országos menübe a Filet-O-Fish szendvics. A halas burgert azért találták ki, hogy nagyböjt idején is tudjanak választékot biztosítani a katolikus fogyasztóknak. 1968-ban vezették be a Big Macet, az ikonikus emeletes hamburgert. 1975-ben az Egg Muffin, 1979-ben a Happy Meal, míg 1983-ban a Chicken McNuggets került be a menübe. Ezek közül a Happy Meal talán a legérdekesebb, ugyanis ennek köszönhetően a McDonald’s a világ egyik legnagyobb játékértékesítője lett: évente 1,5 milliárd játékot adnak el a Happy Mealnek köszönhetően. 2021-ben ugyanakkor megújul a menü, ugyanis környezetvédelmi okok miatt már nem műanyag játékokat fog tartalmazni.
1988. április 29-én újabb lépést tett a globalizáció felé a Meki: megnyitotta első éttermét Magyarországon. A budapesti Régiposta utcában található egység megnyitójára hatalmas tömeg gyűlt össze. Nálunk is egyből sikeres lett az a koncepció, amit a gyors kiszolgálással képviseltek. Erre a legjobb bizonyíték, hogy hamarosan újabb éttermek nyíltak Magyarországon. 1990-ben Győrben megnyitott az első vidéki Meki, míg ugyanebben az évben kezdte meg a működését a Nyugati pályaudvarnál az a McDonald’s, amit a világ legszebb Mekijeként tartanak számon. 2009-ben elérte a 100-at a magyarországi éttermek száma, míg jelenleg 89 üzemel.
Világszerte körülbelül 35,000 étteremmel rendelkeznek, amivel a Subway után ők számítanak a második legnagyobb hálózatnak. Összesen 1,8 millió alkalmazottjuk van és naponta 70 millió vásárlót szolgálnak ki. Egy felmérés alapján minden nyolcadik amerikai dolgozott az élete során valamikor az egyik Mekiben. 2017-es adatok alapján az összes étterem 85%-a franchise rendszerben működik, vagyis ezek az éttermek továbbra is ugyanúgy fizetnek az ingatlanok használata után, sőt, a forgalom függvényében akár még többet. Ez utóbbi nem meglepő módon Ray Kroc ötlete volt még, aki 1984-es haláláig bezárólag végig arra törekedett, hogy sikeresebbé tegye a vállalkozását, és ezzel sikeresebbé tegye magát is.
Az elmúlt 80 évben hatalmas utat tett meg a McDonald’s. 1940-ben egy testvérpár vállalkozásának indult, akik rájöttek, hogy az emberek szeretnék minél előbb megkapni az ételüket. Kitalálták a gyorsétterem koncepcióját, ahol az embereknek ugyanúgy nem kell vesződni a főzéssel és a mosogatással, miközben a hosszas várakozás miatt sem kell idegeskedniük. A McDonald testvérek kialakítottak egy olyan rendszert, amiben mindez megvalósulhatott. A nevüket mégis Ray Kroc miatt ismerjük, aki a világ egyik legnagyobb étterem-, ingatlan- és játékértékesítő hálózatát hozta létre, ugyanakkor „kisemmizte” az alapítókat. Idővel már magára hivatkozott így Kroc, ezért is kaphatta Az alapító címet a 2017-es film, ami az ő és a fivérek történetét meséli el.
Források:
Kiemelt kép: en.wikipedia.org
